Most akkor a tartalom a király vagy az LMS?

Bill Gates egy 1996-ban írt esszéjében azt prognosztizálta, hogy az akkor még a maihoz képest igen szegényes Internet világában nem a technológiai szolgáltatás hanem a tartalom fogja az igazán nagy bizniszt generálni (“content is king”). Azt hiszem megállapíthatjuk, hogy eltalálta.

Dobay Robi kollégám nemrég tért vissza Párizsból az Unleash Global kiállításról, leánykori nevén a HR Tech-ről. Azt mesélte, hogy a nagyvállalatok körében most az LMS-ek (Learning Management System) tarolnak, azaz nagy, integrált rendszerek segítségével igyekeznek a munkatársak fejlesztése területén választ adni a digitalizáció kihívásaira. Természetesen ezek klassz cuccok, ügyesen ki vannak találva, azonban még mindig arról van szó többnyire, hogy a korábban elkészült tananyagokat ugyanazzal az elavult tanításmódszertannal belapátolják a csili-vili rendszerekbe. Most ezeken keresztül lehet hosszas előadás videókat és/vagy PowerPoint prezentációkat nézni, illetve terjedelmes szakmai szövegeket olvasni. Az így begyűjtött tudományból pedig lehet tudásfelmérőt írni, leginkább tesztjelleggel. Nyílván van kivétel, de ez tűnik a legelterjedtebb megközelítésnek.

Képzeld magad elé, hogy egy festői öbölbe mész a szerelmeddel vacsorázni. A tengerre néző teraszról megcsodálható a csendes, azúrkék víztükör. A lemenő nap sugarai óaranyszínűre festik a távolabbi vizeket. Az asztalnál romantikus gyertyafény, Zsolnay porcelán tányérok, ezüst evőeszközök várják a vendégeket. Leültök az asztalhoz, és várjátok a degusztációs menü fogásait. Meg is érkeznek sorra: előételként kissé szikkadt, üres kenyérszelet turistaszalámival, főételként löncshús, üveges zöldborsóból készült menzás főzelék kanapén, desszert gyanánt pedig Barackos Fornetti. Mellé a kristály borospohárban a La Fiesta Édes Élmény vörös házasítása. Content is king, I am afraid…

Nem kis meló jó minőségű keretrendszereket létrehozni, hangulatos tereket építeni, esztétikus és vonzó csomagolást tervezni. Ennél már csak az macerásabb és erőforrás-igényesebb vállalkozás, hogy mindezeket hasonlóan minőségi tartalommal tudjuk megtölteni.

Az utóbbi hetekben nyakig benne voltunk az Act2Manage app statisztikáiban való kutakodásban. Budai Máté kollégám a legutóbb arra keresett rá, hogy a vezetőfejlesztő applikációnk 3-5 perces mikrotanulási tartalmait hogyan értékelik a felhasználóink. Még az 1.0-s verzióba, több mint négy évvel ezelőtt beépítettünk egy értékelő képernyőt a tartalmak végére, ahol 1-5-ig terjedő skálán lehetett minősíteni, hogy mennyire találták a felhasználók hasznosnak a javaslatokat és a gyakorlatba ültetési tippeket. Bár általában nem hiszünk az efféle skálás visszajelzésben, kíváncsiak voltunk, hogy vajon megerősítik-e a felhasználók a hipotéziseinket, vagy esetleg kiderül, hogy fordítva ülünk a lovon. Akkortájt többször ránéztünk, és megnyugodtunk, hogy nem lőttünk mellé. Most már viszont több évnyi adat állt rendelkezésünkre, amit megvizsgálhattunk. Széles mosolyra húzódott a szánk: felhasználóink 121 mikrotanulási tartalomra adtak visszajelzést, az értékelések 97%-a 4.0 és 5.0 között volt, 79%-a pedig 4.5 felett.

Bár mindezeket az értékeléseket mi a tartalomfejlesztés során csak remélhettük, mindent megtettünk annak érdekében, hogy a felhasználók számára valós értéket tudjunk teremteni. Annak ellenére, hogy a Menedzsmentor és a Tudatos Vezetés blogon évek alatt temérdek cikkünk gyűlt már össze, sőt két vezetéssel kapcsolatos e-könyvem is megjelent már addigra, eszünkbe sem jutott egy sort se copy-paste-elni belőlük. Totál a nulláról írtunk meg kb. 3000 db kis bekezdést a mikrotanulásra optimalizálva, összességében egy 250-300 oldalas könyvnek megfelelő terjedelemben. Minden szövegegység 4 verzión ment keresztül, mire jóváhagyásra került, és ezek után valósult még meg az angol szakfordítás, illetve a fordítás szakmai és nyelvi lektorálása. Számos tartalomnál addig vitatkoztunk Robival a megfelelő szóhasználaton, vagy épp annak kiválasztásán, hogy mely javaslatok maradnak és melyeket dobunk ki, amíg az egyikőnk meg nem győzte a másikat. Addig masszíroztuk a konkrét cselekvési tippeket, amíg azt nem éreztük, hogy mindegyik kellően praktikus, és reálisan gyakorlatba ültethető. És persze mindezeket kiterjedt szakirodalmi olvasottságunkra, Robi évtizedes multis felső vezetői és tanácsadói tapasztalatára, és az én hasonló mértékű tanácsadói-tréneri gyakorlatomra építettük. Fél év megfeszített munkát raktunk bele a tartalomba. Az értékelések ezt az erőfeszítést igazolták vissza.

Félreértés ne essék, szerintem is nagyon hasznosak az LMS-ek, de messze nem elégségesek, ha eredményeket szeretnénk elérni a tanulásban. Óriási energiát kell fektetni abba, hogy mind tartalmi, mind tanításmódszertani szempontból szintet ugorjanak a benne található képzési anyagok. Ennek az útnak viszont még nagyon az elején járnak a cégek. Nagy respect mindazoknak, akik már nekifogtak.

More blog posts:

wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »
vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »
diversity

Why do we struggle to introduce diversity at the workplace?

Researches and discussions report how diversity increases profit, productivity, or innovation. DEI (or more fashionably DEI&B) has clearly been on the HR agenda for many years now. We don’t need to do a deep analysis to experience how challenging it is to push the DEI idea through the managers. If we still feel it necessary to attend conferences, events or to go to workshops or training dinasours, it seems suspicious that it requires quite a lot of effort. But why is this, if the concept is so common sense? What is it that managers don’t understand? Honestly, they don’t understand what HR doesn’t do either.

Read more »