Sikerek is vannak az élet közepén, nem csak válság

Ha mindenkit nem is, de nagyon sokakat utolér negyvenes éveinek közepe táján egyfajta munkával kapcsolatos tartós motiváció- és lendületvesztés, valamint a feszítő kérdés, hogy mi a fenét kezdjen magával a nyugdíjba menetelig még alsó hangon is közel két évtizedben.

A múlt hétvégén tartottuk harmincéves érettségi találkozónkat, és gyakran emlegetett mintázat volt a kiégés, ami egyaránt sújtotta az oktatásban, az egészségügyben és az üzleti szektorban tevékenykedőket. Már-már azt gondolná az ember, hogy egyértelmű lejtmenetben vagyunk ebben az életkorban, de ha egy kicsit megkapargatjuk a felszínt, azt is láthatjuk, hogy a közelmúltból milyen sok eredményt fel tudnak mutatni a volt osztálytársak az életükben és a munkájukban. A teljesség igénye nélkül nézzünk tizenhatféle komoly sikert a való életből, amit ezek az emberek az elmúlt öt évben, 43 és 48 éves koruk között értek el!

  • Kapcsolatrendszeren keresztül gyorsan tudott találni szakmailag megfelelő új munkát, miután kibombázza az élet alóla azt a helyet, ahol akár már 10-15-20 éve dolgozott
  • Korábban is sikeres vállalkozóként szintet ugrott hazai projekt scope-ban és/vagy nemzetközi pályára lépett
  • Szenior mérnökként olyan, prémiummárkákat gyártó céghez került, amivel kapcsolatban fiatalként még csak a szánkat tátottuk
  • Nagyvállalati szervezetben a cég sőt akár az iparág jövőjére is számottevő hatást gyakorol a munkájával (technológiai innováció)
  • Teljes pályaváltást hajtott végre több évtizednyi közszolgálatból portfolió karrierre, erősségeire építve, részben egy digitális vállalkozásra, ami mára már bizonyítottan működőképes
  • Magas presztízsű kulturális események szervezésének projektmenedzsmentjével bízzák meg évről évre
  • PhD fokozatot szerez rövidesen
  • Kigyógyult komolyabb betegségből, visszatért a normális élethez
  • A tanítványai rendre kiemelkedő eredményeket érnek el, látványos karriersikereik vannak az életben
  • A rábízott iskolai osztályt a kezdetben jellemző kutyaütő viselkedés felől négy év alatt át tudta terelni könyvolvasókká, nagy arányban egyetemi felvételizőkké
  • Függőségét felismerte, szembenézett vele, külső profi segítséget keresett, végül sikeresen megszabadult a függőségtől
  • Baltás válása után fel tudott állni a földről és új társra lelt
  • Rátalált egy új szenvedélyre a szabadideje tartalmas és értelmes eltöltéséhez
  • Kiegyensúlyozott életvitelre állt be, ahol az igazán fontos dolgok kerülnek fókuszba, ezáltal elégedett az életével
  • Hosszú kihagyás után (három gyermeke született) újrakezdőként visszaintegrálódott a munka világába és lelkesen teszi a dolgát
  • Bár indirekt siker, de gyermekei bejutottak egyetemre vagy felnőtt/korosztályos válogatott sportolókká váltak vagy saját lábukra álltak

Ebben az időszakban már szembe kell néznünk néhány jelentős változással. Szüleink, akik szerencsés esetben mindeddig mögöttünk álltak, mostanra időskorba léptek, és vannak közöttünk, akik már elvesztették őket. Elég gyakori sajnos, hogy kortársaink már nem élnek együtt közös gyermekeik apjával/anyjával, és ez nem egyszerűsíti a gyerekek nevelését, terelgetését. Ha méltatlan körülmények közt kénytelenek dolgozni, mint például az oktatásban vagy az egészségügyben tevékenykedők, 25 év alatt belefáradtak a küzdelembe a sok hülyeséggel és az anyagi megbecsülés hiányával. Saját egészségünk gyakran már nem a régi, ilyen-olyan problémák ütik fel a fejüket, amikkel foglalkozni kell és megnehezíthetik a mindennapokat. Akiknek már nagyobbak a gyerekeik és önállósodnak, azok érzik, hogy már nem annyira van szükség az állandó jelenlétükre a fiatal felnőtt életében. Akiknek kamaszaik vannak, tökön szúrják magukat attól, hogy a kis cuki mivé alakult és hogy viselkedik.

De mindezek ellenére még egyáltalán nincs itt annak az ideje, hogy érzelmileg és teljesítmény-leadás tekintetében kicsekkoljunk, a lovak közé dobjuk a gyeplőt, hiszen van még bőven dolgunk, és ahogy fentebb írtam, messze vagyunk a nyugdíjtól, már akinek lesz olyan egyáltalán. (Ha már most beletörődnénk a leépülésbe, el kéne szégyellnünk magunkat 80 éves, volt pedagógus édesanyám előtt, aki épp most készül volt kolléganőjével Észak-Afrikába utazni, mert arra még nem járt és érdeklik az ottani látnivalók és kultúra.)

Itt az idő tehát újragombolni a kabátot, vagy kicserélni egy dzsekire. Ezt a munkát senki nem végzi el helyettünk, kognitív erőfeszítésbe telik, és ha sikerül valamit kitalálni, akkor annak megvalósítása nem megy pikk-pakk: munkával, kísérletezéssel, lemondással, bénázással jár, míg végül eljutunk egy jobb állapotba a mostaninál. Néhány dolog, ami biztosan segíteni fog: (1) átgondolni, milyen erősségeink vannak, mi az amiben jók vagyunk és szívesen is csináljuk, (2) a testmozgás, hogy legyen fizikai energiánk, (3) a tanulás, mert szellemi input nélkül nemigen lesz megújulás, valamint (4) annak átgondolása, hogy ha szükség van rá, az átmeneti időszakot hogyan finanszírozzuk (vagy hogy meddig kell a jelenlegi helyzetet fenntartani ennek érdekében, vagy esetleg milyen ütemezéssel lehet belőle fokozatosan kihátrálni). Nem tankönyvből okoskodok, többször is volt szerencsém személyes tapasztalatokat begyűjteni erről az életem során…

Kép: az Act2Manage vezetőfejlesztő applikációban elérhető menő trófeák egyike

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

jutalom

Jutalmak és incentívek: miért van jelentősége a megkülönböztetésnek?

Bár a magyar nyelvben jellemzően a jutalom kifejezést használjuk mindkettőre, a viselkedéstudomány angolul megkülönbözteti a “reward” és az “incentive” fogalmát. Hogy miért van ennek jelentősége? Azért, mert az agyunk eltérő területeivel vannak összefüggésben, és más-más funkciókat töltenek be. Ahogy erről már többször értekeztem a Tudatos Vezetés blogon, a viselkedésünket nagyobb részben szokásaink vezérlik, és kevesebbszer fordul elő, hogy átgondolt, tudatos döntéseket hozunk a mindennapi cselekvések előtt. Akkor is, ha hízelgőbb fordítva gondolni erre. Az autopilot üzemmóddal rengeteg energiát takarít meg ugyanis az agyunk, így nem füstöl el olyan gyorsan.

Read more »
itt a piros játék

Eredményes vállalati tanulás és képzés: ne hagyd, hogy átverjenek!

Szeretek újraolvasni, vagy más formában ismét feldolgozni értékes tartalmakat. Három évvel ezelőtt Barbara Oakley és Terrence Sejnowski professzorok Learning How to Learn nevezetű, idegtudomány-alapú MOOC kurzusa inspirált arra, hogy megírjam ötödik, ingyenesen letölthető e-könyvemet Az emberi lények tanítása címmel. Pár hónapja belebotlottam könyv formában is az Oakley-Sejnowski forrásba, ráadásul magyarra fordítva, és mint kiderült, diákokat megcélozva, rájuk szabott nyelvezettel (A tanulás tanulása). Két nap alatt, emlékeztető gyanánt beporszívóztam, és erről jutott eszembe, hogy írhatnék egy rövid, kifejezetten napjaink felnőttképzésére kihegyezett összefoglaló cikket arról, hogy minek nem kéne bedőlnie a cégvezetőknek és a HR-eseknek, amikor a munkatársak fejlesztésében gondolkodnak. Már ha számít, amit tudunk az agy működéséről.

Read more »
wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!