
Nem hiszed ha látod, hanem azt látod és érzed, amit hiszel
Folytatjuk kalandozásunkat az érzelmek keletkezésének világában, amit Lisa Feldman Barrett idegtudós How Emotions are Made című könyve alapján kezdtünk meg az előző blogbejegyzésben.
Folytatjuk kalandozásunkat az érzelmek keletkezésének világában, amit Lisa Feldman Barrett idegtudós How Emotions are Made című könyve alapján kezdtünk meg az előző blogbejegyzésben.
Sokszor írtam már arról, hogy mi eredményez és mi nem produkál viselkedésváltozást, hiszen bármiféle tanulásnak vagy fejlődési célkitűzésnek akkor van értelme, ha az tartós hatást gyakorol az emberek tényleges működésére.
Gyakran mondják HR-es kollégák, hogy fejleszteni kellene a vezetőket, de hát nehéz dolog, mert nem igazán jelentkeznek a programokra, csak nagy fáradságok árán lehet rávenni őket arra, hogy tanuljanak. Mintha be lennének oltva a tanulás ellen. Őszintén szólva, egyáltalán nem csodálkozom ezen…
Menjünk tovább Lisa Feldman Barrett How Emotions are Made című könyvének feldolgozásával, amit néhány hete kezdtem el a blogon. Mindent, amit magunk körül érzékelünk, az agyunk mentális koncepcióként reprezentálja (macska, asztal, kávéillat, park, mosnivaló, zöld lámpa, barack a fejünkre stb.). Koncepciók nélkül a tapasztalataink csak folyamatos zajból állnának.
A közelmúltban végzett a Gallup egy nagy mintás kutatást kiégés témában. Talán nem meglepő az eredmény, miszerint a legjelentősebb, kiégést befolyásoló tényezők szorosan kapcsolódnak az emberek munkahelyi vezetőjének működéséhez, viselkedéséhez.
Harmadik, az érzelmek idegtudományi hátterét körbejáró cikkemet, melyet Lisa Feldman Barrett How Emotions are Made című könyve alapján írtam, valahol ott hagytam abba, hogy a világ dolgainak érzékelése és az érzelmek mögött is mentális koncepcióink állnak. A szerző a könyv következő fejezetében a téma fejlődéslélektani és biológiai hátterét fejtegeti tovább.