Ki a felelős a személyes fejlődésért? Az egyén? A HR? A vezetők?

Ha a saját tanulásomat tekintem, akkor én azt elsősorban az önmagam felelősségeként kezelem. Rendre megjelennek azonban az életemben olyan impulzusok, leginkább konkrét személyektől, amelyek a fejlődés következő lépcsője tekintetében tovább orientálnak.

Koltányi Gergely (Nitrolearning) most másodszor gyakorolt rám ilyen hatást. Először, amikor megismerkedtünk közel egy évtizede, és a vezetői fejlődés és digitális tanulás lehetséges metszethalmazáról értekeztünk. Megtanultam tőle a microlearning kifejezést, amit aztán vastagon a gyakorlatba is ültettünk, midőn Dobay Robi kezdeményezésére és a Telekommal együttműködve kitaláltuk és létrehoztuk az Act2Manage vezetőfejlesztő applikációt. Másodszor pedig néhány hete, amikor podcast beszélgetésre invitált a tanulással és annak digitális lehetőségeivel foglalkozó We-Learning Podcast sorozatukba. Előtte kávéztunk egyet és említette, hogy van az Amazonnál egy magyar Senior Learning Technologist szakember, Oláh Zsolt. Közelmúltbeli LinkedIn postjában a címben megjelölt dilemmát feszegeti. Akit pontosabban érdekel, az megtalálja a teljes modellt ebben a postban, az alábbiakban viszont röviden reflektálnék a témára a modell alapján.

Talán nem meglepő, hogy egy szervezetben nem az lesz a jó megoldás, ha egyetlen szereplő nyakába varrjuk a munkatársak fejlődésével kapcsolatos felelősséget.  A modell négyféle felelőst és felelősséget ír körül: szerepe van itt az egyénnek, a közvetlen menedzserének, a felső vezetésnek és a vállalati HR-nek (L&D-nek) is. A munkatárs feladata az Amazonnál a fejlődés maga, hogy legyen kíváncsi és vegye komolyan az élethosszig tartó tanulást, nehogy eljárjon felette az idő. Aktívan vegyen részt a tanulásban, történjen az formális képzés vagy a munkavégzés keretei között. Fókuszáljon oda, vonódjon be és reflektáljon a tanultakról. Az ő felelőssége, hogy gyakorlatba ültesse a tanultakat és a visszajelzések segítségével haladjon előre. Közvetlen menedzserének az a dolga, hogy tegye megfelelő magasságba a lécet a tanultakkal kapcsolatban, azaz fogalmazzon meg elvárásokat az alkalmazás tekintetében, és persze ehhez teremtse meg a szükséges feltételeket, legyen az idő, erőforrás, eszközök vagy lehetőség. Emellett pedig coachként támogassa az illető fejlődését. Tehát nem csak a melót kell elvégeztetni, hanem ebben is kell segíteni egy csapat vezetőjének. A felső vezetésre az invesztor szerep hárul, ők a szponzorai a tanulásnak. Feladatuk az akadályok elhárítása, a prioritások meghatározása, és a vezetők felhatalmazása arra, hogy támogassák a szervezetben dolgozók fejlődését. Sőt, várja is el tőlük, visszamérhető módon. És itt van még egy nagyon lényeges dolog: nem a tréningek kipipálása vagy a happy sheet-ek kitöltetése a lényeg, hogy lássák, mennyire ízlett a pogácsa, hanem a tudás gyakorlatba fordításának eredményességével és az üzletre kifejtett hatás mérésével kell foglalkozni. A HR szerepe pedig az, hogy megfelelő feltételeket és kereteket tervezzen mindehhez. Az üzenet tehát egyértelmű: akkor fog ez jól működni, ha minden stakeholder kiveszi belőle a részét és minőségi módon teszi a dolgát a munkahelyi tanulás elősegítése érdekében.

És ha már a munkahelyi tanulásnál tartunk, nemrég Koltányi Gergely házigazdával és Buga Mihály műsorvezetővel két We-Learning Podcast adás keretei között beszélgettünk. Az elsőben a tanulással és a tanítással kapcsolatban kérdeztek. Mi jól szórakoztunk, remélem a hallgatók is így lesznek ezzel. Hallgasd meg, ha érdekel, akár itt alább a Spotify-on, a Google vagy az Apple Podcaston!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Read more »

Why is there little learning when coaching others?

Listening is a very powerful tool for a good manager. A good coach does not give advice, only asks questions. Coaching mindset, operating with questions, is essential to be a successful manager. All sound pretty good, in theory, but I don’t share that view honestly. I do agree that it is very annoying to be an asshole who has answers for all the questions, even to those ones that have not been raised. On the other hand, going by questions alone leaves little room to develop others. Let’s think about it…

Read more »

How can we de-frustrate performance appraisals?

Several studies show that people are becoming increasingly frustrated with such classification systems or deficit focused evaluations. A survey of the Institute for Corporate Productivity found that only 19% of job seekers thought their performance management system was valuable for them.

Read more »