Ötletek pozitív visszajelzéshez

Mások teljesítményének, viselkedésének vagy hozzáállásának elismerése nem kerül semmibe, mégis szűkmarkúan bánnak vele az emberek, tisztelet a kivételnek. A Gallup Intézet évtizedeken át tartó, milliós nagyságrendű mintán végzett kutatásának lepárlásaként rajzolódott ki az a tizenkét állítás, amivel az átlagosnál magasabb teljesítményt leadó szervezetek/szervezeti egységek munkatársai nagy mértékben egyetértenek (Q12).

Ebből az egyik az, hogy az elmúlt 7 napban kapott elismerést vagy dicséretet a jó munkavégzésért. Tehát üzleti szempontból is indokolt lenne a gyakori pozitív visszajelzés. Arról nem is beszélve, hogy a számunkra hiteles személytől kapott efféle megerősítés keltette jó érzés dopamin-felszabadulással jár, ami elősegíti a közvetlenül előtte végzett tevékenység megismétlését, újabb tanulási ciklusok esetén akár a szokássá válását, ez pedig a tartós viselkedésváltozás alapja. Vélhetően kevés vezető vagy szülő tiltakozna az ellen, hogy munkatársa/gyermeke esetében az előnyös és kívánatos viselkedésformák váljanak automatikussá.

BJ Fogg stanfordi viselkedéskutató szerint a tekintélyszemélyektől kapott visszajelzéseknek különösen két tényező metszethalmazában van hatalmas ereje: (1) ami a fogadó fél számára fontos téma, és (2) amiben bizonytalannak érzi magát. Egy destruktívra sikerült kritika itt tud igazán mély és lassan gyógyuló sebet ejteni, a pozitív megerősítés ezzel szemben ezen a területen képes a legnagyobb hatásfokkal elérni, hogy az illetőnél a kérdéses viselkedés stabilan bedrótozódjon.

Megfigyelésem szerint több oka is van annak, hogy nehezen szánják rá a vezetők magukat a dicséretek osztogatására. Van, aki egyszerűen természetesnek veszi a jót, és csak akkor érez ingerenciát a visszacsatolásra, ha valami nem tetszik neki. Sokan közülük maguk is ezt tapasztalták a saját bőrükön, tehát ez vált számukra természetessé. Mások attól tartanak, hogy a dicséret értéke devalválódik, ha gyakran adogatják. Pedig ebből a szempontból nem a gyakoriság hanem az őszinteség és a hitelesség a kritikus. Olyanok is vannak, akiknél egyszerűen arról van szó, hogy a pozitív visszajelzés szokása nem alakult ki náluk, pedig egyébként értik a szükségességét és egyet is értenek vele. Végül az is nehezíti a dolgukat, hogy nincs elég ötletük, mi mindenre adhatnának megerősítést. Lássunk néhány kategóriát Fogg javaslatai közül:

A jó teljesítmény elismerést érdemel ha

  • egyszeri alkalomként történik valami érdemleges
  • az illető eddigi legjobb teljesítményét mutatta be
  • a legutóbbi alkalmat múlta felül
  • mérföldkövet ért el valamilyen szempontból
  • láthatóan jó irányba halad
  • következetesen tett erőfeszítést
  • simán lehetett volna rosszabb az eredmény
  • kihívás/nehézségek ellenére sikerült valamit elérni

Indokolhatja továbbá a dicséretet az is, ha másokhoz képest figyelhetők meg a fent felsoroltak (különösen, ha transzparensek a teljesítménymutatók), vagy ha a kollégákkal való együttműködésnél mutatkoztak meg (amivel az egyén a csapat teljesítményéhez hozzájárult). Még a gyengébb eredmények mellett is lehetnek a munkavégzésnek/viselkedésnek olyan aspektusai, amelyeket érdemes pozitívan megerősíteni. Mondjuk egy értékesítéssel foglalkozó új kollégának az adott hónapban még nem sikerült megkötni egy szerződést sem, de a csőben jóval több ígéretes lehetőség van, mint amennyi az előző hónapban volt.

Az, hogy tényleg minimum heti rendszerességgel adjon egy vezető a munkatársainak őszinte és valós elismerést, leginkább azon múlik, hogy kialakítja-e ennek szokását a hozzá passzoló, személyes működésmódjához és rutinjaihoz jól illeszkedő módon. Minél közelebb van a cselekvéshez a megerősítés, annál jobb. A leginkább kézenfekvő trigger az, amikor a jó teljesítményről értesül. Tehát ehhez könnyen köthető az a szokás, hogy “amikor jó teljesítményt látok, azonnal megmondom”. De az 1/1-es beszélgetések is nagyszerű triggerként funkcionálhatnak az új szokáshoz: “az 1/1-en az előrehaladás nyomon követésekor mindig visszajelzem, amivel elégedett vagyok”. Persze lehetséges, hogy neked más egyéb módszer működne, ezt ki kell találni, aztán tesztelni, és ami beválik, az fog majd automatizálódni. Számodra a pozitív visszajelzésed által kiváltott reakció és hatás lesz majd a dopamint felszabadító megerősítés (jutalom) a szokássá váláshoz.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

More blog posts:

Hogyan építsünk összetartó csapatot?

A bizonytalan üzleti környezetben, ahol a versenytársak lépései kiszámíthatatlanok a cégek számára, csupán egyetlen, általuk befolyásolható dolog maradt a versenyképesség megtartására: ütőképes és erős kohézióval, belső összetartó erővel rendelkező csapatot építeni és működtetni.

Read more »

Jövőbiztos??? Mikor látjuk már be, hogy fingunk sincs a jövőről?

Elég ironikus, de épp az elmúlt pár évben szaladtam sorra bele azokba a marketingüzenetekbe, ráadásul a saját szakmámban, ahol jövőbiztos cégeket, vezetőket, képességeket vagy szaktudást ígérgetnek. Most tényleg, komolyan mondja vagy hiszi el ezt bárki ezt a dumát, aki egy kicsit is elgondolkodik rajta? Szellemi vezetőm és képzeletbeli mentorom, Besenyő Pista bácsi egész biztosan feltenné a kérdést, hogy “Nooooormális???” (A fotó azon az emlékezetes előadásán készült, ahol végre megtudhattuk tőle, “mi hülyeség és mi nem az”.)

Read more »

Jó ötlet-e nyakló nélkül képezni a kócsokat?

Mielőtt még bárki infarktust kapna, szeretném rögtön itt az elején leszögezni, hogy egyfelől nagyon jó ötlet, másfelől kevésbé. Mint ahogy sok minden más is az életben, aminek van némi komplexitása, bizonyos szempontból kifejezetten előnyös, míg eltérő perspektívából tekintve rá már kicsit színesebb a kép. De mielőtt válaszolnék a saját magam által feltett kérdésre, hadd helyezzem a dolgot kontextusba, hogy miért veszem a bátorságot a témába foganatosított beleugatásnak.

Read more »