A siker nyerő hármasához még egy kritikus hozzávaló

Ugyebár nagyon nem mindegy, mennyire hiteles forrásokból merít az ember, midőn gondolkodását formálja és cselekedeteit kiválasztja. Mi a Menedzsmentornál igyekszünk építeni a tudományra, annak minden hibájával és korlátaival együtt, hiszen még mindig azt találjuk a legértelmesebb kiindulópontnak, összehasonlítva a tudatlan magabiztossággal vagy a hasra ütés jellegű spekulálgatással. A mi szakmánkat tekintve leginkább a pszichológia, a vezetés-, a viselkedés- és az idegtudomány az, ami elég hasznos, ha ott áll a háttérben a munkáink során, némi JPE-vel, azaz Józan Paraszti Ésszel fűszerezve.

Az a vád még sose ért bennünket, hogy ne lennénk elég parasztok, tehát ez jól megy nekünk… És hogy beszűkültté se váljunk, a gondolkodásunkat olyan nagyformátumú véleményvezérek is alakítják, mint az általam rendszeresen emlegetett Besenyő Pista bácsi, vagy épp az ebben a cikkben idézésre kerülő művészek, jelesül az Animal Cannibals és Zach Galifianakis. Ha esetleg nem mond így semmit az utóbbi színész-humorista neve, azonnal be fog ugrani a Másnaposok című trilógiából: ő volt az ifjú ara fél-retardált, pufók, szakállas öcsikéje, a balul elsült legénybúcsú balul elsülésének egyik epicentruma.

Kezdjük tehát a sikeresség első három kulcsösszetevőjével, az Animal Cannibals munkásságának bázisán. Ekként fogalmaz a költő:

        “Szerintem nem kell, hogy örökké hátranézz
        Előtted ott a cél a zászló neked leng
        Tudod a siker kapujánál a tehetség számít
        No meg a kitartás és a szerencse 
        Minden ember más de fontos a tisztelet
        Te is tiszteled azt aki olyat tud ami nem megy neked
        Mert ahogy a klikk mondja: ismerd meg a másik embert
        Ez jó de fontos, hogy a sort magaddal kezd el
        Legyél tisztában önmagaddal
        Mire vársz?
        Tudd meg végre magadról, hogy miben vagy ász
        Tehát próbáld ki magad mindenben
        A sportban a munkában a művészetekben
        És hogyha megtaláltad azt amihez a legjobban értesz
        Akkor gyakorolj és fejleszd a képességed
        Azért, hogy legyen egy olyan dolog amiben te vagy a legjobb
        Na gyerünk gyűrd a tehetséged alá a csúcsot!”

Ha esetleg valakit nem győzőtt volna meg Qka MC és Ricsipí, akkor a tehetség/adottságok kérdésében figyelmébe ajánlom a pozitív pszichológia képviselőinek széles arzenálját, továbbá az idegtudósok ide vonatkozó megállapításait a szinapszisokról, az idegpályákról és a myelinburokról. Kitartásügyileg érdemes Malcolm Gladwell Outliers című könyvét elolvasni, bár a megfelelően kibalanszírozott szellemi cuvée érdekében célszerű a “deliberate practice” fogalmával is megismerkedni, például Geoff Colvin Talent is Overrated című írásából. Aki saját élménnyel igazolja épp azt a kognitív torzítást, miszerint szisztematikusan alulbecsüljük a szerencse szerepét a sikerben, annak büntetésből egy vastagabb könyv jár: a közgazdasági Nobel-díjas pszichológus, Daniel Kahneman Thinking Fast and Slow című művén lenne érdemes átrágnia magát.
Akinek erre nincs ingerenciája, nyugodtan hihet a fenti rappereknek és akár nekem is, mert én becsülettel átnyálaztam ezeket a forrásanyagokat. A Fila Rap Jam alapítói ugyanis korrekt konklúziókat vontak le, akármiből is.

És akkor jöjjön az ígért extra elem, a szőrös másnapost megformáló művésztől! “Destroy the idea that you have to be constantly working or grinding in order to be successful. “Embrace the concept that rest, recovery, reflection are essential parts of the progress towards a successful and happy life.” – fogalmazott Zach Galifianakis. Azaz szabad fordításban: ki kéne kukázni az elképzelést, hogy folyamatosan gürcölni meg darálni kell a siker érdekében, és főkéne fogni, hogy a pihenés, az újratöltődés és a reflektálás alapvető elemei a sikerhez és a boldog élethez vezető útnak. Na most beüt rögtön a kognitív disszonancia, hogy nem az előbb mondtuk, hogy kitartóan kell rajta melózni??? De igen, és ez a két dolog egyszerre igaz. Kemény, kitartó munka és szisztematikus gyakorlás szükséges a tartós és fenntartható sikerhez (a megfelelő adottságok és a jó csillagállás mellett), de mivel az ember ritmikus lény (lásd a számtalan példát rá a biológiai működésünkben), akkor tudunk igazán jól fejlődni, ha fizikailag és szellemileg is rendszeresen megállunk pihenni, töltekezni, reflektálni. Tehát nem csak nyomjuk ész nélkül, mint süket a csengőt.

Megfigyelésem szerint ez utóbbit rontják el sokszor azok a tehetséges, hatalmas munkabírású, szorgalmas emberek, akik úgy járnak el, mint Stephen R. Covey történetében az elemekkel és a tompa szerszámával küzdő favágó, akihez odamegy egy arra sétáló járókelő, és javasolja neki a fűrész megélezését. A munkás azonban visszautasítja a felvetést, mivel nem ér erre rá, akkora kupac rönk várja még…

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »
vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »
diversity

Why do we struggle to introduce diversity at the workplace?

Researches and discussions report how diversity increases profit, productivity, or innovation. DEI (or more fashionably DEI&B) has clearly been on the HR agenda for many years now. We don’t need to do a deep analysis to experience how challenging it is to push the DEI idea through the managers. If we still feel it necessary to attend conferences, events or to go to workshops or training dinasours, it seems suspicious that it requires quite a lot of effort. But why is this, if the concept is so common sense? What is it that managers don’t understand? Honestly, they don’t understand what HR doesn’t do either.

Read more »