Kulcs az eredményességhez: norma és kivétel

Akár a munkában, akár a magánéletben szeretnénk valamiféle eredményt elérni, célokat megvalósítani, megkerülhetetlen kérdés, hogy a mindennapi működésünkben mi számít normának, és mi kivételnek. Az fogja meghatározni a végkifejletet, amit nagy számban, szokásként ismétlünk, nem az, amit alkalmanként cselekszünk. Vegyünk néhány példát az önreflexióhoz!

Vezetőként az számít normának, hogy megtartod az 1/1-eket a csapatod tagjaival, vagy inkább az a jellemző, hogy ezek elmaradnak? Többnyire szóvá teszed, ha valami nincs rendben, vagy csak akkor csattansz fel, amikor már betelt a pohár? Ha jó teljesítményt tapasztalsz, akkor általában megmondod az illetőnek, vagy ez inkább kivételes esetnek számít? Norma vagy kivétel, hogy az általad végzett vagy irányított feladatok, projektek elkészülnek határidőre és beleférnek a büdzsébe? A nagyobb horderejű döntések esetén norma vagy kivétel, hogy alaposan mérlegeled a kérdést és/vagy konzultálsz számodra fontos személyekkel? Az ötleteidet jellemzően neki is állsz megvalósítani? Norma vagy kivétel, hogy amit kitaláltál és elindítottál, végül el is készül? Ha a tükörbe nézel: milyen magasra teszed a lécet a saját termelőtevékenységeddel kapcsolatban? A protestáns munkaetikától a mediterrán lazaságig terjedő tízes skála melyik értékére állítanád magad?

Többnyire egészséges ételeket eszel, és mondjuk heti egy-két alkalommal engedélyezel magadnak egy lángost/sütizést stb., vagy épp fordítva, csak alkalmanként fanyalodsz rá egy salátára vagy teljes őrlésű lisztből készült pékárura? Szinte minden napot alkoholfogyasztással zársz le, és néha egy-egy nap kimarad, vagy a napok többségén nem iszol, csak mondjuk a hétvégi lelazulás alkalmával? Majdnem minden héten sikerül háromszor-négyszer sportolnod, és csak nagyon indokolt esetben lesz belőle mindössze egy-két edzés, vagy épp az számít ritkaságnak, amikor egy héten összejön három alkalom? Ráveszed a gyereket a rendszeres fogmosásra reggel-este, és mondjuk csak akkor marad el, ha bealszik az autóban hazafelé, vagy unod a papagájkodást és az állandó basztatást, és csak akkor szorítod rá, amikor érzel magadban erőt a küzdelemhez?

Hosszasan lehetne még sorolni a vezetői munkából és a privát életből vett példákat. Érdemleges eredményt attól várhatunk, amit normaként végzünk, nem eseti kivételként. Nem életszerű természetesen, hogy egyáltalán ne legyenek kivételek. Akár a környezeti hatások, akár a saját belső igényeink, változó prioritásaink szükségessé tehetik őket. Ha csak az esetek legfeljebb 20%-ában fordulnak elő, akkor a többi 80% már szép sikereket fog produkálni.

Baumeisterés és Tierney Willpower című könyvében rengeteg kutatási tapasztalattal alátámasztva két lényeges alkotóelemet emeltek ki ahhoz, hogy a preferált normához tudjuk magunkat tartani, és ehhez a szükséges önkontrollt gyakoroljuk. Az egyik, hogy a megfogalmazott célok teljesíthetők legyenek, továbbá arányban álljanak a rendelkezésünkre álló motivációval. (Mellesleg pont ez a két legtrükkösebb hozzávalója a gyakran emlegetett, de tisztességesen ritkán alkalmazott SMART célkitűzésnek.) A másik pedig a rendszeres monitorozás, nyomon követés. Ez utóbbihoz kifejezetten hasznos a külső segítség, ami a nyilvánossá tétel csoportnyomásától a mentori/baráti/vezetői segítségen keresztül akár egy tekintélyszemélytől érkező elvárásig és ellenőrzésig terjedhet. (Mi több, a monitorozás még akkor is pozitív hatást gyakorol, ha nincs konkrétan megfogalmazott cél.) Amit az eredményesség érdekében elhatározunk és betartunk, annak van esélye normává alakulni, és attól várhatunk sikeres teljesülést.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvemet!

További ingyenes ebookjainkat ITT találod.

More blog posts:

wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »
vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »
diversity

Why do we struggle to introduce diversity at the workplace?

Researches and discussions report how diversity increases profit, productivity, or innovation. DEI (or more fashionably DEI&B) has clearly been on the HR agenda for many years now. We don’t need to do a deep analysis to experience how challenging it is to push the DEI idea through the managers. If we still feel it necessary to attend conferences, events or to go to workshops or training dinasours, it seems suspicious that it requires quite a lot of effort. But why is this, if the concept is so common sense? What is it that managers don’t understand? Honestly, they don’t understand what HR doesn’t do either.

Read more »