Nem mindegy, melyik időablakon kukkantasz ki a home-office-ból!

Múlt héten írt Dobay Robi kollégám egy felettébb izgalmas cikket arról, hogy az értelmezést és a levont konklúziókat igen nagy mértékben befolyásolja a rendelkezésre álló adatok elemzése során, hogy milyen időablakot nyitunk a vizsgálatnak, teljesen önkényesen. Azóta is kattog rajta az agyam, hogy mekkora jelentősége van ennek a gondolatnak, amikor például a teljesítményt vagy az eredményeket értékeljük.

Arra már régen rájöttem, két évtizedet vállalkozóként töltve, hogy egy adott havi forgalom egy kis cégben egyáltalán nem indikál semmit. Elképzelhető, hogy a következő hónapban háromszor annyit, vagy éppen pont a felét fogjuk számlázni. Ráadásul emögött lehetnek teljesen prózai, adminisztratív okok is, nem csak a megrendelések ingadozása. Arra jutottam elég hamar, hogy éves szinten nagyjából értelmesen nyomon követhető a számok alakulása, látni lehet az előremozdulást vagy a fejlődést egyik esztendőről a másikra. Az is megfigyelhető azonban, hogy a forgalom jelentősen fluktuál, nem feltétlenül követ egy lineárisan vagy exponenciálisan emelkedő trendet: van egy-egy kiemelkedően sikeres év, néha beütnek bénábbak, de azért összességében látszik, hogyha sok éve, becsülettel nyomunk valamit, akkor az azért fejlődik, még ha dimbes-dombos is az a grafikon.

Vegyük például azt a sokak számára valószínű forgatókönyvet, hogy ez az év elég gatya lesz, legalábbis a naptári évet tekintve. Ha viszont nekünk is eltérő időpontban fordulna az üzleti évünk, mint jó pár nemzetközi cégnél, akkor akár egészen mást is mutathatna majd számunkra a 2019-2020-2021-es üzleti évek összehasonlítása. Még izgalmasabb lehetne, ha megvizsgálnánk idén szilveszterkor, hogy az elmúlt három évünk eredménye hogyan alakult az azt megelőző háromhoz viszonyítva. Könnyen lehet, hogy tetszene a kép. Vessünk ezzel össze egy másik időablakot ugyanebből a periódusból: a 2020 második negyedévét, és mindjárt tökön is szúrjuk magunkat. Nagyon nem mindegy, hogy egy irgalmatlan méretű ülepet vizsgálunk egészen közelről, vagy tíz métert hátralépve megpillantjuk a csodálatos paripát, aki annak a tulajdonosa.

Az emberi lények meg vannak áldva egy tulajdonsággal, amit úgy neveznek, hogy habituáció. A lényege, hogy megszokjuk a dolgokat, a rosszakat is, de a jókat pláne. Normálissá és természetessé válik, ha van egy klassz családunk, elégedettségre okot adó jövedelmünk, számunkra kívánatos lakókörnyezetünk, jófej kollégáink. Ezekhez hozzászokunk, és onnantól minimumelvárásként jelennek meg számunkra. Amikor bármelyik kiesik közülük, mondjuk egy munkahely elvesztése, egy válás vagy betegség okán, akkor mérjük csak fel, milyen nagy értéket képviseltek számunkra. És az is jellemző ránk, hogy néhány éve még egy alacsonyabb jövedelmi vagy életminőségi szintet is megfelelőnek ítéltünk, de ha annál jobban kerestünk az elmúlt egy-két évben, akkor azt a nívót húzzuk be magunknak alapnak. A visszaesés viszont csak akkor fájdalmasan szembetűnő, ha az időablakot a tavalyi és az idei évekre nyitjuk.

Amikor nagyon gáznak tűnik a helyzet, érdemes lehet kihúzni a fejünket a ló seggéből, számot vetni azzal, hogy milyen sok, igazán fontos dolog maradt meg érintetlenül számunkra, továbbá visszatekinteni, hogy az elmúlt három-öt-tíz évben mi minden valósult meg a korábbi vágyakból, tervekből. Aztán amikor három vagy öt év múlva ismét visszatekintünk, gyanúm szerint ki fognak simulni a lepedő jelenleg hegyvidéknek tetsző ráncai.

More blog posts:

ötletek temetője

Yoda mesternek üzenem: van olyan, hogy próbálni

Igen gyakran felbukkanó idézet az apró, nagy fülű, de annál bölcsebb Star Wars karaktertől, hogy “Do. Or do not. There is no try.”, miszerint vagy csináld vagy ne csináld, olyan nincs, hogy próbálod. Értem én persze az üzenetét az öregnek, fontosak az egyértelmű elhatározások, valamint a hit abban, aminek nekifogunk. De azt is gondolom ezzel együtt, hogy ha kezdeményezel, újat alkotsz vagy az élére állsz bárminek, akkor az egy büdös nagy kísérletezés lesz.

Read more »

How to improve the quality of management

Improving employee engagement is a permanent topic on almost every HR agenda. Despite that many companies implemented health programs, home office, LTIs, they still struggle to improve engagement; according to Gallup’s global research, only the 17% of the workforce is engaged. There’s no way to sugarcoat that the data represents a stinging indictment of management-as-usual.

Read more »
wise owl

Fight as if you are right, listen as if you are wrong

Several studies have concluded that a sense of psychological safety is an important component of a successful team. It could be roughly described as the leader creating an environment in which team members can feel confident to speak up or get the job done without fear of being turned against if they are wrong or punished if they are wrong. A sense of psychological safety allows us to openly and frankly question beliefs, opinions or even the way we do things.
If these issues are important to us, then it is worth learning to balance confidence and doubt. In my experience, a healthy amount of self-doubt can keep us from being arrogant assholes. Or as the ancient Japanese proverb goes: we are less annoying if we keep our mouths shut. 🙂

Read more »