What’s Beyond Self-actualisation?

Anyone who decides to study the science of motivation will soon come across the major theories of human needs. People have strong physiological urges of different sort, they want to be safe, need to relate to others, strive for all kinds of reinforcement to strengthen their self-esteem, and ideally, intend to bring the most out of their talents, i.e. to self-actualise.

As the well-known theorist, Abraham Maslow asserted, these needs have a hierarchical order with the prerequisite of lower level needs to be fulfilled first, before we can start focusing on the top ones in the pyramid. Alderfer further distilled these thoughts to state that humans have three categories of innate needs: Existence, Relatedness and Growth, fitting neatly with Maslow’s hierarchy.

I have observed several times talking to professionally and financially successful people with emotionally supportive relationships that some of them are still not completely satisfied, and have a strong desire to really become themselves at work, not just do business to fund their private life. However, even if you have a profession that you truly enjoy and where you can use your talents every day, a new kind of dissatisfaction tends to develop. An uneasy feeling that there should be more to life, despite the fact that you successfully climbed to the top of the Maslow pyramid.

Richard Barrett offers some food for thought at this point, in his theory called Seven Levels of Personal Consciousness. He defines seven focus areas with primary motivations for each. You will not be surprised to learn that on the first level, people focus on Survival and want to feel safe and secure in the world. At the second, Relationship level, we intend to feel a sense of love and belonging, while at Self-esteem level we wish to feel a sense of personal self-worth. So far, total overlap with the needs theories. Barrett calls the fourth (and middle) level Transformation, where we try to become more of who we really are by uncovering our authentic self. This would, I think, open the floor for self-actualisation.

The model, luckily, doesn’t end here, but highlights the opportunity to build a new pyramid for maybe the second half of our life. Level five is Internal cohesion, in which you find meaning in your life, aligned with your passion or purpose, and create a vision for your future. This is exactly the need pressing those who like their work in which they have reached success, but still crave for something more. The focus, however, is still on yourself.

On the sixth level, Making a difference, the focal point changes from yourself to others. You partner up with people to actualise a common purpose for mutual benefit and fulfilment to really make a difference on a much broader scale than what you would be capable of on your own. The seventh level of personal consciousness, according to Barrett, is Service. Probably only a few people rise to the point where they devote their life to selfless service in pursuit of their passion or purpose. But it’s good to know that it is also an option available for anyone.

On which level do you think you are currently standing? Are you ready to step forward?

Act2Manage Application

An interactive, gamification-based, practice-oriented leadership development application that provides immediate help and enables follow-up to the most common dilemmas.

Get info and request a free trial!

More blog posts:

itt a piros játék

Eredményes vállalati tanulás és képzés: ne hagyd, hogy átverjenek!

Szeretek újraolvasni, vagy más formában ismét feldolgozni értékes tartalmakat. Három évvel ezelőtt Barbara Oakley és Terrence Sejnowski professzorok Learning How to Learn nevezetű, idegtudomány-alapú MOOC kurzusa inspirált arra, hogy megírjam ötödik, ingyenesen letölthető e-könyvemet Az emberi lények tanítása címmel. Pár hónapja belebotlottam könyv formában is az Oakley-Sejnowski forrásba, ráadásul magyarra fordítva, és mint kiderült, diákokat megcélozva, rájuk szabott nyelvezettel (A tanulás tanulása). Két nap alatt, emlékeztető gyanánt beporszívóztam, és erről jutott eszembe, hogy írhatnék egy rövid, kifejezetten napjaink felnőttképzésére kihegyezett összefoglaló cikket arról, hogy minek nem kéne bedőlnie a cégvezetőknek és a HR-eseknek, amikor a munkatársak fejlesztésében gondolkodnak. Már ha számít, amit tudunk az agy működéséről.

Read more »
wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »
vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »