Amikor a nagy cél helyett inkább az orrunk elé érdemes fókuszálni

Bár egy vonzó jövőkép vagy egy kihívást jelentő cél komoly hajtóerőt tud biztosítani számunkra, gyakran előfordul, hogy épp az lomboz le bennünket, hogy ijesztően nagynak találjuk az elefántot, amit meg szeretnénk enni. Az sem ritka, hogy fogalmunk sincs, végül hogyan juthatnánk el az áhított célhoz.

A sportban is megfigyelhető, hogy amikor az ellenfél már túl sok ponttal vagy góllal vezet, akkor az kedvét szegi a játékosoknak, és nem nagyon tudnak abban hinni, hogy azt a meccset még meg lehet fordítani. Pedig ha egy csapat el tudott húzni tíz perc alatt hat góllal, akkor egy másik tíz perc alatt hasonlóképp lehetséges a másik kapuba is belövöldözni ugyanennyit. Persze nem akkor, ha elbizonytalanodunk, és leszegett fejjel poroszkálunk a pályán.
Január ellenére a múlt hétvégén egész elfogadható időjárás volt, a fiam pedig bedobta, hogy elővehetnénk a pingpongasztalt, ami nálunk inkább a tavasz hírnöke, csakúgy, mint a tavaszi sáfrány. Szóval kipróbáltuk, és nem bántuk meg. Valahogy mindig meccset szeretne játszani, és mivel nekem azért több a rutinom, gyakran elhúzok tőle akár 8-10 ponttal. Egyik alkalommal éreztem, ahogy vesztette a motivációját, és kezdte elengedni a játszmát. Mondtam neki, hogy tök mindegy, hogy állunk épp, mindig csak az adott labdamenetet lehet megnyerni. Ha nem a végcélra vagy annak elérési nehézségére fókuszál, hanem a konkrét labdamenetre, azzal megnöveli az esélyét annak, hogy behozza a különbséget. A későbbiekben nagy örömmel láttuk mindketten, hogy többször is sikerült ily módon feljönnie, vagy akár meg is fordítania és megnyernie a játszmát.

Egyik barátommal évek óta beszélgetünk egy üzleti ötletéről. Többször terelődött arra a társalgás, hogy a témához kapcsolódóan nem rendelkezik azokkal a tudásbeli alapokkal és végzettséggel, amit a vállalkozáshoz szükségesnek ítélt (műszaki termékről van szó, ő pedig közgazdász, aki több évtizeden keresztül szolgáltatási területen épített üzletet). Egyszer csak elengedte ezeket a kételyeket, és nekifogott a cselekvésnek. Néhány hónappal később kutatással alátámasztott kristálytiszta üzleti koncepcióval tudott előállni, megvan, hogy milyen előkészítő lépésekre van még szükség, és belátható időn belül el fog jutni az új cég elindításához. Ehhez arra volt szüksége, hogy a fókuszt a vonzó jövőképről áthelyezze azokra a dolgokra, amiket aznap, azon a héten, abban a hónapban meg tudott tenni.

Kell némi tudatosság ahhoz, hogy észrevegyük: nem feltétlenül szolgál bennünket, amikor azon rágódunk, hogy miként fogunk elérni egy nagy kihívást jelentő célt. Adott esetben sokkal előnyösebb, ha fókuszt váltunk, és elkezdünk cselekedni valamit a témában, amit már most is megtehetünk. Például megnyerjük ezt a labdamenetet. Aztán a következőt.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

What’s wrong with a “bring the solution, not the problem” attitude?

It is quite understandable that we don’t want our colleagues to keep complaining to us about problems and not take responsibility for the solution. But if we expect them to come to us only when they have the solution as well, they may be afraid to tell us and withhold problems that we should be aware of. Fortunately, it’s not that difficult to avoid the constant whining by creating a safe environment for colleagues to feel free to tell us their problems and bad news:

Read more »

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!