A múlt hétvégén tartottuk harmincéves érettségi találkozónkat, és gyakran emlegetett mintázat volt a kiégés, ami egyaránt sújtotta az oktatásban, az egészségügyben és az üzleti szektorban tevékenykedőket. Már-már azt gondolná az ember, hogy egyértelmű lejtmenetben vagyunk ebben az életkorban, de ha egy kicsit megkapargatjuk a felszínt, azt is láthatjuk, hogy a közelmúltból milyen sok eredményt fel tudnak mutatni a volt osztálytársak az életükben és a munkájukban. A teljesség igénye nélkül nézzünk tizenhatféle komoly sikert a való életből, amit ezek az emberek az elmúlt öt évben, 43 és 48 éves koruk között értek el!
- Kapcsolatrendszeren keresztül gyorsan tudott találni szakmailag megfelelő új munkát, miután kibombázza az élet alóla azt a helyet, ahol akár már 10-15-20 éve dolgozott
- Korábban is sikeres vállalkozóként szintet ugrott hazai projekt scope-ban és/vagy nemzetközi pályára lépett
- Szenior mérnökként olyan, prémiummárkákat gyártó céghez került, amivel kapcsolatban fiatalként még csak a szánkat tátottuk
- Nagyvállalati szervezetben a cég sőt akár az iparág jövőjére is számottevő hatást gyakorol a munkájával (technológiai innováció)
- Teljes pályaváltást hajtott végre több évtizednyi közszolgálatból portfolió karrierre, erősségeire építve, részben egy digitális vállalkozásra, ami mára már bizonyítottan működőképes
- Magas presztízsű kulturális események szervezésének projektmenedzsmentjével bízzák meg évről évre
- PhD fokozatot szerez rövidesen
- Kigyógyult komolyabb betegségből, visszatért a normális élethez
- A tanítványai rendre kiemelkedő eredményeket érnek el, látványos karriersikereik vannak az életben
- A rábízott iskolai osztályt a kezdetben jellemző kutyaütő viselkedés felől négy év alatt át tudta terelni könyvolvasókká, nagy arányban egyetemi felvételizőkké
- Függőségét felismerte, szembenézett vele, külső profi segítséget keresett, végül sikeresen megszabadult a függőségtől
- Baltás válása után fel tudott állni a földről és új társra lelt
- Rátalált egy új szenvedélyre a szabadideje tartalmas és értelmes eltöltéséhez
- Kiegyensúlyozott életvitelre állt be, ahol az igazán fontos dolgok kerülnek fókuszba, ezáltal elégedett az életével
- Hosszú kihagyás után (három gyermeke született) újrakezdőként visszaintegrálódott a munka világába és lelkesen teszi a dolgát
- Bár indirekt siker, de gyermekei bejutottak egyetemre vagy felnőtt/korosztályos válogatott sportolókká váltak vagy saját lábukra álltak
Ebben az időszakban már szembe kell néznünk néhány jelentős változással. Szüleink, akik szerencsés esetben mindeddig mögöttünk álltak, mostanra időskorba léptek, és vannak közöttünk, akik már elvesztették őket. Elég gyakori sajnos, hogy kortársaink már nem élnek együtt közös gyermekeik apjával/anyjával, és ez nem egyszerűsíti a gyerekek nevelését, terelgetését. Ha méltatlan körülmények közt kénytelenek dolgozni, mint például az oktatásban vagy az egészségügyben tevékenykedők, 25 év alatt belefáradtak a küzdelembe a sok hülyeséggel és az anyagi megbecsülés hiányával. Saját egészségünk gyakran már nem a régi, ilyen-olyan problémák ütik fel a fejüket, amikkel foglalkozni kell és megnehezíthetik a mindennapokat. Akiknek már nagyobbak a gyerekeik és önállósodnak, azok érzik, hogy már nem annyira van szükség az állandó jelenlétükre a fiatal felnőtt életében. Akiknek kamaszaik vannak, tökön szúrják magukat attól, hogy a kis cuki mivé alakult és hogy viselkedik.
De mindezek ellenére még egyáltalán nincs itt annak az ideje, hogy érzelmileg és teljesítmény-leadás tekintetében kicsekkoljunk, a lovak közé dobjuk a gyeplőt, hiszen van még bőven dolgunk, és ahogy fentebb írtam, messze vagyunk a nyugdíjtól, már akinek lesz olyan egyáltalán. (Ha már most beletörődnénk a leépülésbe, el kéne szégyellnünk magunkat 80 éves, volt pedagógus édesanyám előtt, aki épp most készül volt kolléganőjével Észak-Afrikába utazni, mert arra még nem járt és érdeklik az ottani látnivalók és kultúra.)
Itt az idő tehát újragombolni a kabátot, vagy kicserélni egy dzsekire. Ezt a munkát senki nem végzi el helyettünk, kognitív erőfeszítésbe telik, és ha sikerül valamit kitalálni, akkor annak megvalósítása nem megy pikk-pakk: munkával, kísérletezéssel, lemondással, bénázással jár, míg végül eljutunk egy jobb állapotba a mostaninál. Néhány dolog, ami biztosan segíteni fog: (1) átgondolni, milyen erősségeink vannak, mi az amiben jók vagyunk és szívesen is csináljuk, (2) a testmozgás, hogy legyen fizikai energiánk, (3) a tanulás, mert szellemi input nélkül nemigen lesz megújulás, valamint (4) annak átgondolása, hogy ha szükség van rá, az átmeneti időszakot hogyan finanszírozzuk (vagy hogy meddig kell a jelenlegi helyzetet fenntartani ennek érdekében, vagy esetleg milyen ütemezéssel lehet belőle fokozatosan kihátrálni). Nem tankönyvből okoskodok, többször is volt szerencsém személyes tapasztalatokat begyűjteni erről az életem során…
Kép: az Act2Manage vezetőfejlesztő applikációban elérhető menő trófeák egyike
—
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét!
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!
