You can make magic with 4 hours per employee invested

Recently, I have read First, Break All the Rules by Marcus Buckingham one more time, where the author shared the results of several extensive Gallup research projects. In one of them, 80.000 managers were interviewed, many of whom led an organisational unit that significantly stuck out from the crowd in a bunch of relevant performance indicators.

They tried to figure out how the managers of outstanding, average and low performing teams differ from each other. While there were several differences, I would only like to underscore one of them in this post.

Managers of high performing units systematically apply a performance management routine, which is not at all like typical corporate performance review meetings (i.e. the annual, useless, demotivating, one-way appraisal and rating session). Instead, these managers tend to sit down for an hour every quarter with each of their team members. First, they quickly review the results of the last 3 months, discuss what went well, and then they focus on the next 3 months’ priorities for the remaining, major part of the discussion. Typical topics are:

  • What goals should be accomplished during the upcoming months?
  • Where should we step forward and how?
  • How can the manager help?

It may be surprising, that the “negatives” are not discussed here: anything that the manager is not satisfied with, let it be performance or behaviour related. Why? Because if such feedback was needed, the manager delivered it a long time ago, just after he or she observed the issue.

They do not fill out detailed and complicated appraisal forms, neither do they rate employees or force ratings into normal distribution (especially that several multinational companies have already discovered that the performance of knowledge workers are not distributed according to a bell curve). Instead, they simply discuss how the team member can best turn his or her talents, skills and knowledge into performance.

To run this routine, you need half a day per quarter, if you have 4 subordinates, a full day, if there are 8. It doesn’t seem to be unrealistic. As I have had a chance to work with lots of production managers and supervisors in the past, I know that some of them have much larger teams. Despite this, the most dedicated people managers are willing to spend half an hour with even 30-40 colleagues every three months, so such extreme situations can also work, albeit with shorter time frames. All of them were convinced that it is worth the effort. Do you think 100% of employees valued it? No, but over 90% did.

Do you invest 4 hours per person every year in the performance management of your team members? If not, then seriously, which of your job responsibilities is more important? I would be surprised if you had any, if you are entrusted to be a people manager in an organization.

Act2Manage Application

An interactive, gamification-based, practice-oriented leadership development application that provides immediate help and enables follow-up to the most common dilemmas.

Get info and request a free trial!

More blog posts:

Munkatársak fejlesztése hibrid környezetben

Egy-két éve a legtöbb vállalat hibrid munkakörnyezetben karistol, így rendelkezésünkre áll némi tapasztalat, hogy milyen előnyökkel és kihívásokkal szembesülünk, amikor valamilyen leosztásban amortizálódunk a munkahelyünk és az otthonunk között.

Láthattuk, hogy szép számmal vannak olyan munkakörök, amiket otthonról is tökéletesen el lehet látni; olykor még környezeti, fenntarthatósági vagy gazdasági előnyök is jelentkeznek mellékhatásként. Sok vállalatnál már az alkalmazottak megtartásához, a szervezet sikerességéhez is szükség van a hibrid munkakörnyezetben való munkavégzés támogatására. A sok finomság mellett, új kihívásokkal is szembesülnek a munkatársak, amikhez megfelelő támogatásra, fejlesztésre van szükségük.

Read more »

A téglákra figyelj, ne a falra!

Mostanában rászoktam vezetés közben podcastok hallgatására. A Karizma podcastban hallottam a következő történetet Will Smith önéletrajzi könyvéből, és nagyon tudtam rezonálni rá. A színész 11 éves volt, amikor az apja úgy döntött, hogy egy új falat akar építeni a műhelye elé. A régi már mállott szét, és ez nem tetszett neki. Ahelyett, hogy kőművest hívott volna, azt gondolta, hogy jó kis projekt lesz Willnek és az öccsének. Lerombolta a falat, a gyerekeknek pedig nem sok hite volt abban, hogy ott valaha is új fal fog állni.

Read more »

Megyünk előre, csak nem mindegy, melyik irányba!

Az elmúlt két hétben három olyan tapasztalatom is volt, amivel egy kicsit belekukkanthattam a jövő lehetséges alakulását fürkésző varázsgömbbe. Épp pár hónapja ostoroztam azokat a szakértőket és tanácsadókat, akik magabiztosan spekulálnak minimális információs bázison, sőt, nem átallanak azzal hitegetni másokat, hogy a megoldásuk egyenesen jövőbiztos. Már abban az írásomban is hozzátettem, hogy az adatelemzésnek és a trendvizsgálatnak természetesen van értelme, mint ahogy a lehetséges scenario-k és forgatókönyvek felvázolásának is.

Read more »