Hogyan segítheted elő, hogy a beváljon az új csapattag?

Manapság egyre több vezető érti meg, mennyire fontos a munkatársak megtartása, nemcsak azoknál, akik régebben velük dolgoznak, hanem az újonnan érkezetteknél is. Rájöttek, mekkora macera, idő és költség újrakezdeni a keresést, ha emberünk nem válik be a próbaidőben, és az is egyre jobban fáj, hogy valakinek addig is végeznie kell azt a munkát, amin az idejekorán elküldött/lepattanó kolléga ténykedett volna, vagy ha új tevékenységekről van szó, azok elkezdése még tovább fog csúszni.

Nem beszélve az érzelmi terhelésről, amit az okoz, hogy azt hitte, megoldotta ezt a személyügyi kérdést, és most ismét a nullánál tart.

Vannak új kollégák, akiken baromi gyorsan látszik, hogy jó lóra tettünk velük, és nem győzünk csodálkozni, milyen gyorsan válnak önjáróvá, mennyire ügyesek, és a hozzáállásuk is példaértékű. De olyanok is akadnak szép számmal, akik lassabban veszik fel a fonalat, és még három hónap után is inkább csak a potenciált látjuk bennük, igazából túl sok bizonyíték nem keletkezett arra vonatkozóan, hogy tényleg jó választás volt az illető. Jó kérdés, hogy ez kinek a felelőssége. Meglátásom szerint közös, mert nem csak a delikvensen múlik, mit igazol a próbaidő, hanem a vezetőjének is van lehetősége maximalizálni a beválás esélyét, vagy persze az is opció, hogy relatíve passzívan megvárja mi történik. Csak az utóbbi hozzáállásnak a költségét majd a vezető maga fogja megfizetni a későbbiekben. Íme néhány dolog, amit érdemes végiggondolni, ha új munkatárs érkezik a csapatodba. Ha van nálatok HR, ráadásul olyan, aki értéket is teremt, például üzemeltet egy jól kitalált és megvalósított integrálási folyamatot, akkor nem vagy egyedül. Ha nincs vagy nem ilyen a HR, akkor magadra leszel utalva mindebben.

 

Kezdjük rögtön a fogadtatással. A legamatőrebb megközelítés, amikor az új munkatársnak nincsenek meg az eszközei, nincs kialakítva a munkahelye a belépés napjára. Akik ebben profik, egyre többször látom, hogy egyfajta céges “welcome kit” várja az új belépőket amikor megérkeznek, ezeket sokan le is fotózzák, és pozitív meglepetésüket kifejezve ki is posztolják a közösségi médiában. Másokat meg csak szimplán jóérzéssel tölt el. Az is igen lényeges, hogy a beléptetési folyamat előkészítetten, flottul tudjon lezajlani adminisztratív oldalról, illetve legyen akitől strukturáltan, összeszedett módon begyűjtheti az alapvető tudnivalókat.

Gondold végig, hogy fog telni az első napja, figyelembe véve a saját elfoglaltságaidat, és mindazokét, akiknek ebben szerepet szánsz! Felettébb illúzióromboló az első napon csak tengeni-lengeni.

A következő megfontolandó idősáv az első hét. Hova kellene eljutnia ebben az időszakban? Kikkel kellene megismerkednie, miket kéne betanulnia rögtön az elején, milyen konkrét feladatokba lehetne már bevonni ilyen hamar?

Mit szeretnél belőle meglátni, és hova kellene elérnie a próbaidő alatt? Miből fogod megítélni, hogy bevált-e? Hogyan szándékozod segíteni a beválását ebben az időszakban és milyen strukturális keretek között? Ki tudna még ebben támogatást nyújtani számára a kollégák köréből? Az nem jó, ha valakire csak rálőcsölöd, hogy majd ő betanítja. Neked is van itt dolgod, meg annak is van más munkája, akikre számítasz a betanításban, integrálásban.

Az se árt, ha ránézel a Gallup Q12-re és check-listaként kezeled azt. Erről még réges régen írtam, itt elolvashatod.

Az utolsó kritikus tényező, amit kiemelnék, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot. Az első napokban minden nap célszerű rákérdezni a munkaidő vége felé, hogy miként mentek a dolgok. Egyébként pedig a heti 1/1-es találkozó mindenképp indokolt, hogy lásd, mivel haladt és mivel kevésbé, tudjatok célokat meghatározni és nyomon követni a következő hétre, folyamatosan rajta tartsd az érzelmi ütőerén az ujjadat, és te is tudj szólni rendszeresen, amikor valami pozitív tapasztalatod van vele kapcsolatban, vagy ha esetleg korrigálni kell a munkáján, hozzáállásán, viselkedésén. Ne érjen senkit derült égből villámcsapásként, amikor a próbaidő közepén vagy végén az egyik fél bemondja az unalmast!

A fentiek természetesen nem garantálják, hogy beválik az új csapattag (elképzelhető, hogy tőled teljesen független, személyes okból dönt úgy, hogy nem marad), de vezetőként mindezekkel meg tudod növelni ennek a valószínűségét, és csökkented azt a szívásmennyiséget, ami egy próbaidő során/végén távozó vagy elengedett munkatárs által keletkezik.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

More blog posts:

wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »
vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »
diversity

Why do we struggle to introduce diversity at the workplace?

Researches and discussions report how diversity increases profit, productivity, or innovation. DEI (or more fashionably DEI&B) has clearly been on the HR agenda for many years now. We don’t need to do a deep analysis to experience how challenging it is to push the DEI idea through the managers. If we still feel it necessary to attend conferences, events or to go to workshops or training dinasours, it seems suspicious that it requires quite a lot of effort. But why is this, if the concept is so common sense? What is it that managers don’t understand? Honestly, they don’t understand what HR doesn’t do either.

Read more »