Most akkor a tartalom a király vagy az LMS?

Bill Gates egy 1996-ban írt esszéjében azt prognosztizálta, hogy az akkor még a maihoz képest igen szegényes Internet világában nem a technológiai szolgáltatás hanem a tartalom fogja az igazán nagy bizniszt generálni (“content is king”). Azt hiszem megállapíthatjuk, hogy eltalálta.

Dobay Robi kollégám nemrég tért vissza Párizsból az Unleash Global kiállításról, leánykori nevén a HR Tech-ről. Azt mesélte, hogy a nagyvállalatok körében most az LMS-ek (Learning Management System) tarolnak, azaz nagy, integrált rendszerek segítségével igyekeznek a munkatársak fejlesztése területén választ adni a digitalizáció kihívásaira. Természetesen ezek klassz cuccok, ügyesen ki vannak találva, azonban még mindig arról van szó többnyire, hogy a korábban elkészült tananyagokat ugyanazzal az elavult tanításmódszertannal belapátolják a csili-vili rendszerekbe. Most ezeken keresztül lehet hosszas előadás videókat és/vagy PowerPoint prezentációkat nézni, illetve terjedelmes szakmai szövegeket olvasni. Az így begyűjtött tudományból pedig lehet tudásfelmérőt írni, leginkább tesztjelleggel. Nyílván van kivétel, de ez tűnik a legelterjedtebb megközelítésnek.

Képzeld magad elé, hogy egy festői öbölbe mész a szerelmeddel vacsorázni. A tengerre néző teraszról megcsodálható a csendes, azúrkék víztükör. A lemenő nap sugarai óaranyszínűre festik a távolabbi vizeket. Az asztalnál romantikus gyertyafény, Zsolnay porcelán tányérok, ezüst evőeszközök várják a vendégeket. Leültök az asztalhoz, és várjátok a degusztációs menü fogásait. Meg is érkeznek sorra: előételként kissé szikkadt, üres kenyérszelet turistaszalámival, főételként löncshús, üveges zöldborsóból készült menzás főzelék kanapén, desszert gyanánt pedig Barackos Fornetti. Mellé a kristály borospohárban a La Fiesta Édes Élmény vörös házasítása. Content is king, I am afraid…

Nem kis meló jó minőségű keretrendszereket létrehozni, hangulatos tereket építeni, esztétikus és vonzó csomagolást tervezni. Ennél már csak az macerásabb és erőforrás-igényesebb vállalkozás, hogy mindezeket hasonlóan minőségi tartalommal tudjuk megtölteni.

Az utóbbi hetekben nyakig benne voltunk az Act2Manage app statisztikáiban való kutakodásban. Budai Máté kollégám a legutóbb arra keresett rá, hogy a vezetőfejlesztő applikációnk 3-5 perces mikrotanulási tartalmait hogyan értékelik a felhasználóink. Még az 1.0-s verzióba, több mint négy évvel ezelőtt beépítettünk egy értékelő képernyőt a tartalmak végére, ahol 1-5-ig terjedő skálán lehetett minősíteni, hogy mennyire találták a felhasználók hasznosnak a javaslatokat és a gyakorlatba ültetési tippeket. Bár általában nem hiszünk az efféle skálás visszajelzésben, kíváncsiak voltunk, hogy vajon megerősítik-e a felhasználók a hipotéziseinket, vagy esetleg kiderül, hogy fordítva ülünk a lovon. Akkortájt többször ránéztünk, és megnyugodtunk, hogy nem lőttünk mellé. Most már viszont több évnyi adat állt rendelkezésünkre, amit megvizsgálhattunk. Széles mosolyra húzódott a szánk: felhasználóink 121 mikrotanulási tartalomra adtak visszajelzést, az értékelések 97%-a 4.0 és 5.0 között volt, 79%-a pedig 4.5 felett.

Bár mindezeket az értékeléseket mi a tartalomfejlesztés során csak remélhettük, mindent megtettünk annak érdekében, hogy a felhasználók számára valós értéket tudjunk teremteni. Annak ellenére, hogy a Menedzsmentor és a Tudatos Vezetés blogon évek alatt temérdek cikkünk gyűlt már össze, sőt két vezetéssel kapcsolatos e-könyvem is megjelent már addigra, eszünkbe sem jutott egy sort se copy-paste-elni belőlük. Totál a nulláról írtunk meg kb. 3000 db kis bekezdést a mikrotanulásra optimalizálva, összességében egy 250-300 oldalas könyvnek megfelelő terjedelemben. Minden szövegegység 4 verzión ment keresztül, mire jóváhagyásra került, és ezek után valósult még meg az angol szakfordítás, illetve a fordítás szakmai és nyelvi lektorálása. Számos tartalomnál addig vitatkoztunk Robival a megfelelő szóhasználaton, vagy épp annak kiválasztásán, hogy mely javaslatok maradnak és melyeket dobunk ki, amíg az egyikőnk meg nem győzte a másikat. Addig masszíroztuk a konkrét cselekvési tippeket, amíg azt nem éreztük, hogy mindegyik kellően praktikus, és reálisan gyakorlatba ültethető. És persze mindezeket kiterjedt szakirodalmi olvasottságunkra, Robi évtizedes multis felső vezetői és tanácsadói tapasztalatára, és az én hasonló mértékű tanácsadói-tréneri gyakorlatomra építettük. Fél év megfeszített munkát raktunk bele a tartalomba. Az értékelések ezt az erőfeszítést igazolták vissza.

Félreértés ne essék, szerintem is nagyon hasznosak az LMS-ek, de messze nem elégségesek, ha eredményeket szeretnénk elérni a tanulásban. Óriási energiát kell fektetni abba, hogy mind tartalmi, mind tanításmódszertani szempontból szintet ugorjanak a benne található képzési anyagok. Ennek az útnak viszont még nagyon az elején járnak a cégek. Nagy respect mindazoknak, akik már nekifogtak.

More blog posts:

How can we de-frustrate performance appraisals?

Several studies show that people are becoming increasingly frustrated with such classification systems or deficit focused evaluations. A survey of the Institute for Corporate Productivity found that only 19% of job seekers thought their performance management system was valuable for them.

Read more »

Munkatársak fejlesztése hibrid környezetben

Egy-két éve a legtöbb vállalat hibrid munkakörnyezetben karistol, így rendelkezésünkre áll némi tapasztalat, hogy milyen előnyökkel és kihívásokkal szembesülünk, amikor valamilyen leosztásban amortizálódunk a munkahelyünk és az otthonunk között.

Láthattuk, hogy szép számmal vannak olyan munkakörök, amiket otthonról is tökéletesen el lehet látni; olykor még környezeti, fenntarthatósági vagy gazdasági előnyök is jelentkeznek mellékhatásként. Sok vállalatnál már az alkalmazottak megtartásához, a szervezet sikerességéhez is szükség van a hibrid munkakörnyezetben való munkavégzés támogatására. A sok finomság mellett, új kihívásokkal is szembesülnek a munkatársak, amikhez megfelelő támogatásra, fejlesztésre van szükségük.

Read more »

A téglákra figyelj, ne a falra!

Mostanában rászoktam vezetés közben podcastok hallgatására. A Karizma podcastban hallottam a következő történetet Will Smith önéletrajzi könyvéből, és nagyon tudtam rezonálni rá. A színész 11 éves volt, amikor az apja úgy döntött, hogy egy új falat akar építeni a műhelye elé. A régi már mállott szét, és ez nem tetszett neki. Ahelyett, hogy kőművest hívott volna, azt gondolta, hogy jó kis projekt lesz Willnek és az öccsének. Lerombolta a falat, a gyerekeknek pedig nem sok hite volt abban, hogy ott valaha is új fal fog állni.

Read more »