Út a hülyeségtől hülyeségig, és a magabiztosságtól magabiztosságig

Borozgattunk és beszélgettünk a hétvégén egy nagy tapasztalatú fejlesztőmérnök cimborámmal, és szóba került egyik kedvenc témám, amivel kapcsolatban Besenyő Pista bácsi alkotott anno maradandót felejthetetlen előadásában: hogy “mi hülyeség és mi nem az”. Barátom rávilágított, hogy érdemes csínján bánni a magas lóról hülyeségnek minősítéssel, hiszen könnyen lehet, hogy elég szűk vonatkoztatási rendszerhez képest tűnik valami hülyeségnek. Valóban, igen gyakran előfordul, hogy tudás-, ismeret- vagy tapasztalathiány van a háttérben, vagy egyszerűen csak a beszélő nézőpontjából nincs értelme valaminek.

Besenyő Pista bácsi felejthetetlen előadása. Ha átsétálna az utca másik oldalára, vagy beleképzelné magát az adott személy helyzetébe, mindjárt kiderülne, hogy még sincs szó akkora baromságról. Máskor a dolog komplexitását nem látja át az illető, így kristálytisztának tűnik számára az értelmetlenség. Megesik az is, hogy kulturális vagy megszokásbeli okai vannak annak, hogy ki mit tart természetesnek vagy ökörségnek.

Már többször előkerült a Tudatos Vezetés blogon a Dunning-Kruger hatás, mely szerint kevés tudás esetén hajlamosak az emberek nagy magabiztossággal nyilatkozni, ítélkezni. Fel sem merül, hogy lehetnek más opciók, nézőpontok vagy értelmezések. Amikor azonban valaki beleteszi az energiát a tanulásba, egyre fogy a magabiztossága, és lényegesen többször megfogalmazódik benne a kérdés, hogy vajon jól ítéli-e meg a szituációt, birtokában van-e minden szükséges információnak a helyes helyzetértékeléshez vagy döntéshez. Ilyenkor mondja azt a mérnök, hogy bár a fizikai magyarázatot nem tudja hozzá levezetni, mégis azt mutatja a tapasztalat, hogy egy segédeszköz használata furcsa módon pozitív befolyást gyakorol a végeredményre. Attól még igaz, hogy nem tudtuk megmérni.

Ahogy gyűlik-gyűlik a tapasztalat és a tudás, mégiscsak elkezd nőni az önbizalom, bár sose emelkedik olyan szintre, mint ami a tudatlanok esetében megfigyelhető. Itt mondom én azt, hogy a józan ész, a rutin és a tapasztalati bölcsesség birtokában az ember igenis kijelentheti néhány dologgal kapcsolatban, hogy mi hülyeség és mi nem az. Például nem tudom, hogy valaha készült-e olyan kutatás, ami feketén-fehéren bizonyította volna, hogy a vezető tapló viselkedése, érzéketlensége, és a hatalmával való rendszeres visszaélése hosszú távon rombolni fogja a teljesítményt és a munkaerő-megtartást. Ennek ellenére elég nagy magabiztossággal állíthatom, hogy az ilyen vezetői működést tanácsos kiirtani a szervezetekből. De afelől sincs kétségem a saját szakmámban, hogy előadások hallgatásából többnyire nem lesz számottevő tanulás, pláne nem viselkedésváltozás. Hasonlóképp, az alapvető fizikai törvényszerűségeket azért nem árt figyelembe venni a műszaki tevékenységeknél, és hülyeségekkel minél kevésbé égetni az időt. Attól függetlenül, hogy mindenre nem ad választ a tudomány jelenlegi állása. A tapasztalt szakemberek meg tudnak határozni olyan területeket, ahol tisztán világít a hülyeség, és ezt bátran szóvá is teszik. Egyúttal azt is ugyanolyan nyitottsággal vállalják, hogy egyes kérdésekre nincs válaszuk, fogalmuk sincs, mi lenne ott a helyes megoldás vagy eredményes megközelítés. Arra viszont lehet ötletük, hogy miként kéne megtenni az első lépést a tisztábban látás felé.

Megfigyelhető tehát, hogy a tanulási grafikon elején és évtizedekkel későbbi pontján másféle magabiztosságról és hülyeségnek nyilvánításról beszélhetünk.

More blog posts:

A kollab-oké a jövő, nem egymás torkának átharapásáé

Ha a gyereket kérdeznéd, tipikus boomer vagyok, persze kicsit sántít a kategorizálás, mivel nem a “baby boomer” generációhoz tartozom, hanem az X-hez, annak is a fiatalabb harmadához, de hát egy tinédzsernek kábé egykutya. Elég annyi bizonyíték, hogy Facebook felhasználó vagyok, ami kifejezetten old school, egyenesen “mamás”, hiszen az ő nagymamája is azt nyomkodja. Az instától pedig távol tartom magam, mint ördög a tömjénfüsttől.

Read more »

A siker nyerő hármasához még egy kritikus hozzávaló

Ugyebár nagyon nem mindegy, mennyire hiteles forrásokból merít az ember, midőn gondolkodását formálja és cselekedeteit kiválasztja. Mi a Menedzsmentornál igyekszünk építeni a tudományra, annak minden hibájával és korlátaival együtt, hiszen még mindig azt találjuk a legértelmesebb kiindulópontnak, összehasonlítva a tudatlan magabiztossággal vagy a hasra ütés jellegű spekulálgatással. A mi szakmánkat tekintve leginkább a pszichológia, a vezetés-, a viselkedés- és az idegtudomány az, ami elég hasznos, ha ott áll a háttérben a munkáink során, némi JPE-vel, azaz Józan Paraszti Ésszel fűszerezve.

Read more »

Hogyan építsünk összetartó csapatot?

A bizonytalan üzleti környezetben, ahol a versenytársak lépései kiszámíthatatlanok a cégek számára, csupán egyetlen, általuk befolyásolható dolog maradt a versenyképesség megtartására: ütőképes és erős kohézióval, belső összetartó erővel rendelkező csapatot építeni és működtetni.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!