Igen gyakran felbukkanó idézet az apró, nagy fülű, de annál bölcsebb Star Wars karaktertől, hogy “Do. Or do not. There is no try.”, miszerint vagy csináld vagy ne csináld, olyan nincs, hogy próbálod. Értem én persze az üzenetét az öregnek, fontosak az egyértelmű elhatározások, valamint a hit abban, aminek nekifogunk. De azt is gondolom ezzel együtt, hogy ha kezdeményezel, újat alkotsz vagy az élére állsz bárminek, akkor az egy büdös nagy kísérletezés lesz.
ötletek temetője
Az emberi lények kedvelik a történeteket, és ha kevés az információ, akkor a meglévő elemekből összeraknak egyet. A kedvencem a témában Fritz Heider és Marianne Simmel kísérlete 1944(!)-ből, amikor két háromszög és egy kör animált mozgásából az alanyok a geometriai alakzatokat érzelmekkel és szándékokkal ruházták fel, és egy komplett történetet láttak bele, konfliktussal, eseménysorral, megoldással a végén (lásd itt a videót). Ehhez hasonlóan, amikor látunk egy sikertörténetet, akkor hajlamosak vagyunk azzal a sztorival magyarázni a történteket, hogy elindult a legkisebb királyfi, aki már az elején tudta, hogy végül elnyeri majd a szomszéd királyság felét és a királylány kezét, persze közben jött néhány akadály, amit átugrott, de viszonylag lineáris út vezetett a céljához. Nem szól azonban a fáma a rengeteg másik legkisebb királyfiról, aki kábé ugyanezt tolta, mégse futott be a célba soha, vagy épp tök más célt teljesített sikerrel, mint aminek eredetileg nekiindult, és az is lehet, hogy egy tucat irány bizonyult előtte zsákutcának.

A mostanában oly divatos agilis megközelítés pont arról szól, hogy “there is try”. Megpróbáljuk kicsiben, megnézzük, hogyan reagálnak, aztán nem kis erőfeszítéssel létrehozunk egy MVP-t, ami adott esetben megy egy az egyben a levesbe, vagy éppen bizonyíték arra, hogy érdemes sokkal nagyobb tétet is tenni rá, és tolni ezerrel a termékfejlesztést. Még az olyan nagyvállalatoknak, mint a Google, is bőven vannak a sufniban olyan termékeik, amelyeket elkészítettek, de végül sose kerültek ki a piacra, vagy bepróbálkoztak velük, de kérészéletűnek bizonyultak. Amíg meg nem próbálod, addig nem derül ki, hogy van-e létjogosultsága annak, amit kitaláltál. És ha kipróbáltad és nem jött be, még mindig nem tuti, hogy kuka az egész ötlet, mert simán lehet, hogy egyszerűen máskor, máshol és/vagy egy kicsit máshogy kell kb. ugyanazzal próbálkozni. Ha nem próbálta volna meg a Xerox PARC innovációs központja 1979-ben az érintőképernyőt a fénymásolóknál, ahol akkora hatalmas jelentősége tényleg nem volt, akkor nem kínálódott volna tálcán az alkalmazás lehetősége jóval később az okostelefonok és a tabletek világában más gyártók számára, akik ebben meglátták a kraftot egy-egy eltérő eszköznél.

A saját tapasztalataim is azt mutatják, hogy amikor elindul az ember egy ötlettel, termékcsírával, kezdeményezéssel, akkor fogalma sincs róla, hogy mennyire fognak rá mások rezonálni. Ahhoz, hogy ez egyáltalán kiderüljön, elég nagy mennyiségű erőforrást kell bele invesztálni, mert egy ötlet önmagában nem sokat ér. Ha tudunk tettestársakat, támogatókat találni, és nagyobb skálán is megvalósítani a dolgot, akkor látjuk eggyel jobban, hogy érdemes-e vele tovább foglalkozni, és több éves munkával valóban látványos eredményeket elérni. Mindez sose valósulna meg egy-egy esetben, ha nem lett volna tízszer vagy százszor annyi a próbálkozásokból. Lásd a képen a Zotter csokigyár udvarán a “Hülye ötletek temetőjét”, ahol olyan, éveken át gyártott termékek találtak örök nyugodalmat, mint a gyömbéres-répás, a citromos-olivabogyós, sőt akár a ketchup vagy mustár ízesítéssel készült, töltött csokoládék. 😀 

Act2Manage Application

An interactive, gamification-based, practice-oriented leadership development application that provides immediate help and enables follow-up to the most common dilemmas.

Get info and request a free trial!

More blog posts:

A közösségi média algoritmusok kinyírják a blogolást?

Sose gondoltam, hogy egyszer azon fogok töprengeni, érdemes-e folytatni a blogolást, pláne nem a Tudatos Vezetés blog közelgő tizedik születésnapja előtt pár hónappal. A Google mellett főleg a Facebook, de kisebb mértékben a LinkedIn is hosszú éveken át nagy segítségemre volt a forgalomterelésben, hálás köszönet érte. Szimbiózisban éltek a tartalomkészítők és az ingyenes közösségi média szolgáltatók, hiszen attól érdekes egy hírfolyam, hogy vannak benne értékes tartalmak.

Read more »

Út a hülyeségtől hülyeségig, és a magabiztosságtól magabiztosságig

Borozgattunk és beszélgettünk a hétvégén egy nagy tapasztalatú fejlesztőmérnök cimborámmal, és szóba került egyik kedvenc témám, amivel kapcsolatban Besenyő Pista bácsi alkotott anno maradandót felejthetetlen előadásában: hogy “mi hülyeség és mi nem az”. Barátom rávilágított, hogy érdemes csínján bánni a magas lóról hülyeségnek minősítéssel, hiszen könnyen lehet, hogy elég szűk vonatkoztatási rendszerhez képest tűnik valami hülyeségnek. Valóban, igen gyakran előfordul, hogy tudás-, ismeret- vagy tapasztalathiány van a háttérben, vagy egyszerűen csak a beszélő nézőpontjából nincs értelme valaminek.

Read more »

Mi mindent kaptam a TEDxEgertől?

Bár már sok éve nézegetek TED videókat, még csak most szombaton estem át a TED-tűzkeresztségen. Ez persze nem volt véletlen, valahogy eddig nem szántam rá magam, hogy egy egész délutánon keresztül előadásokat hallgassak, még akkor sem, ha több hazai rendezésű esemény szervezői és előadói között jó pár régi ismerősöm, kollégám is feltűnt már. Az előadásokkal ugyanis nem mondhatnám, hogy felhőtlen lenne a viszonyom. Életem során az előadásokon töltött nem kevés időm 95%-ában halálra untam magam.

Read more »