Mostanában volt szerencsém több olyan vezetővel is együtt dolgozni, akinek a munkájában a kreativitásnak és az innovációnak kiemelt szerepe van, és persze saját tapasztalatokat is felhalmoztunk a témában, tekintve, hogy mi is jó pár éve végzünk rendszeres alkotómunkát. Hadd kezdjem onnan, hogy az ide kapcsolódó tudomány szerint kétféle gondolkodásmódot használunk folyamatosan. Az egyik a fókuszált gondolkodás, amikor valamire összpontosítunk. Erre van szükségünk a feladatok végrehajtásakor, az analitikus problémamegoldáskor, valamint az új ismeretek megszerzése és a tanultak begyakorlása során. A másik az úgynevezett diffúz gondolkodás, ami a látszólagos semmittevés, álmodozás, elmélkedés, testmozgás, szemlélődés, az érdeklődésünk által vezérelt kutakodás, vagy egy kötetlen beszélgetés alkalmával jellemez bennünket. Ilyenkor a hosszú távú memóriánkban tárolt, távolabbi tudáselemek kapcsolódnak össze, akár egymással, akár a kívülről jövő impulzusokkal. A kreatív gondolatoknak ez a diffúz verzió biztosít termékeny táptalajt. Nézzünk négy stratégiát, amelyek megfigyelésem szerint beválnak a gyakorlatban:
1. Egyedül félrevonulni
A napi darálás feladatorientált, megbeszélésekkel telezsúfolt, fókuszált világa nem alkalmas arra, hogy gondolatainkba merüljünk, elmélyüljünk egy témában, vagy épp hátralépjünk néhányat, esetleg más nézőpontokból is rátekintsünk egy-egy kérdésre. Egy cégtulajdonos ügyfelem hosszú sétákat tesz, hogy teret adjon magának az alkotó gondolkodásra. Többektől látom, és ez a mai hibrid munkavégzős világban már sokkal természetesebb, mint mondjuk két évvel ezelőtt volt, hogy otthon marad egy napra vagy egy fél napra, és kihasználja a nyugalmasabb környezetet az elmélkedésre. Megint mások a sportolást kombinálják össze a diffúz gondolkodással. A lényeg, hogy egy adott idősávban ne feladatot végezzen, ne meetingeljen, és ne szakítsák félbe állandóan.
2. Egymás gondolatainak beporozása
Azt hiszem, ez az egyik legnagyszerűbb módja a közös alkotótevékenységnek, ahol átélhetjük, mennyivel többre vagyunk képesek, ha összefogunk a kollégákkal. A lényeg, hogy néhány lelkes és elkötelezett munkatársunkkal közösen menjünk valami komfortos, kellemes, informális helyszínre, ahol jól érezzük magunkat, és le tudunk egy kicsit lazulni. Az idő egy részében nyugodtan lehet csak úgy csevegni, de a másik részében azt a témát kell körüljárni, amivel kapcsolatban szeretnénk előremozdulni. Valaki elkezdi megosztani a gondolatait, aztán a többiek rácsatlakoznak, befolyásolódva azzal is, ami addig elhangzott. Így lépkednek felfelé, egymás hozzászólásaira építve. Mindenki gondolata értékes és figyelemre méltó, mert köztes lépcsőfokként szolgálhat az úton. Nincs versengés azon, hogy ki mond okosabbat, és nem az a kérdés, hogy kinek van igaza. A végén jellemzően olyan ötletek, megoldások születnek, amikre előzőleg egyikük se gondolt volna magától. Ráadásul a motiváció is ott lesz mindenkiben a megvalósításhoz.
3. Inspirálódás külső forrásokból
A dizájn terület vezetője körbenéz a világban, hogy mi számít mostanában menőnek, milyen megoldásokkal rukkolnak elő a nagyok. Az élelmiszeripari cég ügyvezetője rendszeresen megveszi és a kollégáival végigkóstolja a konkurencia termékeit, amikor pedig külföldön jár bárki a cégtől, egy kupac terméket hoz haza ugyanebből a célból. A szoftverfejlesztésben utazó cégtulajdonos nyomon követi, mit csinálnak a közelebbi és a távolabbi versenytársak. Én is könnyedén utána tudok nézni, miről és miket írnak a mértékadó menedzsment szaklapok, milyen új könyvekkel jöttek elő a nagy nevek a szakmában, és milyen eredményekről számolnak be az elismert kutatóintézetek és egyetemek. Igen ritkán fordul elő, hogy ne ébresztenének új gondolatokat bennünk a kívülről érkező efféle impulzusok.
4. Aludni rá egyet
John Cleese, a Monty Python-csoport egyik alapítójának nemrég megjelent, Csak kreatívan! című könyvében azt feszegeti, hogy az agyunk tudat alatt foglalkozni kezd azokkal a témákkal, amiket feladatként adunk neki és töltünk be hozzá egy kis muníciót, aztán egyszer csak kipattan belőle az ötlet vagy megoldás. Gyakran az is elég, ha félretesszük a témát, amikor elapadtak a gondolataink, és másnap vesszük elő újra. Van erre egy emlékezetes, személyes példám. Az Act2Manage applikáció tartalmának fejlesztésén dolgoztunk, és fontosnak tartottuk, hogy minden mikrotanulási egységben elhelyezzünk egy-két apró humor-bonbont. Kaptunk azonban egy olyan visszajelzést, hogy a tartalmak egy része túl komolyra sikerült, és nélkülözte azt a lazaságot, ami a többiben benne volt. Így aztán fogtuk magunkat Robival, lementünk a Balatonhoz, hogy meghumorosítsuk mindazokat a tartalmakat, ahol ez a hozzávaló kimaradt. Annak rendje és módja szerint lelazultunk, iszogattunk-eszegettünk, majd magunk elé vettük a számítógépet. Hosszasan meredtünk a képernyőre, kínlódtunk, hangosan csikorogtak az agyunkban a fogaskerekek, és nagyjából semmi se jutott eszünkbe. Aztán úgy döntöttünk, hogy ez valami miatt nem megy nekünk, becsuktuk a gépeket, és kellemesen eltöltöttük a nap hátralévő részét. Másnap felkeltünk, ittunk egy kávét, megreggeliztünk, majd némi bűntudattól vezérelve felnyitottuk a számítógépeket, és két óra alatt mindkettőnk megelégedésére beleinjektáltuk a humort a szükséges helyekre, miközben igen jól is szórakoztunk. Aludni kellett rá egyet.
Természetesen mondhatjuk, hogy nincs nekünk arra időnk a nagy hajtásban, hogy egyedül vagy csapatostól félrevonuljunk, urambocsá fékezett habzású céltudatossággal szemlélődjünk, hogy kiderüljön, mi történik a szakmánk területén a világban, de ha ezt nem tesszük meg, hiába várjuk az innovatív gondolatokat, az újszerű megoldásokat.
—
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!
