Ötletek pozitív visszajelzéshez

Mások teljesítményének, viselkedésének vagy hozzáállásának elismerése nem kerül semmibe, mégis szűkmarkúan bánnak vele az emberek, tisztelet a kivételnek. A Gallup Intézet évtizedeken át tartó, milliós nagyságrendű mintán végzett kutatásának lepárlásaként rajzolódott ki az a tizenkét állítás, amivel az átlagosnál magasabb teljesítményt leadó szervezetek/szervezeti egységek munkatársai nagy mértékben egyetértenek (Q12).

Ebből az egyik az, hogy az elmúlt 7 napban kapott elismerést vagy dicséretet a jó munkavégzésért. Tehát üzleti szempontból is indokolt lenne a gyakori pozitív visszajelzés. Arról nem is beszélve, hogy a számunkra hiteles személytől kapott efféle megerősítés keltette jó érzés dopamin-felszabadulással jár, ami elősegíti a közvetlenül előtte végzett tevékenység megismétlését, újabb tanulási ciklusok esetén akár a szokássá válását, ez pedig a tartós viselkedésváltozás alapja. Vélhetően kevés vezető vagy szülő tiltakozna az ellen, hogy munkatársa/gyermeke esetében az előnyös és kívánatos viselkedésformák váljanak automatikussá.

BJ Fogg stanfordi viselkedéskutató szerint a tekintélyszemélyektől kapott visszajelzéseknek különösen két tényező metszethalmazában van hatalmas ereje: (1) ami a fogadó fél számára fontos téma, és (2) amiben bizonytalannak érzi magát. Egy destruktívra sikerült kritika itt tud igazán mély és lassan gyógyuló sebet ejteni, a pozitív megerősítés ezzel szemben ezen a területen képes a legnagyobb hatásfokkal elérni, hogy az illetőnél a kérdéses viselkedés stabilan bedrótozódjon.

Megfigyelésem szerint több oka is van annak, hogy nehezen szánják rá a vezetők magukat a dicséretek osztogatására. Van, aki egyszerűen természetesnek veszi a jót, és csak akkor érez ingerenciát a visszacsatolásra, ha valami nem tetszik neki. Sokan közülük maguk is ezt tapasztalták a saját bőrükön, tehát ez vált számukra természetessé. Mások attól tartanak, hogy a dicséret értéke devalválódik, ha gyakran adogatják. Pedig ebből a szempontból nem a gyakoriság hanem az őszinteség és a hitelesség a kritikus. Olyanok is vannak, akiknél egyszerűen arról van szó, hogy a pozitív visszajelzés szokása nem alakult ki náluk, pedig egyébként értik a szükségességét és egyet is értenek vele. Végül az is nehezíti a dolgukat, hogy nincs elég ötletük, mi mindenre adhatnának megerősítést. Lássunk néhány kategóriát Fogg javaslatai közül:

A jó teljesítmény elismerést érdemel ha

  • egyszeri alkalomként történik valami érdemleges
  • az illető eddigi legjobb teljesítményét mutatta be
  • a legutóbbi alkalmat múlta felül
  • mérföldkövet ért el valamilyen szempontból
  • láthatóan jó irányba halad
  • következetesen tett erőfeszítést
  • simán lehetett volna rosszabb az eredmény
  • kihívás/nehézségek ellenére sikerült valamit elérni

Indokolhatja továbbá a dicséretet az is, ha másokhoz képest figyelhetők meg a fent felsoroltak (különösen, ha transzparensek a teljesítménymutatók), vagy ha a kollégákkal való együttműködésnél mutatkoztak meg (amivel az egyén a csapat teljesítményéhez hozzájárult). Még a gyengébb eredmények mellett is lehetnek a munkavégzésnek/viselkedésnek olyan aspektusai, amelyeket érdemes pozitívan megerősíteni. Mondjuk egy értékesítéssel foglalkozó új kollégának az adott hónapban még nem sikerült megkötni egy szerződést sem, de a csőben jóval több ígéretes lehetőség van, mint amennyi az előző hónapban volt.

Az, hogy tényleg minimum heti rendszerességgel adjon egy vezető a munkatársainak őszinte és valós elismerést, leginkább azon múlik, hogy kialakítja-e ennek szokását a hozzá passzoló, személyes működésmódjához és rutinjaihoz jól illeszkedő módon. Minél közelebb van a cselekvéshez a megerősítés, annál jobb. A leginkább kézenfekvő trigger az, amikor a jó teljesítményről értesül. Tehát ehhez könnyen köthető az a szokás, hogy “amikor jó teljesítményt látok, azonnal megmondom”. De az 1/1-es beszélgetések is nagyszerű triggerként funkcionálhatnak az új szokáshoz: “az 1/1-en az előrehaladás nyomon követésekor mindig visszajelzem, amivel elégedett vagyok”. Persze lehetséges, hogy neked más egyéb módszer működne, ezt ki kell találni, aztán tesztelni, és ami beválik, az fog majd automatizálódni. Számodra a pozitív visszajelzésed által kiváltott reakció és hatás lesz majd a dopamint felszabadító megerősítés (jutalom) a szokássá váláshoz.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

More blog posts:

wise owl

Fight as if you are right, listen as if you are wrong

Several studies have concluded that a sense of psychological safety is an important component of a successful team. It could be roughly described as the leader creating an environment in which team members can feel confident to speak up or get the job done without fear of being turned against if they are wrong or punished if they are wrong. A sense of psychological safety allows us to openly and frankly question beliefs, opinions or even the way we do things.
If these issues are important to us, then it is worth learning to balance confidence and doubt. In my experience, a healthy amount of self-doubt can keep us from being arrogant assholes. Or as the ancient Japanese proverb goes: we are less annoying if we keep our mouths shut. 🙂

Read more »
lajhár

Lajhárok és gazellák a munka világában

Még 2016-ban írtam egy cikket itt a Tudatos Vezetés blogon, egy 600 ezer fős nagymintás kutatás alapján arról, hogy a tudásmunkások körében a teljesítmény nem haranggörbe szerint oszlik el, hanem hatványfüggvénynek megfelelően. Ennek az a jelentősége, hogy a felső 5% hozza az összteljesítmény negyedét, a top 1% pedig az átlagnál tízszer eredményesebb. Azaz van egy szűk réteg, aki tényleg kiemelkedő, összesen legfeljebb 20%, aki még egész jó, a többiek teljesítménye ehhez képest igen szerény. Ugyanezt igazolták vissza a Google saját kutatásai is, ahol vagy kétszázezren dolgoznak, és nem szűkölködnek az adatfeldolgozási és elemzési technológiában és erőforrásokban.

Read more »