Megjelent! Cservenyák Tamás: Az emberi lények tanítása

“Nemrég belenéztem a tükörbe, és bevallottam magamnak, hogy tulajdonképpen tanár bácsi vagyok, mert hát az idők során bácsi is lettem, és annak ellenére, hogy két évtizede vállalkozóként is működöm, az csak egy mellékszál. Így aztán merészelhetek a tanításról is könyvet írni. Két és fél évig törtem rajta a fejem, hogy miként kéne ezt a témát megfogni. Semmiképp nem akartam észt osztani a közoktatás számára, mivel sose dolgoztam benne.

Mégis azt éreztem, hogy a gyerekek és a felnőttek tanítása sokkal fontosabb dolog annál, mint hogy nagy volumenben, hosszú távon, középszarul csináljuk, tisztelet a kevés kivételnek.”

“Az összes e-könyv, amit eddig írtam, a tudatosság fokozására próbálta rábírni az olvasót. Az első három az emberek vezetéséről szólt, amit lényegesen jobban lehet csinálni, ha a menedzserek felhasználják a napi munkájukban a mindannyiunk számára rendelkezésre álló vezetési, pszichológiai és viselkedéstudományi ismereteket, valamint a menedzsment-innovációs törekvések tanulságait, és nem csak ösztönösen működnek. A negyedik iromány saját magunk vezetésére fókuszált, arra, hogy miként segít a tudatosság az eredményesebb és boldogabb életvezetésben. Ezt az ötödik e-könyvet pedig azzal a küldetéssel a fejemben írtam, hogy a széles körben elterjedt és megszokott oktatási módszerek automatikus használata helyett egyre többen vegyék figyelembe azt, hogy miként tanulnak az emberi lények, ahelyett, hogy továbbra is széllel szemben igyekeznének könnyíteni magukon.“

Az emberi lények tanítása című “e-könyvnek az a célja, hogy elgondolkodtassa az olvasót a saját tanítási gyakorlatával kapcsolatban, akár ebből él, akár csak a munkája egy részét képezi ez a tevékenység, akár a magánéletben végez ilyesmit. Kifejezetten nem kívánom megmondani a tutit az oktatási rendszer megreformálásával kapcsolatban, még ha alkalmanként úgy is fog hangzani, hogy azt ekézem. Nem is lennék hiteles ebben, és átfogó koncepcióm sincs. Az egyén szintjére fókuszálok, arra, hogy bármelyikünk miként taníthatna élvezhetőbben és eredményesebben. Elsősorban tehát nem az iskola, hanem a munka világa adja gondolataim kontextusát, hiszen ebben mozgok nap mint nap. Ennek ellenére a fő üzenetek megerősíthetik azokat a pedagógusokat, akik eddig sem a főcsapáson jártak, és töprengésre késztethetik azokat is, akik nem elégedettek a szokványos módszerekkel végzett tanítás hatásfokával és a tanítványok motivációs szintjével.”

“Mesélek saját személyes megéléseket, sajnos többnyire elrettentő példákat, amelyeket tanulóként szereztem általános és középiskolában, valamint főiskolán és továbbképzéseken. Igyekszem megosztani az elmúlt 25 évben összegyűjtött tanításmódszertani ismereteimet és tapasztalataimat, valamint azt a tudást, amit az emberi tanulás viselkedéstudományi és neurobiológiai hátteréről megszereztem.”

Ha a fenti idézetek a könyvből felkeltették az érdeklődésedet, akkor szokás szerint ingyenesen letöltheted ide kattintva PDF-ben, valamint Kindle (azw3) és Apple iBooks formátumokban.

Figyelem! Csak erős idegzetűeknek! Olvasás saját felelősségre!

More blog posts:

Hogyan építsünk összetartó csapatot?

A bizonytalan üzleti környezetben, ahol a versenytársak lépései kiszámíthatatlanok a cégek számára, csupán egyetlen, általuk befolyásolható dolog maradt a versenyképesség megtartására: ütőképes és erős kohézióval, belső összetartó erővel rendelkező csapatot építeni és működtetni.

Read more »

Jövőbiztos??? Mikor látjuk már be, hogy fingunk sincs a jövőről?

Elég ironikus, de épp az elmúlt pár évben szaladtam sorra bele azokba a marketingüzenetekbe, ráadásul a saját szakmámban, ahol jövőbiztos cégeket, vezetőket, képességeket vagy szaktudást ígérgetnek. Most tényleg, komolyan mondja vagy hiszi el ezt bárki ezt a dumát, aki egy kicsit is elgondolkodik rajta? Szellemi vezetőm és képzeletbeli mentorom, Besenyő Pista bácsi egész biztosan feltenné a kérdést, hogy “Nooooormális???” (A fotó azon az emlékezetes előadásán készült, ahol végre megtudhattuk tőle, “mi hülyeség és mi nem az”.)

Read more »

Jó ötlet-e nyakló nélkül képezni a kócsokat?

Mielőtt még bárki infarktust kapna, szeretném rögtön itt az elején leszögezni, hogy egyfelől nagyon jó ötlet, másfelől kevésbé. Mint ahogy sok minden más is az életben, aminek van némi komplexitása, bizonyos szempontból kifejezetten előnyös, míg eltérő perspektívából tekintve rá már kicsit színesebb a kép. De mielőtt válaszolnék a saját magam által feltett kérdésre, hadd helyezzem a dolgot kontextusba, hogy miért veszem a bátorságot a témába foganatosított beleugatásnak.

Read more »