Csak éppen ennek semmi köze a digitális tanításhoz, ami nem nagy csoda, mert korábban egy kapavágást se tettek eme szolgáltatók a témában. Mi már hat éve lelkesen baszakodunk mobiltanulási termékfejlesztéssel (beleértve a használati statisztikák és a megrendelői/felhasználói visszajelzések elemzését), ezalatt elég jól körvonalazódott, hogy milyen lehetőségekkel tudnak nagyszerűen élni az ügyfelek és a felhasználók, és az is, hogy milyen korlátai vannak a technológiai megközelítésnek. Pontosan látható továbbá, és erre már egy kisebb kutatást is végeztünk nagyvállalati környezetben adat- és nem véleményalapon, hogy az úgynevezett “blended learning” során kölcsönösen erősíti egymást a személyesen végzett képzés és a digitális eszköz. Közben jártuk is a világot, Learning and Development konferenciákon vettünk részt Szingapúrtól Amsterdamon át Párizsig, Lisszabonig és Sevilláig, szondázva, hogy hol tartanak a nemzetközi vállalatok és szolgáltatók a témában. Egy dolog nem derült ki egyáltalán számunkra: a digitalizáció hatalomátvétele a képességfejlesztő képzések terén. Bár el tudom képzelni, hogy aki két hónapja foglalkozik a témával, és néhány megtartott online oktatás után nem tanácsolta el az ügyfél, az most rettentő lelkes. (A gazdasági kényszer oldalát természetesen értem, és könnyen tudok vele empatizálni, hiszen az én összes képzési programomnál is satuféket kellett nyomni.)
Hadd hozzak ide még néhány kijózanító adatot! Két nagynevű amerikai egyetem, a Massachusetts Institute of Technology és a Harvard University közös MOOC (Massive Open Online Courses) platformja, az edX esetében megvizsgálták 2012 és 2018 között 5.6 millió képzésrésztvevőjük több mint 12 millió elkezdett kurzusának adatait. Évenként eltérő mértékű, de mindössze 3 és 6% között volt azoknak az aránya, akik az elkezdett kurzusokat be is fejezték. Biztos sok oka van ennek, de nem úgy tűnik, hogy az emberek többsége a csak-online programokat végignyomná, ezáltal érdemlegesen tanulna belőle, kivéve azt a pár százalékot. És akkor még arról a sikamlósabb és sokkal kacifántosabban mérhető témáról nem is beszéltünk, hogy kezd-e bármit is vele.
Tapasztalataim szerint három hozzávalóra mindenképp szükség van ahhoz, hogy valóban eredményes képzések valósuljanak meg, ami a résztvevők számottevő hányadára tényleges hatást gyakorol, azaz a gyakorlatban alkalmazni kezdi a tanultakat és/vagy változik a viselkedése:
- értelmes tanulási tartalom (ez jó pár helyen azért adott)
- korszerű tanításmódszertan (ez viszonylag kevés helyen jellemző)
- egy elkötelezett és felkészült, jó ember, aki személyesen foglalkozik a résztvevőkkel (itt vegyes a kép)
Természetesen, mint mindig, vannak kivételek. A tanulni vágyók néhány százaléka egy verssortól inspirálódva, vagy egy ezeroldalas szakkönyvet átbogarászva is képes fejlődni, tudásra szert tenni, változni. A többségre ez azonban nem igaz.
Ahogy fentebb írtam, “blended” programok keretei között a digitális eszközök kiválóan kiegészíthetik a személyesen végzett tanulási folyamatokat, leginkább az éles helyzetben való újbóli hozzáférés, az ismétlés, a gyakorlatba ültetés és a nyomon követés elősegítése révén. De nem úgy, hogy a személyes képzést videochat-en tartjuk, és egész nap ott ülnek a résztvevők a seggükön a számítógépre meredve. Ez egy átmeneti kényszermegoldás, jobb mint a semmi, meg lehet csinálni elfogadható szinten (átgondoltan, változatosan, breakout szobák használatával) amíg nincs mód találkozásra. Azzal viszont ne áltassa senki magát, hogy ez lenne a digitális átállás a képzések terén. Elég rápillantani a szülőknek a digitális közoktatásra, amiről a legjobb szándékkal is maximum azt állapíthatjuk meg, hogy a semminél meg az évismétlésnél mindenképp jobb.
Rövidesen megjelenő új e-könyvem, melynek címe “Az emberi lények tanítása”, a fenti felsorolásból a másodikban nyújt támpontot mindazoknak, akik mások képzésében szerepet vállalnak a munkahelyeken, témája a korszerű tanításmódszertan. Arra számítok, hogy az olvasók egy része lelkesen bólogat majd, míg másoknál várhatóan kiveri a biztosítékot.
