Lehet, úgy hangzik az erősségeink tudatos használata, mintha valahol létezne egy ideális világ, egy ideális állás, amire mind várunk, amiben a nap minden percét azzal tölthetjük, amit imádunk. Amolyan munkahelyi nirvána.
Lehet, hogy elsőre így hangzik; egyet is értek: nincs ilyen és a kutatások sem ezt mutatják.
Azonban ha megnézzük az adatokat, úgy tűnik, nem vagyunk túl messze attól a munkától, ami kiaknázza az erősségeinket. Ha megkérdezzük az embereket, hogy milyen gyakran vannak érzelmileg a csúcson a munkájuknak köszönhetően, 60%-uk azt fogja mondani, hogy egyszer egy héten. Ha azt kérdezzük, hogy milyen gyakran merülnek bele annyira a munkájukba, hogy elvesztik az időérzéküket, akkor 70% fogja azt mondani, hogy hetente. Ha megkérdezzük, hogy miért választották a jelenlegi munkahelyüket, a leggyakoribb válasz az lesz, hogy azért, mert ez lehetőséget teremtett arra, hogy gyakrabban csinálják azt, amit a legjobban szeretnek. Talán nem vakmerőség azt állítani, hogy többségünk, mondjuk úgy 60-70%-unk az erősségeit hetente legalább egyszer használja.
Sajnos azonban ez nem elég! Ettől még messze nem leszünk elkötelezettek, ettől még simán kiéghetünk a munkában. Ha hetente csak egyszer nyerünk, semmi maradandót nem tudunk alkotni.
A Gallup kutatásai szerint akkor leszünk a legelkötelezettebbek a munkában, ha MINDEN NAP használjuk az erősségeinket. A kihívás tehát az, hogy a „hetente egyszer”-től eljussunk az „idő nagy részében”-ig. Igazából erre hajtunk.
Az a vicces, hogy a cégek is azt szeretnék, hogy az idő nagy részében használjuk ki az erősségeinket. Kreativitásunk, újításaink és szívósságunk legjavát akarják látni. Mégis mindketten megalkuszunk: elég lesz olykor is. Pedig látszik, hogy nem elég! Egy az akarat, és ennek megvalósításához mindketten kelletek.
Szerintem ne várd meg, amíg a cég kezdeményez, beszélj holnap a vezetőddel arról, hogy milyen feladatokat végzel a legszívesebben, hogyan tudna a csapat még jobban építeni az erősségeidre, milyen jellegű tevékenységekben tudnád a legjobbadat adni.
