Tuti önkontroll-támogató stratégiák

Úgy tűnik, hogy ha nyár, akkor a viselkedéstudománynak van szezonja nálam, legalábbis tavaly is és az idén is erre kanyarodott az érdeklődésem 25 fok felett. A LinkedIn-en és a Tudatos Vezetés Facebook csoportban indítottam egy szösszenet-sorozatot a kognitív torzításokról (legutóbbi például a veszteségkerülésről szólt, ami lentebb fontos szerepet kap), valamint nemrég blogbejegyzést írtam saját magunk megzabolázásának négyféle módjáról, valamint a túlzott magabiztosságról, Richard Thaler viselkedési közgazdász Nudge című könyve alapján.

Ez a 2008-ban megjelent mű elképesztő tárházával szolgál az emberi működéssel és annak befolyásolási lehetőségeivel kapcsolatos érdekességeknek. Hozok ismét egy marékkal belőlük az önkontrollunk/akaraterőnk külső megsegítéséhez.

Az első, ami nagyon tetszett, a Clocky nevű ébresztőóra, amit jelenleg is lehet kapni 40 dollárért. Ha fel akarunk kelni reggel hatkor, mert mondjuk sportolni szeretnénk vagy nyugiban dolgozni, normál esetben beállítjuk a vekkert vagy a telefont. Hajnalban azonban a fenének sincs kedve rá felkelni, ezért lenyomjuk, és alszunk tovább. A Clocky viszont elkezd kukorékolni, és mielőtt le tudnánk csapni, elszalad. Pontosabban elgurul. Ha nem kelsz ki az ágyból, akkor igen kellemetlen zajt csap, te pedig kénytelen leszel felpattanni és megkeresni, hogy hol a fenében rikácsol az a rohadék. 🙂 Mire utóléred, kimegy a szemedből az álom.

A második sztori Thalerről és doktori disszertációját író kollégájáról szól, aki nem nagyon haladt az irományával. A rutinos viselkedéstudós a következő ajánlatot tette neki: a PhD hallgató minden hónapban kiállít egy százdolláros csekket Thaler részére. Ha a hónap utolsó napján éjfélig nem küldi el az anyag következő fejezetét számára, akkor készpénzre váltja a csekket, és elissza a munkatársaival úgy, hogy az érintett kollégát nem hívják meg a bulira. Mondanom sem kell, hogy egyetlen határidőt sem mulasztott el, és a disszertáció belátható időn belül elkészült.

Két másik közgazdász cimbora, Romalis és Karlan nagyobb tétekben játszott. Megállapodtak abban, hogy 9 hónap alatt mindketten lefogynak 30 fontot (13.6 kg-t). Akinek nem sikerül, a másiknak fizetnie kell 10.000 USD-t, ami mai árfolyamon kb. 3 millió Ft. Mindkettőnek összejött a fogyás, nem akartak ennyit bukni. A súlytartást azonban még nagyobb kihívásnak érezték. Megegyeztek, hogy egy nappal korábban bejelentve bármikor ellenőrizhetik a másik súlyát, és ha az meghaladja a céltartományt, büntetést kell fizetniük. A következő négy évben számos mérésre került sor, és csak egyetlen egyszer fordult elő túllépés, amit természetesen azonnali bírságolás követett. Ezt leszámítva tartották a súlyukat. Egyébként hasonló jellegű internetes szolgáltatás is létezik, ahol megadhatunk egy célt, melynek nem teljesítése alapján az általunk felajánlott tét összegét átutalják egy számunkra kifejezetten visszataszító alapítványnak.

Ahogy már írtam erről többször, véges akaraterő-készletünket érdemes olyan dolgokra tartogatni, amiket nem tudunk mással kiváltani. Teljesen jó módszer a nem kívánt elkóricálás megakadályozására, ha belelógatjuk a micsodánkat egy satuba, és megkérünk valakit, hogy húzza rá. 🙂

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »
vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »
diversity

Why do we struggle to introduce diversity at the workplace?

Researches and discussions report how diversity increases profit, productivity, or innovation. DEI (or more fashionably DEI&B) has clearly been on the HR agenda for many years now. We don’t need to do a deep analysis to experience how challenging it is to push the DEI idea through the managers. If we still feel it necessary to attend conferences, events or to go to workshops or training dinasours, it seems suspicious that it requires quite a lot of effort. But why is this, if the concept is so common sense? What is it that managers don’t understand? Honestly, they don’t understand what HR doesn’t do either.

Read more »