Két 2020-as e-könyv összehasonlító elemzése a Menedzsmentor-istállóból

Azt nem állíthatjuk, hogy a 2020-as év első fele túl kellemes meglepetésekkel szolgált volna a földlakóknak, az viszont saját magunk számára is pozitív értelemben volt meglepő, hogy pont ebben az időszakban jutott el két e-könyvünk is a publikálási fázisba: Dr. Dobay Róbert kollégámé és az enyém.

Míg ő a tavalyi évben már nagyon sokat dolgozott rajta, bennem még idén január elején sem merült fel az újabb könyvírás konkrét szándéka, pedig nagy tervezgető vagyok. A két könyv több szempontból is hasonlít egymásra, de vannak érdemleges eltérések közöttük. Ha már rendhagyó volt az idei érettségi, elképzeltem, miket sorolnék fel, ha a két iromány összehasonlítását húznám ki a szóbelin.

Mégis, mire számítottál? és Az emberi lények tanítása című e-könyvek közös jellemzője, hogy:

  • erős szakirodalmi megalapozottsággal bírnak
  • egy-két évtized személyesen begyűjtött szakmai tapasztalatán alapszik mindkettő
  • könnyen olvasható és érthető a szöveg, esetenként talán még szórakoztató is
  • az életből vett gyakorlati példákkal támasztottuk alá az okosságokat
  • soraikba beleszűrődik egy-két lófasz, ezért a finomabb lelkületű olvasók csak szülői felügyelettel olvassák
  • nem magunkat vettük benne komolyan, hanem azt, amiről írtunk (Peter Ustinov után szabadon)
  • mindkét könyv értelmezhető úgy mint egy kétségbeesett felkiáltás, amit Rátót tanácselnöke intézett a falubeliekhez a Legényanya című filmben: “Álljunk meg, Béláim! Nem jó lesz ez így!”
  • a kendőzetlen kritika megfogalmazása mellett konstruktív javaslataink is vannak, ahol tudunk jobb ötletet mondani
  • kedélyborzoló, bicskanyitogató, elefánt hátán porcelánboltba beügető, kognitív disszonanciát okozó, veszélyes anyagok
  • nem adnak univerzális recepteket, nem kínálnak csodaszereket, céljuk sokkal inkább az, hogy az olvasók vegyék elő (ön)kritikus gondolkodásukat, és úgy tekintsenek rá a megszokott és természetesnek vett működésre
  • mindkettő ingyenesen letölthető

Miben más a két könyv?

  • Robi könyve inkább a szervezeti szintre összpontosít, míg az enyém az egyén szintjére
  • Mégis, mire számítottál? a vállalati gyakorlatban széles körben alkalmazott féligazságokat veszi górcső alá, és csapatja szét húsklopfolóval, az én könyvem pedig a tanulásról és a tanításról szól, elsősorban munkahelyi kontextusban, és az avítt oktatási gyakorlatoknak ver oda péklapáttal
  • a Robié jelentősen bővebb terjedelmű, nagyobb ívű, mélyebb könyv, az enyém a szokásos e-book léptékű
  • Robi könyve az ingyenes letölthetőség mellett egy nemes cél támogatására is felhívja a figyelmet
  • aki mindkettőt elolvassa, annak üvölteni fog, hogy az egyiket egy mérnök-üzletember írta, a másikat meg egy tanár bácsi

Hogy pontosan mire gondoltak a költők, azt nem fogom előemészteni itt, rábízom a nyájas olvasóra, hogy kitalálja saját maga.

Ha a fentiekkel nem sikerült végleg elvenni a kedved a könyvek elolvasásától, akkor íme a letöltési linkek: Mégis, mire számítottál? valamint Az emberi lények tanításaJó szórakozást hozzájuk!

More blog posts:

wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »
vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »
diversity

Why do we struggle to introduce diversity at the workplace?

Researches and discussions report how diversity increases profit, productivity, or innovation. DEI (or more fashionably DEI&B) has clearly been on the HR agenda for many years now. We don’t need to do a deep analysis to experience how challenging it is to push the DEI idea through the managers. If we still feel it necessary to attend conferences, events or to go to workshops or training dinasours, it seems suspicious that it requires quite a lot of effort. But why is this, if the concept is so common sense? What is it that managers don’t understand? Honestly, they don’t understand what HR doesn’t do either.

Read more »