Már több a kérdésünk mint a válaszunk

Beszélgettem egy gyerekkori barátommal, aki egy nemzetközi vizeken is sokat próbált, hosszú évek óta sikeres cégtulajdonos. Azt mondta, hogy minden tudása és tapasztalata ellenére 48 éves korára a benne felmerülő kérdésekből jóval több van, mint válaszokból. Mivel nekem is hasonló érzésem van, nem lepődtem meg a felvetésén.

Eszembe jutott a Dunning-Krüger hatás és az azt leíró grafikon, amiről korábban már írtam itt a Menedzsmentor és a Tudatos Vezetés blogon. Röviden arról van szó, hogy amíg egy témában viszonylag csekély tudással rendelkezünk, de valamennyivel már igen, hajlamosak vagyunk magabiztosan ítélkezni. Aztán a tudásunk növekedésével, ahogy rájövünk a dolgok komplexitására, meredeken bezuhan az a magabiztosság, majd pedig a sok tapasztalatszerzés hatására szerényebb ütemben emelkedésnek indul, de sose éri el a kevés tudással rendelkezők szintjét.

Két párhuzamos jelenséget figyeltünk meg egyszerre. Bizonyos szakmai kérdésekben igen határozottak és magabiztosak tudunk lenni a felhalmozott ismeretek és tapasztalatok alapján. Meg tudjuk mondani, hogy egy megközelítés nagy valószínűséggel nem lesz jó választás, egy másikról pedig azt, hogy többnyire eredményre szokott vezetni. Már kevésbé megyünk bele olyan helyzetekbe, amelyekről már a kezdeti jelekből látjuk, hogy nem fog működni.

Más témákban azonban óvatosabban nyilatkozunk, lényegesen kevesebb bizonyossággal. Például arról, hogy mi van egy történés hátterében? Miért úgy viselkedik valaki, ahogy? Mi fog történni a jövőben egy adott témában? Mi lenne a helyes döntés olyan kérdések esetén, ahol kevés a hiteles információnk? Hogyan döntsünk a gyerekeinkkel kapcsolatos kérdésekben? Mennyire váltak be az eddigi döntéseink? Vajon annak a döntésnek volt köszönhető a siker/kudarc vagy más tényezőknek? Stb.

Konklúzióra végül nem jutottunk, csak az érzéseinket és a megfigyeléseinket tudunk verbalizálni.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »
vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »
diversity

Why do we struggle to introduce diversity at the workplace?

Researches and discussions report how diversity increases profit, productivity, or innovation. DEI (or more fashionably DEI&B) has clearly been on the HR agenda for many years now. We don’t need to do a deep analysis to experience how challenging it is to push the DEI idea through the managers. If we still feel it necessary to attend conferences, events or to go to workshops or training dinasours, it seems suspicious that it requires quite a lot of effort. But why is this, if the concept is so common sense? What is it that managers don’t understand? Honestly, they don’t understand what HR doesn’t do either.

Read more »