Egyének és csapatok megfordítása és irányba állítása

Rengetegszer volt már alkalmam megfigyelni, ahogy a vezetői viselkedés és/vagy a szervezetben uralkodó kultúra kiszívja az összes életerőt az ott dolgozó emberekből. Ahol ez történik, jellemzően olyan témákra fókuszálnak a mindennapokban, mint hogy mi minden szar, ki a hibás, milyen problémák vannak X-szel vagy Y-nal, és milyen előnytelen személyiségjellemzőket tulajdonítunk másoknak.

Tehát tartalmilag egyrészt a negatívumok vannak a középpontban, másrészt pedig az emberek és vélt tulajdonságaik adják az elsődleges beszédtémát.
Több alkalommal kérdeztek már meg arról az ügyfelek, hogy miként sikerül nekem viszonylag gyorsan megfordítani és irányba állítani olyan vezetőket vagy vezetői csapatokat, akiknek a hozzáállását erősen kifogásolták feletteseik, és motivációjukat is megkérdőjelezték. Azt hiszem ott van a kutya elásva, hogy tök másra fókuszálunk, amikor elkezdünk együtt dolgozni. Például:

  • Milyen területeken kellene előrelépni?
  • Hova lenne reális eljutni ezekben a következő pár hónap során?
  • Mi az első lépés, amit a következő egy-két hétben meg tudunk tenni az egyes témákban?

Majd pedig egy vagy két hetes ciklusokban nyomon követjük a haladást, elismerésemet fejezem ki az eredményekkel kapcsolatban, meghatározzuk a következő egy-két hét céljait, finomhangoljuk, amit szükséges, ha pedig nem látom a próbálkozást és a fókusztartást, akkor köntörfalazás nélkül közlöm, hogy így lófaszt se fogunk elérni.

Kifejezetten nem vagyok hajlandó hosszasan vekengeni azon, hogy mennyi minden működik pocsékul és ki mennyire hülye. Maximum egy rövid gőzkieresztés fér bele, utána témát váltunk.

A fenti megközelítés alapját képezik a következők: teljes transzparencia a részemről azzal kapcsolatban, hogy miért vagyok ott és mit fogunk csinálni, őszinteség a visszajelzések terén, tiszteletteljes odafordulás, valamint erős hit abban, hogy a vezető vagy a csapat képes lesz elérni a kitűzött célokat. Ez utóbbinak rendszeresen hangot is adok, és megragadom az alkalmat, hogy rámutassak az út során a bizonyítékokra, amelyeket az eredmények elérése formájában szerzünk. Azt is hangsúlyozom, hogy én is a csapat tagja vagyok, együtt dolgozunk, és közös felelősségünk, hogy sikeressé tegyük őket. Emellett nem vagyok rest visszamenni a megrendelőhöz, és visszajelezni neki, hogy miként tudja segíteni vagy kevésbé nehezíteni a dolgunkat.

Megfigyelésem szerint egy-egy ilyen folyamatnak nem csak az lehet az eredménye, hogy a kollégák irányba állnak és komoly teljesítménybeli fejlődést mutatnak fel, hanem az is, hogy ezt a végtelenül egyszerű megközelítést beépítik a saját vezetői munkájukba és működésükbe, és olyan szubkultúrát építenek a környezetükben, ami a területüket egyre motiválóbb és eredményesebb munkahellyé transzformálja.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Jövőbiztos??? Mikor látjuk már be, hogy fingunk sincs a jövőről?

Elég ironikus, de épp az elmúlt pár évben szaladtam sorra bele azokba a marketingüzenetekbe, ráadásul a saját szakmámban, ahol jövőbiztos cégeket, vezetőket, képességeket vagy szaktudást ígérgetnek. Most tényleg, komolyan mondja vagy hiszi el ezt bárki ezt a dumát, aki egy kicsit is elgondolkodik rajta? Szellemi vezetőm és képzeletbeli mentorom, Besenyő Pista bácsi egész biztosan feltenné a kérdést, hogy “Nooooormális???” (A fotó azon az emlékezetes előadásán készült, ahol végre megtudhattuk tőle, “mi hülyeség és mi nem az”.)

Read more »

Jó ötlet-e nyakló nélkül képezni a kócsokat?

Mielőtt még bárki infarktust kapna, szeretném rögtön itt az elején leszögezni, hogy egyfelől nagyon jó ötlet, másfelől kevésbé. Mint ahogy sok minden más is az életben, aminek van némi komplexitása, bizonyos szempontból kifejezetten előnyös, míg eltérő perspektívából tekintve rá már kicsit színesebb a kép. De mielőtt válaszolnék a saját magam által feltett kérdésre, hadd helyezzem a dolgot kontextusba, hogy miért veszem a bátorságot a témába foganatosított beleugatásnak.

Read more »

Humor, törődés, fenntarthatóság és korrektség a cégkultúrában

Még tavaly ősszel egy pár napot Ausztriában töltöttünk a családdal, és Apáti Béla barátom javaslatára felkerestük a Zotter csokigyárat. Béla úgy vélte, hogy a gyerekekkel biztosan jól fogunk szórakozni ott. Hát ez pontosan így is történt, azt viszont nem tudom, mennyire volt szándékos a részéről, hogy egyúttal szakmai továbbképzésre is elküldött engem, vagy ez a szál csak pozitív mellékhatásként volt végül hab a csokitortán. Majd megkérdezem tőle alkalmasint.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!