Igen gyakran felbukkanó idézet az apró, nagy fülű, de annál bölcsebb Star Wars karaktertől, hogy “Do. Or do not. There is no try.”, miszerint vagy csináld vagy ne csináld, olyan nincs, hogy próbálod. Értem én persze az üzenetét az öregnek, fontosak az egyértelmű elhatározások, valamint a hit abban, aminek nekifogunk. De azt is gondolom ezzel együtt, hogy ha kezdeményezel, újat alkotsz vagy az élére állsz bárminek, akkor az egy büdös nagy kísérletezés lesz.
ötletek temetője
Az emberi lények kedvelik a történeteket, és ha kevés az információ, akkor a meglévő elemekből összeraknak egyet. A kedvencem a témában Fritz Heider és Marianne Simmel kísérlete 1944(!)-ből, amikor két háromszög és egy kör animált mozgásából az alanyok a geometriai alakzatokat érzelmekkel és szándékokkal ruházták fel, és egy komplett történetet láttak bele, konfliktussal, eseménysorral, megoldással a végén (lásd itt a videót). Ehhez hasonlóan, amikor látunk egy sikertörténetet, akkor hajlamosak vagyunk azzal a sztorival magyarázni a történteket, hogy elindult a legkisebb királyfi, aki már az elején tudta, hogy végül elnyeri majd a szomszéd királyság felét és a királylány kezét, persze közben jött néhány akadály, amit átugrott, de viszonylag lineáris út vezetett a céljához. Nem szól azonban a fáma a rengeteg másik legkisebb királyfiról, aki kábé ugyanezt tolta, mégse futott be a célba soha, vagy épp tök más célt teljesített sikerrel, mint aminek eredetileg nekiindult, és az is lehet, hogy egy tucat irány bizonyult előtte zsákutcának.

A mostanában oly divatos agilis megközelítés pont arról szól, hogy “there is try”. Megpróbáljuk kicsiben, megnézzük, hogyan reagálnak, aztán nem kis erőfeszítéssel létrehozunk egy MVP-t, ami adott esetben megy egy az egyben a levesbe, vagy éppen bizonyíték arra, hogy érdemes sokkal nagyobb tétet is tenni rá, és tolni ezerrel a termékfejlesztést. Még az olyan nagyvállalatoknak, mint a Google, is bőven vannak a sufniban olyan termékeik, amelyeket elkészítettek, de végül sose kerültek ki a piacra, vagy bepróbálkoztak velük, de kérészéletűnek bizonyultak. Amíg meg nem próbálod, addig nem derül ki, hogy van-e létjogosultsága annak, amit kitaláltál. És ha kipróbáltad és nem jött be, még mindig nem tuti, hogy kuka az egész ötlet, mert simán lehet, hogy egyszerűen máskor, máshol és/vagy egy kicsit máshogy kell kb. ugyanazzal próbálkozni. Ha nem próbálta volna meg a Xerox PARC innovációs központja 1979-ben az érintőképernyőt a fénymásolóknál, ahol akkora hatalmas jelentősége tényleg nem volt, akkor nem kínálódott volna tálcán az alkalmazás lehetősége jóval később az okostelefonok és a tabletek világában más gyártók számára, akik ebben meglátták a kraftot egy-egy eltérő eszköznél.

A saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy amikor elindul az ember egy ötlettel, termékcsírával, kezdeményezéssel, akkor fogalma sincs róla, hogy mennyire fognak rá mások rezonálni. Ahhoz, hogy ez egyáltalán kiderüljön, elég nagy mennyiségű erőforrást kell bele invesztálni, mert egy ötlet önmagában nem sokat ér. Ha tudunk tettestársakat, támogatókat találni, és nagyobb skálán is megvalósítani a dolgot, akkor látjuk eggyel jobban, hogy érdemes-e vele tovább foglalkozni, és több éves munkával valóban látványos eredményeket elérni. Mindez sose valósulna meg egy-egy esetben, ha nem lett volna tízszer vagy százszor annyi a próbálkozásokból. Lásd a képen a Zotter csokigyár udvarán a “Hülye ötletek temetőjét”, ahol olyan, éveken át gyártott termékek találtak örök nyugodalmat, mint a gyömbéres-répás, a citromos-olivabogyós, sőt akár a ketchup vagy mustár ízesítéssel készült, töltött csokoládék. 😀 

Act2Manage Application

An interactive, gamification-based, practice-oriented leadership development application that provides immediate help and enables follow-up to the most common dilemmas.

Get info and request a free trial!

More blog posts:

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Read more »

Why is there little learning when coaching others?

Listening is a very powerful tool for a good manager. A good coach does not give advice, only asks questions. Coaching mindset, operating with questions, is essential to be a successful manager. All sound pretty good, in theory, but I don’t share that view honestly. I do agree that it is very annoying to be an asshole who has answers for all the questions, even to those ones that have not been raised. On the other hand, going by questions alone leaves little room to develop others. Let’s think about it…

Read more »

How can we de-frustrate performance appraisals?

Several studies show that people are becoming increasingly frustrated with such classification systems or deficit focused evaluations. A survey of the Institute for Corporate Productivity found that only 19% of job seekers thought their performance management system was valuable for them.

Read more »