Opinions have little value

Last year I read an interview with Feri Pal, an extraordinary clergyman, who is also a mental health specialist and a former athlete. A couple of his thoughts grabbed my attention. He came up with the following answer for one of the questions:

“A few years ago I put it like this for myself – it will probably sound harsh – the opinion of people does not raise my interest. The reason is that the meaning of the word ‘opinion’ is not very rich. Maybe there is no knowledge, depth or truth in it. (…) nowadays everyone has an opinion. Lots of people want to express or share there opinion in one form or another. To my experience, it only adds to the cacophony and shallowness in the world. I don’t feel that these opinions would be of too much value. If someone tells me their opinion about say, happiness, I don’t get excited. However, I would be interested to hear when and what made her happy. I am also intrigued to learn what she is doing to become happy, and how she can get through the failures while seeking happiness. All of these I’m interested in. The world of opinions is too shallow for me, and shallow things I find boring.”

Building on these thoughts I have collected what seems a lot more useful to share with others or listen to, especially in work context:

  • observations
  • specific experiences
  • personal reflections on experience
  • data
  • description of a situation/problem
  • analysis
  • deliberations
  • feelings
  • possible scenarios/options
  • solutions proposed
  • ideas
  • questions
  • requests
  • summarising what was understood
  • highlighting key points, etc.
I have felt several times in my life that I am just not interested in certain opinions that I hear but I would never have been able to word it so bluntly. Perhaps you need a good deal of self confidence to admit. No matter, what the opinion of other people will be.

More blog posts:

Miért érhetné meg neked is az évértékelés-évtervezés?

Az idei lesz a hetedik alkalom, amikor a YearCompass használatával értékelem az évet, és tervezem meg a következőt. Az első alkalommal 150 ezer társam volt ebben, tavaly pedig már 1.2 millió. Azt hiszem, nincs jobb visszaigazolása annak, hogy van értelme, minthogy az ember éveken át kitart mellette, és veszi rá a fáradságot. Személyes tapasztalatom, hogy sokat segít a fókusztartásban, valamint ha havi rendszerességgel ránézünk a tervekre, pontosan látjuk, hol tartunk ehhez képest az adott pillanatban.

Read more »

Mi újság a coaching világában?

Az PriceWaterhouseCoopers a mostanában gyűjti az adatokat a 2019-es globális coaching kutatásához, melynek eredményeit feltételezésem szerint valamikor jövőre fogják közzétenni. Ennek örömére megnéztem a legutóbbi, 2016-ban publikált ICF-PWC kutatás Executive Summary-ját, hogy miként változott a helyzet a korábbi, 2012-es hasonló felmérés óta. Pont abban az évben voltam az International Coach Federation (ICF) Magyar Tagozatának elnöke, és volt szerencsém annak idején az adatokat személyesen prezentálni az érdeklődőknek.

Read more »

Nem menekülhetsz el az életfeladatod elől

Olyan jó lenne úgy kezdeni, hogy világ életemben tanár szerettem volna lenni. De eszemben se volt, több okból. Először is, az iskolában végigunatkozott tizenöt év során tanáraim 95%-ától egyáltalán nem vágytam tanulni, így ez a pálya végképp nem vonzott. Másrészt szüleim, akik elkötelezett, szigorú, de mégis kedvelt közép- és főiskolai tanárok voltak, egyetlen szakmától intettek óva, a sajátjuktól. Harmadrészt, nem szerettem volna én is úgy élni, hogy számolgatni kelljen a mindennapi kiadásokat, vagy hogy tizenöt évente vehessek egy új autót, karrierem során mindösszesen kettőt.

Read more »