Érzésre ugyanis úgy tűnt nekem ez az év, hogy suhantam az űrhajóban ki tudja hova, a gombokhoz nem nyúltam, de a disznókat azért becsülettel igyekeztem megetetetni. Közben pislogtam kifelé az ablakon, és amikor oda sikerült férkőzni végre a botkormányhoz, akkor próbáltam tekergetni legjobb tudásom szerint, alkalmazkodva a folyamatosan változó körülményekhez és lehetőségekhez. Szóval a feeling végképp nem az volt, hogy tudatosan és tervezetten masírozok az utamon.
De kíváncsi lettem arra, hogy vajon a tavaly decemberben összerakott éves tervem tényszerűen is alátámasztja-e az érzést, hogy kuka volt az egész, úgy ahogy van. Eszembe jutott az “impact bias” nevű kognitív torzítás, ami szerint a pozitív és a negatív dolgokkal kapcsolatban is hajlamosak vagyunk túlértékelni a hatásuk mértékét és időtartamát. Csak hogy két példát mondjak rá: egy új tárgy megszerzése, amire vágyakozunk, kevesebb örömet fog okozni, mint ahogy gondoljuk, és hamarabb beleszürkül a természetességbe, mint remélnénk. De ugyanígy egy pocsék változás az életünkben sem húz le minket érzelmileg annyira és olyan sokáig, mint amennyire tartunk tőle.
Szóval előkapartam a legutóbbi évrendező munkafüzetet, és azt találtam benne, hogy egyáltalán nem mondható teljes körűnek a pusztítás, amit a vírus a terveimben végzett. Amire végképp nem gondoltam volna, hogy az üzleti célkitűzések egész jól teljesülnek végül, igaz, ehhez kellett egy padlógázas ősz és egy erős évindulás, elválasztva persze egy fos középső 5 hónappal. Aztán azt is láttam, hogy a tanulással, az írással, a nyárral, a sportolással és a szűkebb családdal kapcsolatban megfogalmazott tervek is nagyrészt megvalósultak, részben túl is teljesültek. Amik a legkevésbé jöttek össze, azok a társas és kultúr programok, valamint az utazási tervek értelemszerűen. De ha fair szeretnék lenni, akkor azt is látom a naptárból, hogy az év első két és fél hónapjában azért még voltak ilyenek, a nyári két és fél hónapban pedig sor került jó néhány kisebb létszámú magán és céges társas programra is. Szóval mégiscsak volt 5 olyan hónapunk a 12-ből, amikor nem nullázódtak le a tervek ezeken a területeken sem. Ami ment még a levesbe, az néhány céges fejlesztés, amiket elhalasztottunk későbbre. Szóval durván összefoglalva, a tervek fele megvalósult, negyede részben, és a fennmaradó negyede lett kuka.
Úgyhogy arra jutottam, hogy mégis csak letöltöm azt a munkafüzetet, és 2020 decemberében is átgondolom, mire szeretnék fókuszálni jövőre. Nyilván azzal a tudattal, hogy a jövő év első felében még több szempontból hátra lesz kötözve a kezünk, de azzal a reménnyel, hogy fokozatosan egyre kevésbé. 2021-ben is lesznek dolgok, amik elsősorban rajtunk múlnak, aztán olyanok is, amelyekre tudunk valamennyi hatást gyakorolni, és persze fogalmunk sincs róla, hogy kedvezőtlen esetben mekkora élőlény szarik bele a orcánk előtt felállított, szélturbina méretű ventilátorba. Tehát kellő szerénységgel most is érdemes azért konkretizálni a céljainkat, aztán majd kiderül, mire kapunk abból lehetőséget. Legalábbis ez lett a saját konklúzióm.
—
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!
Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!
