Home office szerencsekártya: Lépj vissza a Start mezőre!

Mindig érdekes kicsit szélesebb perspektívából rátekinteni a dolgokra, amikor már túl vagyunk az “aktuális HR trendeken” és egyéb hasonló finghevítéseken. Kb. másfél-két évtizede még annyira ritka volt a home office, hogy egy kis tanácsadócég résztulajdonosaként saját magam számára is csak összeszorult gyomorral vezettem be a szerdánként otthonról dolgozást. Nem azért, mert ne bíztunk volna a kollégákban, akiknek amúgy se volt munkaidejük, szabadon mozoghattak, hanem amiatt, hogy vajon miként élik meg majd a csapattagok, hogy Tamás “lóg” minden héten egy napot az irodából. Pedig nagy mértékben növelte a hatékonyságot: az otthoni napomon baromi jól haladtam az önállóan végzendő tevékenységekkel, megúsztam 1-1 óra bumlizást oda-vissza a Moszkva térre a dugóban, és sokkal jobban feltöltődve, motiváltabban csináltam az ügyfélmunkát hétfő-kedden, valamint csütörtök-pénteken.

Az Act2Manage/Menedzsmentor csapattal 2013 óta dolgozunk együtt, és a kezdetektől ROWE környezetben (Results Only Work Environment). Azaz nem béreltünk irodát, nem volt és ma sincs senkinek munkaideje, a lényeg, hogy el legyenek végezve a feladatok értelmes időn belül vagy a megbeszélt határidőre. Felelős kollégákkal ez tökéletesen működik. Ha valaki esetleg beszorul, akkor időben szól, segítséget vagy türelmet kér a többiektől, bár ez is viszonylag ritkán fordul elő. Arra is rájöttünk, hogy bizonyos tevékenységek esetén sokkal jobb, ha nem telefonon vagy Teams-en egyeztetünk, hanem összejövünk személyesen, akár egy kávézóban, akár valamelyikünk otthonában. Leginkább a komplexebb, gondolkodós, alkotós feladatoknál van erre szükség. Amikor több fiatal kollégával dolgoztunk együtt, akkor ők igényelték, hogy legyenek “co-working” napok, amit én végképp nem igényeltem, de amikor olyan témánk volt, akkor becsatlakoztam magam is.

Úgyhogy bennünket speciel nem ért sokkhatásként, amikor 2020 tavaszán a Covid lezárások miatt home office-ban, távmunkában kellett dolgozni, leszámítva persze az ügyféloldalát a dolognak, mert azt mi akkor még szinte fullban személyesen nyomtuk. Jöttek a nagy jósok meg jövendőmondók, betekintettek a krisztálygömbjükbe, és nagy magabizzossággal állították, hogy mostantól aztán már minden megváltozik a munka világában, új HR trendek vannak, stb. Pedig szerintem azok nem voltak, csak a kényszer beletaszította a cégeket, hogy távol tartsák a dolgozókat. De természetesen ez is leginkább csak az irodaiakra volt igaz, mert a termelésben, a logisztikában, a szolgáltatásokban vagy a kereskedelemben tevékenykedőknek ugyanúgy be kellett járniuk. Szóval bármit is okoskodunk erről a témáról, az leginkább az irodai stábra lesz igaz.

Az emberek ebben a négy-öt évben megtapasztalták, hogy mennyire jó megspórolni, legalább néhány napon a hétből (hibrid) a bejárás idejét, mennyivel könnyebb a saját magánéletüket integrálni a munkával, és nem nagyon kívánkoznak olyan felállásra visszamozdulni, ahol erre nincs lehetőség. Azért ha őszinték magukhoz, teljes 8 órát nem mindenki robotol végig naponta. De persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a munkahelyen se 8 óra az a 8 óra, tekintve a trécseléseket, cigiszüneteket, kávézásokat, ebédidőt, kajakómát, e-mailezéssel töltött értelmetlen meetingeket, stb. A cégek és vezetőik is megtapasztalták, hogy nincs semmi dráma abból, ha nem öt centiről lesik a kollégákat, a feladatokat a felelősségteljes emberek ugyanúgy elvégzik, a szükséges egyeztetéseket megcsinálják. Kétségkívül azt is látták, hogy vannak, akik lazáznak, esik szét a csapat, ha sose találkoznak személyesen, és bizony komolyabban kell venniük az 1/1-es találkozókat, ha megfelelően szeretnék menedzselni a munkatársakat. Az ügyesebb, értelmesebb vállalatok találtak olyan köztes megoldásokat, pl. 1-2-3 nap home office, a többi irodai munka, amivel mindkét kecske jól lakik, és a káposzta is megmarad.

Erre a nagyobb erőfeszítésre azonban nem minden vezető vette a fáradságot, mégiscsak kényelmesebbnek tűnik a rend és fegyelem illúzióját fenntartani, ha a kollégák bejárnak az irodába. Már 2023 környékén jöttek azok a hangok, ráadásul nagy és közismert cégektől, hogy szépen húzzák szorosabbra a gyeplőt, és terelik vissza az embereket teljes munkaidőben az irodába. 2024-ben pedig már egyre több cégnél tapasztalható hasonló szándék. Libikóka ellenkező állásba billen, már megint befuccsoltak a “jövőbiztos” HR trendek, amelyekről lehetett konferenciákon meg a LinkedIn-en okoskodni nagy sávszélességgel. Megint sikerült a ló egyik oldaláról átesni a másikra, most meg újra visszarepülni az eredetire. Nem kevesen cikkeztek arról is, hogy az IT-ban már sose fognak irodába járni pl. a fejlesztők, de úgy néz ki, nekik is csak addig volt igazán erős tárgyalási pozíciójuk, amíg a keresleti piac virágzott. Mostanában fordult ott is valamennyit a kocka. Természetesen az igazán kiváló szakembereknek még mindig van terük az alkudozásra, valószínűleg ez így is marad.

Tehát úgy néz ki, most se fordult ki a világ véglegesen a sarkából, csak ideiglenesen. Talán annyi azért történt, hogy az értelmesebb vállalatok és vezetők rájöttek, hogy érdemes megtartani egy rugalmasabb, hibrid munkáltatási struktúrát (már azokban a pozikban, ahol ez egyáltalán szóba jön), amelyben az egyéni motiváció fokozható a jobban integrálható magánélet lehetőségével, de az együttműködés, a hatékonyság és a csapatszellem érdekében megvan az irodai lába is a munkának. Felettébb érdekes amúgy az is, ami rövidesen publikálásra kerülő bolgár Tudatos Vezetés kutatásunkból (Act2Manage Deliberate Leadership Survey, Bulgaria, 2023-24) kiderült, hogy a hibridben dolgozó vezetők sokkal több kívánatos people management gyakorlatot követnek, mint azok, akik kizárólag távmunkában vagy csak az irodában dolgoznak. Tehát úgy tűnik, a hibdrid korrelál a jobb minőségű vezetéssel is, bár a tyúk-tojás dilemma itt is érvényes: nem tudjuk, melyik az ok és melyik az okozat, vagy hogy egyáltalán van-e kauzalitás a kettő között.

Még ide a végére kívánkozik még egy egészen friss kutatás, ami a Harvard Business Review-ban épp most jelent meg. A trip.com cégnél 1600 felsőfokú végzettségű munkatársat (marketing, pénzügy, számvitel és engineering területekről) random módon kétfelé osztottak: 800-an hetente mind az 5 napon bejártak az irodába, a másik 800-an 3 napot az irodában, 2 napot pedig otthonról dolgoztak. Két éven keresztül gyűjtötték az adatokat velük kapcsolatban, majd két fő következtetést vontak le. Az egyik, hogy normál és a hibrid munkarendben dolgozók között nem volt említésre méltó különbség produktivitás, teljesítmény-értékelési eredmények, előléptetés, tanulás és innováció terén. A másik, hogy a hibridben dolgozóknak magasabb volt az elégedettségi szintje, és 35%-kal kisebb az elvándorlás mértéke (ezen belül a nőknél még kedvezőbb az arány).

Szóval eléggé ostobaság megfordulni a lovon, akár ez most a legújabb trend, akár nem.

 

Act2Manage Application

An interactive, gamification-based, practice-oriented leadership development application that provides immediate help and enables follow-up to the most common dilemmas.

Get info and request a free trial!

More blog posts:

What’s wrong with a “bring the solution, not the problem” attitude?

It is quite understandable that we don’t want our colleagues to keep complaining to us about problems and not take responsibility for the solution. But if we expect them to come to us only when they have the solution as well, they may be afraid to tell us and withhold problems that we should be aware of. Fortunately, it’s not that difficult to avoid the constant whining by creating a safe environment for colleagues to feel free to tell us their problems and bad news:

Read more »

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Read more »

Why is there little learning when coaching others?

Listening is a very powerful tool for a good manager. A good coach does not give advice, only asks questions. Coaching mindset, operating with questions, is essential to be a successful manager. All sound pretty good, in theory, but I don’t share that view honestly. I do agree that it is very annoying to be an asshole who has answers for all the questions, even to those ones that have not been raised. On the other hand, going by questions alone leaves little room to develop others. Let’s think about it…

Read more »