OUR BLOGS

Bár sokan még akár hetente kétszer-háromszor is otthonról dolgozhatnak, egyre több cég kötelezi el magát a teljes munkaidős irodai visszatérés mellett. Egy racionális világban egy ilyen elhatározás észszerűségen alapulna, tényekkel és adatokkal lenne alátámasztva, nem pusztán kényre-kedvre összeválogatott tanulmányokra hivatkozna. Látjuk azonban, hogy – más esetekhez hasonlóan, pl. tehetségmenedzsment, vezetők fejlesztése – a döntések nemhogy nem mindig észszerűségen alapulnak, de még csak az adatok és kutatások se zavarják meg a “tisztánlátást”.

A vezetőkkel folytatott mentori munka során nagyban építünk a viselkedéstudósok pl. BJ Fogg munkásságára, aki a Stanford Egyetem viselkedéstervezési intézetének alapítója (Stanford Behavior Design Lab). Tudománya több multimilliárdos biznisz sikerének a kulcsa, de mi is profitálhatunk belőle a saját privát életünkben. Alább elmesélek egy valós történetet, melynek hőse épp a viselkedéstudósok által is igazolt tényezők segítségével könnyítette meg saját dolgát életmódváltása kapcsán.

Mindig érdekes kicsit szélesebb perspektívából rátekinteni a dolgokra, amikor már túl vagyunk az “aktuális HR trendeken” és egyéb hasonló finghevítéseken.
Kb. másfél-két évtizede még annyira ritka volt a home office, hogy egy kis tanácsadócég résztulajdonosaként saját magam számára is csak összeszorult gyomorral vezettem be a szerdánként otthonról dolgozást. Nem azért, mert ne bíztunk volna a kollégákban, akiknek amúgy se volt munkaidejük, szabadon mozoghattak, hanem amiatt, hogy vajon miként élik meg majd a csapattagok, hogy Tamás “lóg” minden héten egy napot az irodából. Pedig nagy mértékben növelte a hatékonyságot: az otthoni napomon baromi jól haladtam az önállóan végzendő tevékenységekkel, megúsztam 1-1 óra bumlizást oda-vissza a Moszkva térre a dugóban, és sokkal jobban feltöltődve, motiváltabban csináltam az ügyfélmunkát hétfő-kedden, valamint csütörtök-pénteken.

Többéves együttműködésünk során egy pénzügyi szolgáltatóval, 2024-ben elérkezett az ideje annak, hogy újragondolják, hogyan fejlesztik, képezik kollégáikat a belsős mentorok, trénerek. A következő rövid szösszenet arról szól, miként segítettünk nekik előrelépni e téren.

Néhány éve, magam sem tudom, milyen indíttatásból, jó ötletnek tartottam egy ősi japán versformában, 5-7-5 szótagos sorokban megfogalmazni vezetéssel kapcsolatos okosságokat, úgyhogy írtam vagy kétszáz “menedzsment haikut”. Azt hiszem ennél rövidebben ma sem tudnám kifejezni, hogy miért lehet vezetőként viselkedni akkor is, ha nincs az embernek formális kinevezése, és nem rendelkezik beosztotti csapattal:

Ahhoz, hogy egy új viselkedésforma megszilárduljon, szükség van arra, hogy újra és újra beváljon számunkra, és jó érzéssel töltsön el, miután elvégeztük. Így gyökereznek meg a jó szokásaink és a rosszak egyaránt. A viselkedéstudomány szerint a szokások fenntartásában a későbbiekben a változó jutalmak (variable rewards) még erőteljesebb hatást gyakorolnak ránk. Nem annak a változatosságnak van jelentősége, hogy mindig más legyen a jutalom, hanem annak, hogy kiszámíthatatlanul érkezzen.