A következő kategóriából már akadnak személyes ismerőseim és ügyfeleim. Jellemzően olyan emberek, akik igen ambíciózus álmokat fogalmaznak meg, csillagrombolót építenek képzeletben, ami a megfigyeléseim szerint általában nem valósul meg egy az egyben (vagy nem úgy, vagy nem akkor). De még így is, a félig vagy negyedrészben elért céllal is brutálisan kiemelkednek a mezőnyből, arról nem is beszélve, hogy közben újraterveznek, hozzáalakítják az irányt az időközben kibontakozó valósághoz. Ők nem a sok apró lépés emberei, hanem a sok távolugrásé, nem tudnak és nem is akarnak kicsiben gondolkodni. Így aztán az eredményeik is igen jelentősek, akár a hazai piacon, akár a határokon túl próbálkozva, nagy küzdelmek árán, hasra esésekkel, veszteségek elszenvedésével, de rendületlenül és kitartóan tolva előre a szekerüket. Gondolom sejthető, hogy nem negyven órát dolgoznak hetente, és nem ritkán évtizedes energia-befektetés után lesz jól látható és megsüvegelhető a piacon az elért pozíciójuk. Ilyen emberekből már több van, mint akiknek a nevét ismerjük a médiából, de arányukat tekintve még mindig elenyésző részét teszik ki az aktív korú felnőtt lakosságnak.
Azt is volt alkalmam már számos esetben megfigyelni, hogy az emberek többsége inkább sok apró lépés kitartó megtételével tud eredményeket elérni, figyelembe véve azt is, hogy egyszerűen nem is vázolunk fel magunknak nagyra törő terveket. Persze mindannyiunknak vonzó lenne a jómód kényelme, ahhoz viszont a sok nagy ugrás stratégiája szükségeltetik. Arra viszont lehet építeni, hogy aki minden nap megteszi a tanulásban és a munkában a kellő kis lépéseket, látni fogja erőfeszítéseinek gyümölcsét, még ha azok nem is repítenek a felső egy százalékba.
Az apró lépések és az eredmények összefüggéseit jól meg tudtam tanulmányozni az elmúlt időszakban, egy darabos csuklótörés és könyökkifordulás után, amiket egy Darwin-díjra esélyes eresztisztítás során gyűjtöttem be. Jobbkezesként a domináns kezemmel gyakorlatilag semmire nem voltam képes, bár a középső ujjamat elég hamar fel tudtam emelni, hogy a helyzettel kapcsolatos érzéseimet autentikusan ki tudjam fejezni az univerzum felé. Talán érzékletes példa, hogy annyi erőt sem bírtam kifejteni, hogy ellentartsak a budipapírnak, hogy az aktuális szeletet a perforáció mentén a bal kezemmel letéphessem. Hetekig csak az ujjakat lehetett tornáztatni, aztán finoman egyre többet, majd másfél hónap után indulhatott a gyógytorna. Bámulatos, ahogy az ember pici lépésekkel először az espresso csésze, aztán a bögre, majd akár egy liter tej súlyát elbírja. Nagy sokára ketté tud vágni egy zsömlét, és két hónap után újra meg is vajazza saját erőből. Vagy ismét jobb kézzel tudja kanalazni az ételt, mosni a fogát, borotválni az arcszőrzetét. Bár nap mint nap nem túl feltűnő a pozitív változás a mozgástartományban, a funkcionalitás mégis újabb tételekkel bővül. Természetesen normál működéskor nem szoktunk különösebben örülni annak, hogy meg tudtuk pucolni és fel tudtuk darabolni a zöldségeket a levesbe, amikor ez a cselekvési repertoárunkban új elemként jelenik meg, akkor van benne lelkesednivaló.
Jól hangzana, ha most azt mondanám, hogy mindezekre a fenti szituáció tanított meg, de ez nem lenne igaz. Inkább csak látványosan mutatja be a napi többszöri tornáztatás példáján, hogy bár közben nem annyira feltűnő az előrelépés, sok egymást követő nap kis lépései miként adódnak össze általunk nagyra értékelt eredményekké. Évek óta látom a kollégáknál, miként lesz az elemeiben színvonalasan megvalósított programból újrarendelés, a több irányból érkező újrarendelésekből pedig előre lekötött naptár a következő félévre. Kell hozzá pár év, de eljön a nap. És ugyanezt látjuk számos szakmában, ahogy bizony előjegyzésre van szükség, ha az adott szolgáltatóval szeretnénk dolgoztatni. De azoknál az alkalmazottaknál is, akik a rátermettségüket a mindennapokban bizonyítva tudnak karriert építeni egy-egy vállalaton belül. Én speciel számos ilyen példával találkoztam már, még ha tudom is, hogy nem mindig ezen múlik. Szóval mi, akik a túlnyomó többséghez tartozunk, nem az élesen kiugró kivételekhez, legjobban tesszük, ha nyomulgatunk tovább a kis lépések útján, ami el fog bennünket vezetni az eredményekhez. Akiben pedig több a kraft, nyugodtan szedheti hármasával is a lépcsőt, vagy mehet lifttel, sőt kötélhágcsóval is az emeletre. A létrával viszont inkább legyetek óvatosak…
—
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!
