Nem túl okos dolog okosnak lenni

Nyilvánvalóan jó dolog okosnak lenni. Annak látszani mindenképp. Melyik vállalat ne szeretne okos, értelmes embereket a soraiban tudni, akik előrébb tudják tolni a szekeret? Totál logikus, nem? Nem. Pontosabban még nem.

Egyik ismerősömmel beszélgettem a minap a munkájáról. Felidézte, hogy az állásinterjú után azt a visszajelzést kapta, hogy a széleskörű tapasztalata miatt esett rá a választás. Lelkes volt, hogy végre megmutathatja milyen sokat tud pénzügyi projektek vezetéséről. Büszkén ecsetelte, hogy a főnöke több dolgoban is kikérte a véleményét, láthatóan épített arra a tudásra, ami a fejében volt. Bátorította őt, hogy ha van jobbító javaslata, keresse nyugodtan. Legyünk őszinték, minden főnök ezt mondja az első napokban, így hát, ahogyan többen, ő is félreértelmezte a szíves invitálást.

Az ismerősöm felfigyelt pár rosszul szervezett dologra az osztályon, pl. a feladatok elosztásában és a projektcsapatok felállításában is talált olyat, amit lehetne jobban csinálni. Az instrukciónak megfelelően fel is hívta ezekre a főnöke figyelmét. Sajnos épp annak az embernek mondta ezeket, aki sok órát, hónapokat tett abba, hogy a jelenlegi helyzetet kialakítsa. Talán te sem lepődsz meg azon, hogy nem okozott fejenpörgő sikert egyik új javaslat sem. Ne gondold azt, hogy a főnöke nyíltan ellenkezett volna, sőt megköszönte az ötleteket és azt mondta, hogy beillesztik őket a projektek közé. Az ismerősöm egyszer csak azt vette észre, hogy a főnöke kevésbé elérhető számára, lemondja vagy átütemezi a témában szervezett találkozókat. Végül egyik ötletéből se lett semmi, sőt pár hónappal később egy másik csapatba tették át, ami már nem tetszett neki annyira. Nem is tudott olyan jól érvényesülni az új helyen és a negyedéves teljesítményértékelés során elég sovány értékelést kapott. Mindez egyetlen év alatt történt!

Sokan azt hiszik, hogy a szépségük mellett főleg az eszük miatt vették fel őket. Nyilván nem szeretné senki kiábrándítani a főnökét, így belead mindent az elején: kijavítja a főnökét a megbeszéléseken, javaslatokkal áll elő, hogy hogyan lehetne jobban csinálni a dolgokat, preziket gyárt az elképzelt koncepcióról, stb. Miért lenne ez rossz?

Azért, mert igen gyakran az előtt teszik ezeket, mielőtt jogot szereztek volna rá. A vállalat és a főnököd sem szeretné, hogy az előtt legyél okos, mielőtt tiszteletet mutattál volna. Bármennyire jó a szándék, akármennyire igazad van, sajnos az elején inkább a rendszer kritizálásának tűnik a jobbító javaslat és a főnököd mindezt fikázásnak vagy akár támadásnak veszi és inkább a rendszer megzavarására alkalmas egyedként tekint rád. A boldogulásod szempontjából fontos észben tartanod, hogy ki tartjta egysúlyban a karriered. Nem számít, hogy mennyire vagy okos, a sorsod szempontjából a főnököd szava perdöntő. Az ő bólintása mindenképp kelleni fog a következő lépcső megtételéhez.

Nem túl bölcs a rivaldafényt magadra terelni a főnöködről. Ha azt gondold, hogy jobban tudnád végezni a munkáját, sajnos a kognitív torzítás csapdájába estél, ugyanis ha jobban tudnád csinálni, akkor képes lettél volna megmutatni ezt anélkül, hogy áthelyezzenek (esetleg kirúgjanak) és most tied lenne az állás. Ha nem te ülsz a abban a székben, akkor nem mutattad meg. Penge logika, mi?

Azokat léptetik elő, akik arra használják a tudásukat, tehetségüket, hogy segítsék, támogassák a vezetőjüket és nem arra, hogy okosabbnak mutassák magukat. Nem a szemléyes ambíciójukat helyezik előtérbe, hanem azt, hogy miként tudják támogatni a vezetőt.

Hogyan mutasd meg magad, hogy ne fosd tele nagy lendülettel a karriered?

Akkor nyilváníts véleményt, ha kérdeznek, nem feltétlenül kell eladnod magad az már első hetekben. Ne hozz fel problémákat, ne hangoztasd azokat, amik nem működnek, valószínűleg ők is tudják. Pozitív megoldásokat javasolj, amik hozzátesznek a jelenlegi működéshez.

Ha a főnököd lekeveri a kezdeményezésed, engedd el. Majd ha te leszel a főnök, azt csinálsz amit akarsz. Mindaddig, amíg munkavállaló vagy, bölcsebb, ha úgy csinálod, ahogy kérte. Még akkor is ha tudnád jobban vagy a te megoldásod jobb lenne.

Tartsd tiszteletben a működő rendszert és a folyamatokat. Nem hülyék alaklították így, biztosan volt oka annak, hogy pont úgy működnek. Gondolj arra, hogy azt amit te sz@rnak tartasz, pont ugyanolyan okosnak tartott emberek alkották, amilyen te vagy, ugyanolyan ambíciózusan.

Több embernek többféle elképzelése is lehet arról, hogy hogyan kellene jól csinálni a dolgokat. Hogy ez ne torkolljon káoszba a cégek megbíznak egy embert, hogy hozza meg a végső döntést. Ez pedig a főnököd. Ha ez megtörtént, fogadd el és tartsd tiszteletben még akkor is, ha nem a te ötletedre esett a választás.

Ha a te kezdeményezésed valósítjátok meg, készülj fel arra, hogy a vezetők többsége magának fogja kisajátítani az ötletet. Ne foglalkozz azzal, hogy ez szimpatikus vagy sem. Hozzáteszem, ha valamit elb..sztok, akkor az is javarészt az övé lesz. Szóval nagy irigységre nincs ok. Másrészt ha meggondolod, bármilyen javalsattal is állsz elő, azt azzal a szándékkal teszed, hogy a csapat vagy a folyamat működését jobbá tedd és nem azért, hogy az égbe rajzoljanak egy genyónagy reflektorral, mint Batmant. Harmadrészt a főnökök nagy többsége tudja kitől származott az ötlet és nem felejti el.

Nem az fog előre vinni, ha lépten-nyomon az okosságot tolod. Sokkal többet segít, ha előbb bizonyítod, hogy megbízható, stabil tagja vagy a csapatnak és meglátod, ki fogják kérni a véleményed. És bármilyen meglepő, meg is fogják hallgatni és támogatni fognak.

More blog posts:

wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »
vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »
diversity

Why do we struggle to introduce diversity at the workplace?

Researches and discussions report how diversity increases profit, productivity, or innovation. DEI (or more fashionably DEI&B) has clearly been on the HR agenda for many years now. We don’t need to do a deep analysis to experience how challenging it is to push the DEI idea through the managers. If we still feel it necessary to attend conferences, events or to go to workshops or training dinasours, it seems suspicious that it requires quite a lot of effort. But why is this, if the concept is so common sense? What is it that managers don’t understand? Honestly, they don’t understand what HR doesn’t do either.

Read more »