Seggfej főnök vagy?

Mindannyian viselkedünk néha úgy, mint egy seggfej. Azonban vannak olyanok, akik notórius seggfejek. Minden vezető potenciális jelölt a seggfej jelzőre, mert szinte folyamatos nyomás alatt vannak, ráadásul a cégük is bátorítja is őket abban, hogy lekezeljék a munkatársaikat. Rendszerint lealázzák a kollégákat, a munkahelyet Forma 1-es versenypályának képzelik, mindenhol vitát gerjesztenek és ráadásul meg is akarják nyerni.

Sokba kerül ez mindenkinek: a cégnek, a beosztottaknak és végül a vezetőnek is.

Ki érdemli meg, hogy seggfejnek tartsák?

Általában azokat illetjük ezzel a jelzővel, akik idegesítenek bennünket vagy épp az utunkban állnak. Munkahelyi környezetben azonban érdemes egy picit pontosabban definiálni, hogy megkülönböztessük azokat a munkatársakat vagy ügyfeleket akiket egyszerűen nem szeretünk azoktól, akik valóban megérdemlik ezt a jelzőt. Hogyan lehet különbséget tenni azok között, akiknek épp rossz napjuk van (“átmeneti seggfejek”) és az undok, destruktív emberek között (“minősített seggfejek”), akik komoly kitartásról tesznek tanúbizonyságot, amikor arról van szó, hogy lehetőleg kellemetlenül, szarul érezd magad?

Íme három intő jel, ami arra utal, hogy egy igazi seggfejjel beszéltél:

  • miután beszélgettél vele, alsóbb rendűnek, megalázottnak, inkompetensnek, elnyomottnak érzed magad,
  • bénább, ügyetlenebb embernek tartod magad, mint a beszélgetés előtt,
  • nála gyengébb, kevésbé befolyásos emberen tölti ki a dühét.

Sajnos a seggfej viselkedés nem mindig nyílt vagy könnyen felismerhető, ugyanis a ravaszabb seggfejek cserébe még intelligensek is, és rendelkeznek elegendő önkontrollal ahhoz, hogy kártékony tevékenységüket olyankor fejtsék ki, amikor más nem éri tetten őket.

Mennyibe kerül a seggfej viselkedés?

Ha maradt még kétséged afelől, hogy milyen kárt okoz egy seggfej főnök, akkor gondolj a fluktuáció növekedésére, a munkahelyi hiányzásokra, az elkötelezettség csökkenésére, a nyugtalanságra, a cég vagyonának gondos kezelésére és az egyéni és csapatteljesítmény hanyatlására. Hogy még konkrétabbá tegyem a probléma súlyosságát, mutatok egy példát a TCA (Total Cost of Assholes) számítására. Egy angliai tanulmánysorozat szerint a seggfej főnökök hatására a közvetlenül érintett munkavállalók 25%-a, míg a “szemtanúk” 20%-a hagyja ott a céget, míg a seggfej viselkedések átlagos aránya 15%.
Ha például egy új munkavállaló összes költsége (amíg produktívvá válik), 3 millió forint, akkor az éves költség egy 150 fős vállalat esetében kb. 17 millió forint. Ha egy “áldozatra” átlagosan két “szemtanú” jut, akkor ez további 27 millió forint, azaz összesen 44 misi.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Jövőbiztos??? Mikor látjuk már be, hogy fingunk sincs a jövőről?

Elég ironikus, de épp az elmúlt pár évben szaladtam sorra bele azokba a marketingüzenetekbe, ráadásul a saját szakmámban, ahol jövőbiztos cégeket, vezetőket, képességeket vagy szaktudást ígérgetnek. Most tényleg, komolyan mondja vagy hiszi el ezt bárki ezt a dumát, aki egy kicsit is elgondolkodik rajta? Szellemi vezetőm és képzeletbeli mentorom, Besenyő Pista bácsi egész biztosan feltenné a kérdést, hogy “Nooooormális???” (A fotó azon az emlékezetes előadásán készült, ahol végre megtudhattuk tőle, “mi hülyeség és mi nem az”.)

Read more »

Jó ötlet-e nyakló nélkül képezni a kócsokat?

Mielőtt még bárki infarktust kapna, szeretném rögtön itt az elején leszögezni, hogy egyfelől nagyon jó ötlet, másfelől kevésbé. Mint ahogy sok minden más is az életben, aminek van némi komplexitása, bizonyos szempontból kifejezetten előnyös, míg eltérő perspektívából tekintve rá már kicsit színesebb a kép. De mielőtt válaszolnék a saját magam által feltett kérdésre, hadd helyezzem a dolgot kontextusba, hogy miért veszem a bátorságot a témába foganatosított beleugatásnak.

Read more »

Humor, törődés, fenntarthatóság és korrektség a cégkultúrában

Még tavaly ősszel egy pár napot Ausztriában töltöttünk a családdal, és Apáti Béla barátom javaslatára felkerestük a Zotter csokigyárat. Béla úgy vélte, hogy a gyerekekkel biztosan jól fogunk szórakozni ott. Hát ez pontosan így is történt, azt viszont nem tudom, mennyire volt szándékos a részéről, hogy egyúttal szakmai továbbképzésre is elküldött engem, vagy ez a szál csak pozitív mellékhatásként volt végül hab a csokitortán. Majd megkérdezem tőle alkalmasint.

Read more »