Sokszor csináld azt, amiben a legjobb vagy

Amikor vezetőkkel beszélgetek, egyetértés mutatkozik abban, hogy jobban járunk mi is és a cég is, ha az erősségeinkre építünk és nem a gyengeségeinket reszelgetjük. Azért persze beletrollkodik a képbe az a gondolat, hogy: „Nagyszerű dolgokat képviseltek, de a való világban nem lehet ebbe belemerülni! Tenni kell a dolgunkat, ki kell elégítenünk az ügyfeleket, meg kell felelnünk az elvárásoknak, nem fókuszálhatunk állandóan az erősségeinkre.”

Lehet, úgy hangzik az erősségeink tudatos használata, mintha valahol létezne egy ideális világ, egy ideális állás, amire mind várunk, amiben a nap minden percét azzal tölthetjük, amit imádunk. Amolyan munkahelyi nirvána.
Lehet, hogy elsőre így hangzik; egyet is értek: nincs ilyen és a kutatások sem ezt mutatják.

Azonban ha megnézzük az adatokat, úgy tűnik, nem vagyunk túl messze attól a munkától, ami kiaknázza az erősségeinket. Ha megkérdezzük az embereket, hogy milyen gyakran vannak érzelmileg a csúcson a munkájuknak köszönhetően, 60%-uk azt fogja mondani, hogy egyszer egy héten. Ha azt kérdezzük, hogy milyen gyakran merülnek bele annyira a munkájukba, hogy elvesztik az időérzéküket, akkor 70% fogja azt mondani, hogy hetente. Ha megkérdezzük, hogy miért választották a jelenlegi munkahelyüket, a leggyakoribb válasz az lesz, hogy azért, mert ez lehetőséget teremtett arra, hogy gyakrabban csinálják azt, amit a legjobban szeretnek. Talán nem vakmerőség azt állítani, hogy többségünk, mondjuk úgy 60-70%-unk az erősségeit hetente legalább egyszer használja.

Sajnos azonban ez nem elég! Ettől még messze nem leszünk elkötelezettek, ettől még simán kiéghetünk a munkában. Ha hetente csak egyszer nyerünk, semmi maradandót nem tudunk alkotni.

A Gallup kutatásai szerint akkor leszünk a legelkötelezettebbek a munkában, ha MINDEN NAP használjuk az erősségeinket. A kihívás tehát az, hogy a „hetente egyszer”-től eljussunk az „idő nagy részében”-ig. Igazából erre hajtunk.
Az a vicces, hogy a cégek is azt szeretnék, hogy az idő nagy részében használjuk ki az erősségeinket. Kreativitásunk, újításaink és szívósságunk legjavát akarják látni. Mégis mindketten megalkuszunk: elég lesz olykor is. Pedig látszik, hogy nem elég! Egy az akarat, és ennek megvalósításához mindketten kelletek.

Szerintem ne várd meg, amíg a cég kezdeményez, beszélj holnap a vezetőddel arról, hogy milyen feladatokat végzel a legszívesebben, hogyan tudna a csapat még jobban építeni az erősségeidre, milyen jellegű tevékenységekben tudnád a legjobbadat adni.

More blog posts:

Miért nem szeretünk tanulni? – 2. rész: a munkahely

A poszt első részében egy picit más szemszögből is ránéztünk arra, hogyan öli ki belőlünk az iskola a tanulás iránti vágyat, hogyan válnak a gyerekeink a branding eszközévé. Gondolhatnánk, hogy oké-oké, túl kell élni és kész. Akár lehetne, csakhogy az iskola befejeztével nincs vége a megpróbáltatásainknak.

Read more »

Hogyan segítheted elő, hogy a beváljon az új csapattag?

Manapság egyre több vezető érti meg, mennyire fontos a munkatársak megtartása, nemcsak azoknál, akik régebben velük dolgoznak, hanem az újonnan érkezetteknél is. Rájöttek, mekkora macera, idő és költség újrakezdeni a keresést, ha emberünk nem válik be a próbaidőben, és az is egyre jobban fáj, hogy valakinek addig is végeznie kell azt a munkát, amin az idejekorán elküldött/lepattanó kolléga ténykedett volna, vagy ha új tevékenységekről van szó, azok elkezdése még tovább fog csúszni.

Read more »

Hogyan konstruálja meg az agyunk az érzelmeket?

Harmadik, az érzelmek idegtudományi hátterét körbejáró cikkemet, melyet Lisa Feldman Barrett How Emotions are Made című könyve alapján írtam, valahol ott hagytam abba, hogy a világ dolgainak érzékelése és az érzelmek mögött is mentális koncepcióink állnak. A szerző a könyv következő fejezetében a téma fejlődéslélektani és biológiai hátterét fejtegeti tovább.

Read more »