Oktatni könnyű, tanítani nehéz

Az oktatás jellemzően abból indul ki, hogy van egy tájékozott személy, a tudomány birtokosa, és vannak a tudatlanok, akiknek át kell adni egy rakás információt. Ezeket a tudnivalókat többnyire tartalmazza egy valaki más által megírt tananyag, könyv, jegyzet vagy folyamatleírás, az oktatónak legfeljebb annyi a dolga, hogy lepárolja belőle a címszavakat, vázlatot készítsen, majd pedig tehetsége függvényében az okosságokat felolvassa, vagy alkalmanként a jegyzeteibe pillantva élő szóban ismertesse.

A résztvevő feladata, hogy a hallottakat gondosan lejegyzetelje, majd pedig rövid távú memóriájának közepébe belemagolja, hogy egy későbbi számonkérés alkalmával emlékezetébe tudja idézni. Ha mindez eredményes, akkor sikeresen “leoktattuk” a témát. Nem az embert, a témát. Sajnos kevés kivétellel az iskolai emlékeink az oktatásról szóltak, jóval kisebb arányban tanítottak nekünk meg bármit. Leginkább írni-olvasni, alapműveleteket végezni, jó esetben idegen nyelven beszélni. És persze a felnőttoktatásnak se véletlenül ez a neve. Megszoktuk a sok év alatt: lejegyzetelni, visszaismételni, elfelejteni.

A tanításnál ezzel szemben nem az anyagot oktatjuk le, hanem a résztvevő személy van a gondolkodásunk középponjában, és neki adjuk át a tudományt, nagyjából úgy, mint ahogy a Gelato Rosa fagyizóban felépítik azokat a szép kis rózsákat a tölcsér tetejére. Ha meg akarsz tanítani valakinek valamit, akkor számos kérdést át kell gondolni, a teljesség igénye nélkül például:

  • Az adott életkorú, előképzettségű, képességszintű résztvevő számára vajon milyen tartalom lenne hasznos, érthető, befogadható?
  • Mi lenne az a tanulási folyamat, ami a végén valós tudást, képességfejlődést vagy viselkedésváltozást eredményez?
  • Milyen méretű dózisokban van értelme adagolni a falatokat, hogy ne ürítse ki a tanuló az egészet emésztetlenül?
  • Miként tudom a tartalmat kontextusba helyezni?
  • Hogyan fogom felkelteni az érdeklődését a téma iránt?
  • Hogyan tudom fenntartani a figyelmét? Milyen tanítás-módszertani elemeket lehetne ehhez bevetni?
  • Miként tudnám elgondolkodtatni a résztvevőt?
  • Hogyan tudom elősegíteni, hogy a résztvevő a meglévő tudásával, képességével összekapcsolja az újonnan tanultakat?
  • Milyen feladatokat lehet adni, ahol gyakorolható vagy legalább kipróbálható, esetleg másokkal átbeszélhető a megtanult dolog?
  • Milyen módszerrel tudom támogatni azt, hogy valamire használja a megszerzett tudást vagy képességet a jövőben (különben gyors ütemben elpárolog a sosem használt tudomány)?

Nem mindegy, hogy horgolni vagy deriválni akarunk valakit megtanítani, netán az időgazdálkodásának eredményesebbé tételében kívánunk segítséget nyújtani. Egy dolog felől azonban nem sok kétségünk van: az egyirányú, tartalmi észosztás borzasztó alacsony hatékonyságú képzési forma, ráadásul nem látjuk, mitől lenne értékesebb, mint egy hangos könyv. Az utóbbi ráadásul kényelmesebb.

A kollégák szakképzésének és továbbképzésének jelentős része a munkahelyen történik, jellemzően a tapasztaltabb munkatársak, specialisták, belső trénerek és a feladatra vállalkozó vezetők bevonásával. Ezek az oktatók általában jól értenek a szakterülethez, de többnyire nem rendelkeznek az emberek tanulásával kapcsolatos korszerű ismeretekkel, sem tanításmódszertani felkészültséggel. Ennek következtében az oktatás eredményessége és a tanulás élménye is elmarad attól, amilyen lehetne. Tudatos Tanítás programunk célja, hogy ezt a hiányzó tudást pótolja, és támogatást nyújtson abban, hogy a résztvevők az általuk tartott képzéseknél testre szabva, a lehető legnagyobb mértékben alkalmazni tudják a megszerzett ismereteket.

További információkat a Tudatos Tanítás programról weboldalunkon találsz.

More blog posts:

The biggest problem of online meetings? Is it a problem in reality?

Recently, I ear-witnessed a conversation revolving around the disadvantages of online meetings and discussions. The main argument was that we lose a lot of valuable information to in-person meetings, like the ones we can gain from body language. I became curious how good we – average people – are reading it.

We tend to believe that we know good friends’, coworkers’, and our couples’ minds better than the minds of strangers. Is this really the case?

Read more »
vezető

Hogyan viselkedhetsz vezetőként, ha nem vagy az?

Néhány éve, magam sem tudom, milyen indíttatásból, jó ötletnek tartottam egy ősi japán versformában, 5-7-5 szótagos sorokban megfogalmazni vezetéssel kapcsolatos okosságokat, úgyhogy írtam vagy kétszáz “menedzsment haikut”. Azt hiszem ennél rövidebben ma sem tudnám kifejezni, hogy miért lehet vezetőként viselkedni akkor is, ha nincs az embernek formális kinevezése, és nem rendelkezik beosztotti csapattal:

Read more »
jutalom játékgépen

A változó jutalmak szerepe a viselkedés befolyásolásában

Ahhoz, hogy egy új viselkedésforma megszilárduljon, szükség van arra, hogy újra és újra beváljon számunkra, és jó érzéssel töltsön el, miután elvégeztük. Így gyökereznek meg a jó szokásaink és a rosszak egyaránt. A viselkedéstudomány szerint a szokások fenntartásában a későbbiekben a változó jutalmak (variable rewards) még erőteljesebb hatást gyakorolnak ránk. Nem annak a változatosságnak van jelentősége, hogy mindig más legyen a jutalom, hanem annak, hogy kiszámíthatatlanul érkezzen.

Read more »