Az etikátlan vezetői működés három gyilkos hatása a szervezetre

Orwell annak idején nem tankönyvnek és nem is megvalósítandó ötletgyűjteménynek írta az 1984-et és az Állatfarmot. Ugyanígy a neves szociálpszichológus, Robert Cialdini sem e célból publikálta, egyébként épp 1984-ben, Hatás című könyvét a meggyőzés pszichológiájáról, hanem pont annak érdekében, hogy a fogyasztók számára észrevehetővé és megakadályozhatóvá tegye a nemkívánatos befolyásolási kezdeményezéseket.

Persze az átlagember nem nagyon olvas efféle szakirodalmat, nem úgy a marketingesek és a hivatásos kommunikátorok, valamint az őket segítő, minden hájjal megkent tanácsadók. Így aztán Cialdini könyvét, csakúgy mint több más szociálpszichológus és viselkedéstudós írását, évtizedek óta előszeretettel alkalmazzák az üzleti és a politikai kommunikációban az emberek gátlástalan manipulálására.

Cialdini legújabb, Elő-hatás című könyve (2016) viszont már szándékosan a professzionális felhasználóknak szól, így a realitásokat figyelembe véve bele is került egy fejezet az etikus alkalmazás fontosságáról. A szerző, számos kutatás alapján megállapítja, hogy a felső vezetők, bár “nagyon is tisztában vannak a hírnév sérülésével kapcsolatos (…) bizonyítékokkal, kellemetlenül nagy arányban hajlandók megkockáztatni a tisztességtelen viselkedést”. A döntéshozók fele kész etikátlan döntéseket hozni, hogy megszerezzenek vagy megtartsanak egy üzletet, és leginkább azért vállalják a kockázatot, mert nem gondolják, hogy lebukhatnak. Egyébként a bűnözéssel kapcsolatos kutatások is hasonló eredményeket hoztak az elkövetők gondolkodására vonatkozóan.

Cialdini kétféle megközelítést alkalmazott a hipotézisei bizonyítására. Egyrészt kísérleti módszerekkel dolgozott, másrészt országos szintű kutatások adatait elemezte a való világban működő cégek és alkalmazottak bevonásával. Három olyan területet talált, ahol az etikátlan vezetői működés és kommunikáció a szervezet számára komoly hátrányokat okoz, akkor is, ha a munkatársak tevőlegesen vesznek részt tisztességtelen cselekedetekben, és akkor is, ha csak rendszeresen tanúi annak:

Gyenge alkalmazotti teljesítmény

Ha az alkalmazott erkölcsi értékrendje és a szervezet általa észlelt értékrendje folyamatosan konfliktusban van egymással, akkor ez állandó stressz forrása. Cialdini szerint ez a stresszfaktor a többi ismert stresszkeltő tényezőnél még nagyobb károkat okoz a teljesítmény tekintetében. Ráadásul minél etikátlanabb a légkör, annál több stresszt éreznek a dolgozók, annál rosszabb az alkalmazottak teljesítménye, és úgy tűnik, ok-okozati összefüggés is fennáll a stressz és a gyenge teljesítmény között.

Fluktuáció

A munkatársak gyakori cserélődése drága mulatság, az éves fizetés 50-200%-ára taksálják a költségét a könyvben említett források. A kísérleti vizsgálódás több mint másfélszeres mértékű távozási szándékot diagnosztizált az etikátlanul vezetett csapatoknál, összehasonlítva azokkal a csapatokkal, ahol ilyet nem tapasztaltak a tagok. A valós szervezetek esetében a dolgozók által etikátlannak érzékelt munkáltatóknál is az önkéntes távozási szándék jóval nagyobb mértékű volt, és az indoklásban is az ehhez kapcsolódó stressz szerepelt elsődleges oksági tényezőként.

Alkalmazotti csalás és visszaélés

Cialdini figyelmeztetése így szól: “azok, akik csalnak érted, ellened is fognak” . “A tisztességtelenség kultúráját huzamosan fenntartó cégek elriasztják maguktól a becsületes munkavállalókat, és helyettük egyre nagyobb arányban csak azok maradnak, akik hajlamosak a tisztességtelen magatartásra, és akik, ha lehetőségük adódik rá, a céggel szemben is így járnak el” (sikkasztás, eszközök vagy technológia ellopása, eltúlzott személyes költségelszámolás, meghamisított beszerzési számlák, beszállítókkal vagy üzleti partnerekkel kötött külön alkuk). Kísérleti eredmények azt mutatták, hogy a tisztességtelen környezetben a maradás mellett döntők 77%-kal többet csaltak a többiek átlagánál.

A részletek és a forráshivatkozások megtalálhatók a könyvben. Ha a lebukástól nem is tart a vezetők azon 50 százaléka, akik rendszeresen belemennek a kisebb-nagyobb stiklikbe, talán a fenti három jelentős károkozó tényező eléri az ingerküszöbüket. Legalábbis a szerző bizakodó ebben a tekintetben. Sajnos én kevésbé vagyok az. Ők valószínűleg pont olyan arányban olvassák az Elő-hatást, mint amilyen arányban eljutott a fogyasztókhoz az elmúlt 35 évben a Hatás.

More blog posts:

wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »
vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »
diversity

Why do we struggle to introduce diversity at the workplace?

Researches and discussions report how diversity increases profit, productivity, or innovation. DEI (or more fashionably DEI&B) has clearly been on the HR agenda for many years now. We don’t need to do a deep analysis to experience how challenging it is to push the DEI idea through the managers. If we still feel it necessary to attend conferences, events or to go to workshops or training dinasours, it seems suspicious that it requires quite a lot of effort. But why is this, if the concept is so common sense? What is it that managers don’t understand? Honestly, they don’t understand what HR doesn’t do either.

Read more »