Túlzásba lehet vinni az erősségek használatát?

Nemrég részt vettem egy fórumon, aminek a felvezetője egy amerikai szerzőpáros cikke volt. Az előadó Tom példáját emelte ki, akinek egyik fontos erőssége a határozottsága volt. Egy idő után azonban már inkább arroganciába csapott át a viselkedése, ami a hátrányára vált és jelentősen visszaesett a teljesítménye is.

Az előadó szerint az a magyarázat, hogy Tom túlzásba vitte az erősségének (határozottság) a használatát. Talán túlegyszerűsített ez a magyarázat, én egy picit másképp látom a dolgot.

Szerintem nem tudod túlzásba vinni az erősségeid használatát!

Elsőre úgy hangozhat, mintha igen, de nem. Ha Tom főnöke úgy gondolta, hogy túltolja az erősségeit, akkor a visszajelzése tulajdonképp arról szól, hogy Tom kevésbé legyen önmaga. „Hagyd már ezt az asszertivitást, az erősséged átalakult gyengeséggé!” Csavard le a potmétered! Mit válaszoljon a vezető, ha Tom azt kérdezi tőle, hogy oké, de hogyan csináljam? Hogyan legyek kevésbé önazonos, hogy megfeleljek? Legyek határozatlanabb? 1-2 bizonytalanság még belefér? Ha esetleg 4-5 csalás felett szemet hunyok, akkor az már jó?

Persze lehet, hogy arra gondolt a vezető, hogy Tom legyen egy kicsit rugalmasabb a szabályok tekintetében, ne vegye olyan szigorúan a policy-ket, így könnyebbé tudná tenni az életét. Ez így értelmesebben hangzik, csakhogy nem a túlzásba vitt erősséggel van összefüggésben, nem a mennyiséggel van probléma.

Egyrészről érdemes óvatosnak lenni az ilyen visszajelzésekkel, mert amikor értékelünk valakit, akkor azt a saját szűrőinken, saját lencsénken keresztül tesszük, így inkább szólnak arról, hogy mi mit szeretünk vagy utálunk, jobban minősít bennünket, mint a másik embert.

Másrészről sokkal inkább az a helyzet, hogy Tom rosszul használja. Amiről valójában szó van, az az intelligencia: minden gond nélkül tudjuk unintelligensen használni az erősségeinket. Sok vezetővel találkozhattál már, akik bár nagyon tehetségesek, mégis kifejezetten unintelligensen viselkednek. Úgy értem, hogy a hozzáállásukkal nem azt az eredményt érik el, amit valójában szeretnének.

Hogyan segíthetne Tomnak a vezetője? Például mondhatná akár úgy is, hogy nagyszerű erősséged az asszertivitás, de állj le azzal, hogy felbaszod mások agyát. Inkább használd arra ezt az adottságod, hogy megnyerd őket az ügyednek vagy hogy olyat tegyenek, amit alapból nem állt a szándékukban. Nem akarom, hogy kevésbé használd. Azt javaslom, hogy eredményesebben használd ki.

Más lesz-e a helyzet, ha most merül fel Tomban a kérdés, hogy oké, de hogy csináljam? Talán igen. Ugyanis mondhatja azt a vezető, hogy ha engem kérdeznél, én azzal próbálkoznék, hogy mindig felmérném az adott szituációt, a partnert, akivel szemben állok és ahhoz mérten cselekednék. Megnézném, hogy megéri-e a harcot a szitu. Most van-e itt a jó pillanat, hogy beleállj a helyzetbe, stb.

Lehetséges, hogy Tomot sokkal jobb érzések töltik el, mint amikor le kellene kapcsolnia magát, mást mutatni, mint amilyen valójában. Persze lehet, hogy nem sikerült neki elsőre. No para, ez természetes. Jobban meg kell figyelnie magát és a környezet reakcióit. Gyakorolni kell!

Nem érdemes bárkitől is elvárni, hogy ne legyen önmaga. Mégis, ki más tudna lenni? Az erősségek fejlesztése arról szól, hogy fogod a természetes impulzusokat és az adott helyzetnek megfelelően kontrollálod őket. Ha például van ritmusérzéked, akkor azt úgy alakítod tánccá, hogy adott lépésekbe és kombinációkba terelgeted. Tedd ugyanezt az erősségek fejlesztése közben is. Találd meg a módját annak, hogyan irányíthatod őket.

Vezetőként az a felelősségünk, hogy kíváncsiak legyünk a beosztottak értékeire, erősségeire, azért, hogy segítsünk nekik abban, hogy az erősségeikből kiváló teljesítmény kerekedjen. Senkinek nincs szüksége arra, hogy a saját értékítéletünk által vezérelve lefikázzuk őket. Miért gondolja bárki is azt, hogy ha az akadályokra irányítjuk a fókuszt, azokra amik nem mennek jól, akkor kreatív, sikeres megoldóemberet kapunk? Mi támasztja alá azt, hogy ha arra kérjük a beosztottat, hogy fejlessze a gyengeségeit, az elégedetté vagy elkötelezetté teszi?

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Read more »

Why is there little learning when coaching others?

Listening is a very powerful tool for a good manager. A good coach does not give advice, only asks questions. Coaching mindset, operating with questions, is essential to be a successful manager. All sound pretty good, in theory, but I don’t share that view honestly. I do agree that it is very annoying to be an asshole who has answers for all the questions, even to those ones that have not been raised. On the other hand, going by questions alone leaves little room to develop others. Let’s think about it…

Read more »

How can we de-frustrate performance appraisals?

Several studies show that people are becoming increasingly frustrated with such classification systems or deficit focused evaluations. A survey of the Institute for Corporate Productivity found that only 19% of job seekers thought their performance management system was valuable for them.

Read more »