A gyermeki agy még nem rendelkezik azoknak a mentális koncepcióknak a sokaságával, amelyekkel a felnőtté már igen. Talán nem meglepő, hogy ennek köszönhetően kevésbé jók az előrejelzései (predictions). Míg a felnőtt agyat az előrejelzések dominálják, a gyerekeknek előbb érzékszervi és interoceptív inputok segítségével kell megismerniük a világot, mielőtt képessé válnának annak modellezésére. A gyermek agyának tehát az az elsődleges tanulási feladata, hogy abszorbeálja ezt a temérdek inputot körülöttük és bennük. Alison Gopnik fejlődéspszichológus úgy fogalmaz, hogy “lámpás” jellegű a figyelmük, ami nagyon erős fényű, de diffúz, azaz szerteágazó. Ezzel szemben a felnőtt agy a kontrollhálózata segítségével képes kizárni mindazt a zajt, ami az előrejelzéseit megzavarja, és ha limitáltan is, de tud koncentrálni egy-egy területre, akár egy reflektor. Ahogy az idő telik, a gyermeki agy egyre hatékonyabban jelez előre. Az érzékelések koncepciókká alakulnak és formálják a gyermek világról alkotott modelljét. Ami korábban kint volt, az belülre kerül. Az egyre bővülő érzékelési tapasztalatok lehetővé teszik azt, hogy a különféle szenzoraiból érkező inputokból koordinált előrejelzéseket tehessen.
De hogyan tud a gyermek ennyi inputot befogadni és koncepcióvá alakítani? Az nagyagykéreg (cerebral cortex) architektúrája biztosítja rá a lehetőséget. A neuronok és a köztük a tanulás érdekében kialakult kapcsolatok fenntartása igen energiaigényes dolog, így a hatékonyság érdekében a lehető legkevesebb idegsejt igénybevételére törekszik az információátadás során. Ebben a hatékonysági kihívásban segítenek neki a mentális koncepciók, azaz a hasonlóságok leválasztása a különbözőségektől. Ami hasonló jellegzetesség, azt már nem kell újra reprezentálnia egy idegsejt-hálózatnak, csak az eltéréseket kell újként megtanulni. Azt vágja az agy, hogy macskával van dolga, de a kérdéses állat most nem a cirmos-szürke, házi jellegű, slank csomagolásban prezentálta magát, hanem hosszú szőrű, vastag, fehér szettben jelent meg a színe előtt. A hasonlóság és a különbözőség efféle megkülönböztetése a koncepciók segítségével óriási optimalizálási lehetőséget jelent az agynak.
Ahogy pedig a nagyon specifikus koncepcióktól az általánosabbak felé haladunk, az agyunk által megkreált hasonlóságok (erről is a harmadik cikkben írtam, hogy miért nem abszolút hasonlóságokról beszélhetünk, hanem az agy hozza létre őket különféle szempontok és célok alapján) fokozatosan egyre hatékonyabb összefoglalói, tömörítései az információknak. Az az alapelv, hogy a hasonlóságok kreálása a hatékonyság forrása, nem csak a vizuális rendszerünkre igaz, hanem az összes többi érzékszervi rendszerre (hallásra, szaglásra, tapintásra, és persze a belső, interoceptívre is), valamint mindezek kombinációjára. Így aztán a gyermek agya le tudja párolni az egyes érzékelések idegsejt-hálózati mintázatait egy több-érzékszervi összefoglalóvá. Ez a folyamat felszámolja a redundanciákat, így az agy a legminimálisabb “tárhelyigényű”, leghatékonyabb módon raktározza az információkat a későbbi felhasználáshoz.
Ezen a ponton árulja el a szerző, hogy az eddig külön fogalommal leírt jelenségek, az előrejelzés és a koncepciók tulajdonképpen egyek és ugyanazok. Az életünk elején a sok-sok külső és belső érzékelési inputból építjük fel a mentális koncepcióinkat. Az agyunk hatékonyan tömöríti le a beérkező információkat, lepárolja a hasonlóságokat és a különbségeket, létrehozva a hatékonyan eltárolt többszenzoros összegzéseket. Amint ily módon megtanulta az agyunk a koncepciókat, visszafelé is képessé válik ugyanerre a folyamatra, kiterjesztve a hasonlóságokat és létrehozva egy-egy koncepció megtestesítését. Ez maga az előrejelzés, amire úgy tekinthetünk, mint a koncepció alkalmazására, ami módosítja az érzékszervi és motoros területek aktivitását, továbbá szükség szerint korrigálható és finomítható.
Minden esetben, amikor koncepcióink segítségével kategorizálunk, az agyunk számos, egymással versengő előrejelzést hoz létre az érzékelési inputokból. Azt, hogy ezek közül melyik lesz a nyerő, és melyiket ignorálja mint zaj, az agyi kontrollhálózat segítségével választja ki (ugyanaz a hálózat, ami segít a felnőtteknek a fókuszálásban, a fentebb említett reflektoros figyelem-üzemmód alkalmazásában). A kontrollhálózat is szerepet játszik az érzelmek konstruálásában, kiválasztva az adott szituációban felmerülő érzelmi koncepciók közül a “győztest”.
Az agyunknak tehát a múltbeli tapasztalatokra építve van egy mentális modellje a világról, ahogy azt érzékelni fogjuk a következő pillanatban. Ez tulajdonképpen az értelmezés (making meaning) jelensége a világra és a testünkre vonatkozóan, koncepcióink felhasználásával. Minden ébren töltött pillanatunkban az agyunk a koncepciókba rendezett múltbeli tapasztalatainkat segítségül hívva ad értelmet a bejövő szenzoros információknak és irányítja a cselekvésünket. Az érzelmeink tehát jelentések, értelmezések. Megmagyarázzák az interoceptív változásokat és a hozzájuk kapcsolódó alapérzéseket (affective feelings) az adott szituáció kontextusában. Még ha ennek nem is vagyunk tudatában, mint ahogy annak sem, hogy miképpen osztozunk ezekben a teljes mértékben mentális koncepciókban más embertársainkkal, és tanítjuk meg őket a mindennapokban a gyermekeinknek.
—
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene