Igen gyakran felbukkanó idézet az apró, nagy fülű, de annál bölcsebb Star Wars karaktertől, hogy “Do. Or do not. There is no try.”, miszerint vagy csináld vagy ne csináld, olyan nincs, hogy próbálod. Értem én persze az üzenetét az öregnek, fontosak az egyértelmű elhatározások, valamint a hit abban, aminek nekifogunk. De azt is gondolom ezzel együtt, hogy ha kezdeményezel, újat alkotsz vagy az élére állsz bárminek, akkor az egy büdös nagy kísérletezés lesz.
ötletek temetője
Az emberi lények kedvelik a történeteket, és ha kevés az információ, akkor a meglévő elemekből összeraknak egyet. A kedvencem a témában Fritz Heider és Marianne Simmel kísérlete 1944(!)-ből, amikor két háromszög és egy kör animált mozgásából az alanyok a geometriai alakzatokat érzelmekkel és szándékokkal ruházták fel, és egy komplett történetet láttak bele, konfliktussal, eseménysorral, megoldással a végén (lásd itt a videót). Ehhez hasonlóan, amikor látunk egy sikertörténetet, akkor hajlamosak vagyunk azzal a sztorival magyarázni a történteket, hogy elindult a legkisebb királyfi, aki már az elején tudta, hogy végül elnyeri majd a szomszéd királyság felét és a királylány kezét, persze közben jött néhány akadály, amit átugrott, de viszonylag lineáris út vezetett a céljához. Nem szól azonban a fáma a rengeteg másik legkisebb királyfiról, aki kábé ugyanezt tolta, mégse futott be a célba soha, vagy épp tök más célt teljesített sikerrel, mint aminek eredetileg nekiindult, és az is lehet, hogy egy tucat irány bizonyult előtte zsákutcának.

A mostanában oly divatos agilis megközelítés pont arról szól, hogy “there is try”. Megpróbáljuk kicsiben, megnézzük, hogyan reagálnak, aztán nem kis erőfeszítéssel létrehozunk egy MVP-t, ami adott esetben megy egy az egyben a levesbe, vagy éppen bizonyíték arra, hogy érdemes sokkal nagyobb tétet is tenni rá, és tolni ezerrel a termékfejlesztést. Még az olyan nagyvállalatoknak, mint a Google, is bőven vannak a sufniban olyan termékeik, amelyeket elkészítettek, de végül sose kerültek ki a piacra, vagy bepróbálkoztak velük, de kérészéletűnek bizonyultak. Amíg meg nem próbálod, addig nem derül ki, hogy van-e létjogosultsága annak, amit kitaláltál. És ha kipróbáltad és nem jött be, még mindig nem tuti, hogy kuka az egész ötlet, mert simán lehet, hogy egyszerűen máskor, máshol és/vagy egy kicsit máshogy kell kb. ugyanazzal próbálkozni. Ha nem próbálta volna meg a Xerox PARC innovációs központja 1979-ben az érintőképernyőt a fénymásolóknál, ahol akkora hatalmas jelentősége tényleg nem volt, akkor nem kínálódott volna tálcán az alkalmazás lehetősége jóval később az okostelefonok és a tabletek világában más gyártók számára, akik ebben meglátták a kraftot egy-egy eltérő eszköznél.

A saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy amikor elindul az ember egy ötlettel, termékcsírával, kezdeményezéssel, akkor fogalma sincs róla, hogy mennyire fognak rá mások rezonálni. Ahhoz, hogy ez egyáltalán kiderüljön, elég nagy mennyiségű erőforrást kell bele invesztálni, mert egy ötlet önmagában nem sokat ér. Ha tudunk tettestársakat, támogatókat találni, és nagyobb skálán is megvalósítani a dolgot, akkor látjuk eggyel jobban, hogy érdemes-e vele tovább foglalkozni, és több éves munkával valóban látványos eredményeket elérni. Mindez sose valósulna meg egy-egy esetben, ha nem lett volna tízszer vagy százszor annyi a próbálkozásokból. Lásd a képen a Zotter csokigyár udvarán a “Hülye ötletek temetőjét”, ahol olyan, éveken át gyártott termékek találtak örök nyugodalmat, mint a gyömbéres-répás, a citromos-olivabogyós, sőt akár a ketchup vagy mustár ízesítéssel készült, töltött csokoládék. 😀 

Act2Manage Application

An interactive, gamification-based, practice-oriented leadership development application that provides immediate help and enables follow-up to the most common dilemmas.

Get info and request a free trial!

More blog posts:

jutalom

Jutalmak és incentívek: miért van jelentősége a megkülönböztetésnek?

Bár a magyar nyelvben jellemzően a jutalom kifejezést használjuk mindkettőre, a viselkedéstudomány angolul megkülönbözteti a “reward” és az “incentive” fogalmát. Hogy miért van ennek jelentősége? Azért, mert az agyunk eltérő területeivel vannak összefüggésben, és más-más funkciókat töltenek be. Ahogy erről már többször értekeztem a Tudatos Vezetés blogon, a viselkedésünket nagyobb részben szokásaink vezérlik, és kevesebbszer fordul elő, hogy átgondolt, tudatos döntéseket hozunk a mindennapi cselekvések előtt. Akkor is, ha hízelgőbb fordítva gondolni erre. Az autopilot üzemmóddal rengeteg energiát takarít meg ugyanis az agyunk, így nem füstöl el olyan gyorsan.

Read more »
itt a piros játék

Eredményes vállalati tanulás és képzés: ne hagyd, hogy átverjenek!

Szeretek újraolvasni, vagy más formában ismét feldolgozni értékes tartalmakat. Három évvel ezelőtt Barbara Oakley és Terrence Sejnowski professzorok Learning How to Learn nevezetű, idegtudomány-alapú MOOC kurzusa inspirált arra, hogy megírjam ötödik, ingyenesen letölthető e-könyvemet Az emberi lények tanítása címmel. Pár hónapja belebotlottam könyv formában is az Oakley-Sejnowski forrásba, ráadásul magyarra fordítva, és mint kiderült, diákokat megcélozva, rájuk szabott nyelvezettel (A tanulás tanulása). Két nap alatt, emlékeztető gyanánt beporszívóztam, és erről jutott eszembe, hogy írhatnék egy rövid, kifejezetten napjaink felnőttképzésére kihegyezett összefoglaló cikket arról, hogy minek nem kéne bedőlnie a cégvezetőknek és a HR-eseknek, amikor a munkatársak fejlesztésében gondolkodnak. Már ha számít, amit tudunk az agy működéséről.

Read more »
wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!