Vezetőkhöz méltó és nem méltó hozzáállás elakadások esetén

Már többször írtam arról, hogy nem a titulus határozza meg, ki vezető és ki nem az, hanem a viselkedés. Annak idején még egy csodás haikut is elkövettem erről tizenhét szótagban, ami a következőképp szól, a három sort kiegyenesítve: “A vezetés az viselkedés és szerep, nem pozíció.”

Tök mindegy, mi van az illetőnek a névjegykártyáján (tényleg, van még bárkinek ilyen papírdarabja???), ha a cselekedetei inkább szobanövényhez teszik kísértetiesen hasonlóvá.

A munkahelyi mindennapjainkban, függetlenül a pozíciónktól, esélyes, hogy alkalmanként akadályokba ütközünk. Az is elég gyakori, hogy ezek a problémák ismétlődnek, és persze maguktól nem szívódnak fel. Nem ritkán látom-hallom ilyenkor, hogy egy középvezetőt, sőt akár egy felső szintű vezetőt sem jellemez konstruktív, megoldás-orientált hozzáállás. Panaszkodnak a beosztottaikra, kollégáikra, feletteseikre, beszállítóikra. Őket minősítik, a személyükkel vannak elfoglalva. Írnak egy darab emailt, és sérelmezik, hogy nem kapnak rá választ. Felemelik egyszer a telefont, és csodálkoznak, hogy nem működik varázspálcaként. Nem tesznek semmit, és elvárják, hogy ki mindenki másnak kéne észrevennie a problémát és azt megoldania.

Aki tényleg vezetőként lép fel, az lehajol a szemétért, felveszi és bedobja a kukába, ha nincs ott senki. Figyelmezteti, aki eldobta, hogy máskor ne tegye. Intéz egy kukát a helyiségbe, ha nincs. Ha máskor is szemtanúja a szemetelésnek, újra és újra veszi a fáradságot, hogy szóljon érte. Amennyiben rajta túlmutató döntések szükségesek, igyekszik meggyőzni a feletteseit vagy más területek vezetőit arról, hogy hozzák meg azokat a döntéseket. Ha kell, gyűjt még maga köré támogatókat.

Egy vezetőtől elvárható, hogy ne csak a problémát vesse fel, hanem tárja fel a helyzetet alaposabban. Gondolja át a megoldási lehetőségeket. Kérjen segítséget a munkatársaitól, vezető kollégáitól, ha nincs ötlete. Ha az ő hatásköre, akkor tegye le a voksát valamelyik mellett és vágjon bele a megvalósításba. Verbuváljon csapatot hozzá. Ha kiderül, hogy mégse jó az irány, korrigálja azt. Ha felsőbb szintű jóváhagyás kell, tegyen javaslatot, készítse elő a döntést. Ahelyett, hogy várná, mikor fogja végre a főnöke felvenni egy problémás ügyben a beszállítóval vagy a saját felettesével a kapcsolatot, ad absurdum írja meg a levelet ő, amit aztán a főnökének már csak át kell olvasni, esetleg minimálisan módosítani, és már küldheti is. Gyorsítsa a folyamatokat mindazokkal az eszközökkel, amelyekkel rendelkezik. Ahogy több és több tapasztalatot és bölcsességet halmoz fel, egyre jobban fogja érezni, mikor kell hátralépni egy csapatban, és mikor előre. Amikor beleszartak a ventilátorba, akkor az előrelépésnek van itt az ideje, ha vonzó a fekália-orkán, ha nem.

Aki csak rinyál, széttárja a kezét és másoktól várja a csodatevést, azt én semmiképp nem nevezném vezetőnek.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

What’s wrong with a “bring the solution, not the problem” attitude?

It is quite understandable that we don’t want our colleagues to keep complaining to us about problems and not take responsibility for the solution. But if we expect them to come to us only when they have the solution as well, they may be afraid to tell us and withhold problems that we should be aware of. Fortunately, it’s not that difficult to avoid the constant whining by creating a safe environment for colleagues to feel free to tell us their problems and bad news:

Read more »

Minden nagyszerű dolog tákolással indul, csak nem ott fejeződik be

Megfigyelésem szerint van néhány igen elterjedt gyakorlat és tévhit, ami megakadályozza az embereket abban, hogy nagyszerű dolgokat hozzanak létre. Az egyik ilyen az igénytelenség, melynek megnyilvánulásaként még azokat az egyszerű feladatokat is szarul végzik el, amit nem sokkal több erőfeszítéssel vagy gondolkodással egészen jól meg lehetne csinálni. Mindenki találkozott már a “jóvanazúgy” jelenség tipikus megnyilvánulásaival. Ennek a skálának a másik pólusán helyezkedik el az az attitűd, hogy rögtön világszínvonalút szeretnénk létrehozni, az viszont sajnos nemigen reális. Azok, akik erre képessé váltak, legyen szó technológiáról, üzletről, sportról vagy művészetekről, évtized(ek)ben mérhető gyakorlással, kísérletezéssel, közbülső mérföldkövekkel, irányváltásokkal, újbóli nekifutásokkal, kapcsolatok építésével, szerencsés eseményekkel (amiket persze részben maguk tettek lehetővé) és kitartó munkálkodással jutottak el odáig. Csak erről nem mindig szól a fáma, illetve nem látszik, mi van a jéghegy csúcsa alatt.

Read more »

Why is there little learning when coaching others?

Listening is a very powerful tool for a good manager. A good coach does not give advice, only asks questions. Coaching mindset, operating with questions, is essential to be a successful manager. All sound pretty good, in theory, but I don’t share that view honestly. I do agree that it is very annoying to be an asshole who has answers for all the questions, even to those ones that have not been raised. On the other hand, going by questions alone leaves little room to develop others. Let’s think about it…

Read more »