Mi fán terem a produktív meditáció és mire jó?

Hadd kezdjem azzal, hogy én már annyiszor próbáltam megtanulni a mindfulness-meditációt és hasonló társait, tisztában lévén annak számos, tudományosan bizonyított előnyös hatásával, de valahogy képtelen voltam szokássá építeni.

Egyszerűen nem passzolt hozzám, hogy a légzésemre vagy a jelen érzékleteire irányítsam a figyelmemet, majd pedig visszatereljem a fókuszt, amikor a gondolataim elkalandoznak. Pedig szükség lett volna rá, hiszen amit a buddhista szerzetesek “monkey mind”-nak neveznek, a majomként ide-oda ugrándozó gondolataimnak jól esett volna némi megpihenés, nem beszélve azokról az elmélkedésekről, amelyeknek se haszna nem volt, se jó érzéssel nem töltöttek el. De hiába, a többszöri nekifutás ellenére nem tudott véremmé válni a rendszeres gyakorlás, akár magamtól, akár vezetett formában kísérleteztem vele.

Mígnem aztán, Cal Newport Deep Work (Elmélyült munka) című könyvét olvasva rá nem jöttem, hogy életem több szakaszában is rendszeresen végeztem ennek a tevékenységnek a szerző által produktív meditációnak nevezett vállfaját. “A produktív meditáció célja, hogy egy olyan időszakban, amikor a testünk elfoglalt, de az elménk szabad – sétálunk, kocogunk, vezetünk, zuhanyozunk – a figyelmünket egyetlen, jól körülhatárolt szakmai problémára összpontosítsuk. Ez szakmától függően lehet egy cikk vázlatának elkészítése, egy előadás megírása, egy bizonyítás folytatása vagy egy üzleti stratégia továbbcsiszolása. A mindfulness-meditációhoz hasonlóan, ha elkalandoznánk vagy megakadnánk, a figyelmünket újra és újra vissza kell irányítani az adott problémára.”

Ahogy előző blogbejegyzésemben írtam róla, a tudásmunkások számára az elmélyült munka fokozása komoly versenyelőny forrása lehet, mert a nehéz dolgok gyors elsajátítását és a kiemelkedő teljesítmény leadását elősegíti. A produktív meditáció pedig nagyszerű lehetőség a fejben végzett elmélyülésre, ahelyett, hogy mondjuk aggódnánk, soha meg nem történő elképzelt vitákat folytatnánk valakivel, vagy a közéleti szarságokon bosszankodnánk.

Ráébredtem, hogy produktív időszakaimban milyen gyakran alkalmaztam ezt a módszert. Számomra a biciklizés, a gyaloglás, az úszás és a vezetés voltak olyan tevékenységek, amikor fejben el tudtam mélyedni egy-egy szakmai kérdésben. Így aztán jó pár cikk és e-könyv vázlata/tartalma született ily módon, továbbá digitális és offline termékfejlesztési munka zajlott a fejemben sportolás, séta vagy közlekedés során. Maga az idő is gyorsabban telt, kevésbé figyeltem a fizikai küzdelemre és a “mikor érek már oda” türelmetlenségére, a végén pedig kézzelfogható eredménye lett a gondolkodásnak. Már csak le kellett írni, vagy tovább elmélkedni a részleteken, a struktúra, a kulcselemek, a folyamatlépések vagy a workshop gyakorlatok a produktív meditáció során már előálltak, függetlenül attól, hogy a mai napot megelőzően sose hallottam róla, hogy így nevezik a dolgot.

Az agyunk azt a táplálékot rágcsálja várakozás, utazás vagy testmozgás alkalmával, amit adunk neki. A legkisebb ellenállás felé tendál: vagy a múlton törpöl, vagy a bizonytalan jövővel kapcsolatban spekulál, vagy valami kognitív erőfeszítést nem igénylő tartalomfogyasztást választ. Nem egyszerű dolog ezzel a tendenciával szembeszállni és rábírni őt némi hasznos ténykedésre. Akinek hozzám hasonlóan kevésbé testhezálló a légzésre összpontosítás, az gyakorolhatja a figyelem tudatos irányítását így is, sok előnyét élvezve ennek a meditációs alternatívának.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

More blog posts:

Hogyan építsünk összetartó csapatot?

A bizonytalan üzleti környezetben, ahol a versenytársak lépései kiszámíthatatlanok a cégek számára, csupán egyetlen, általuk befolyásolható dolog maradt a versenyképesség megtartására: ütőképes és erős kohézióval, belső összetartó erővel rendelkező csapatot építeni és működtetni.

Read more »

Jövőbiztos??? Mikor látjuk már be, hogy fingunk sincs a jövőről?

Elég ironikus, de épp az elmúlt pár évben szaladtam sorra bele azokba a marketingüzenetekbe, ráadásul a saját szakmámban, ahol jövőbiztos cégeket, vezetőket, képességeket vagy szaktudást ígérgetnek. Most tényleg, komolyan mondja vagy hiszi el ezt bárki ezt a dumát, aki egy kicsit is elgondolkodik rajta? Szellemi vezetőm és képzeletbeli mentorom, Besenyő Pista bácsi egész biztosan feltenné a kérdést, hogy “Nooooormális???” (A fotó azon az emlékezetes előadásán készült, ahol végre megtudhattuk tőle, “mi hülyeség és mi nem az”.)

Read more »

Jó ötlet-e nyakló nélkül képezni a kócsokat?

Mielőtt még bárki infarktust kapna, szeretném rögtön itt az elején leszögezni, hogy egyfelől nagyon jó ötlet, másfelől kevésbé. Mint ahogy sok minden más is az életben, aminek van némi komplexitása, bizonyos szempontból kifejezetten előnyös, míg eltérő perspektívából tekintve rá már kicsit színesebb a kép. De mielőtt válaszolnék a saját magam által feltett kérdésre, hadd helyezzem a dolgot kontextusba, hogy miért veszem a bátorságot a témába foganatosított beleugatásnak.

Read more »