Nem a kapcsolatépítés a vezető egyik legfontosabb feladata? Nem!

Amikor becsöppenünk egy cég életébe, felmerülhet bennünk az a kérdés, hogy hogyan is néz ki a szervezet, milyen a vezetés? Elég azt a varázsszót a HR-es fülébe búgni, hogy “organigram” és máris villámtempóban úszik be a látóterünkbe a D:eztvillantsd könyvtárból valami ilyesmi ábra:

A rajz tulajdonképp azt mutatja meg, hogy kinek van jogosítványa arra, hogy másokat vezessen és milyen kapcsolatban vannak egymással a „dobozos vezetők”. (Ezt egyik ügyfelemtől hallottam…)  Vajon miért égett be ennyire a tekintély- és a hatalom-alapú vezetés a fejekbe? Mondhatnád, hogy „á, ez csak egy rajz”, nálunk nem ilyen hierarchikus a vezetés. Valóban? Meghatározza ez az ábra a fizetési sávokat, esetleg céges autókat, parkolóhelyeket a mélygarázsban vagy az egyéb jogosultságokat? Ha továbbra is kétségeid lennének, nézd meg, hogyan néz ki a fenti szervezet az átszervezés után:

Ég és föld, igaz? 🙂 Talán néhány név változott egyik-másik dobozban vagy pár pozíció újabb megnevezést kapott, amiről persze külön munkaköri leírást kellett készíteni, hogy egy átlagos kávéfogyasztó legalább kb. el tudja helyezni, hogy az 5 szavas titulus mit is takar. Az azonban semmit sem változott, ahogyan a munkaszervezésre tekintünk. Tényleg nem lehet más hozzáadott értéket találni egy átszervezésben, minthogy vizualizáljuk a főnökösködést?

Az egyik legnépszerűbb vezetési koncepció a felhatalmazás (empowerment), amikor is a vezetőnek fel kell hatalmaznia a munkatársait az önálló gondolkozásra és döntéshozatalra. Miért van erre szükség egyáltalán? Ennyire önállótlan, fogalmatlan lenne a többségünk? Nem lehet, hogy épp amiatt kell izomból tolni ezt a koncepciót, mert előzőleg kijelöltünk valakiket, akiknek szerintünk több esze van; a kezükbe nyomtunk egy kardot, alájuk toltunk egy fehér lovat, hogy vezessenek másokat (gyakran a fekete lyuk felé)?

Csak úgy lehet elképzelni egy szervezetet, hogy vannak benne felkent vezetők és vannak követők? Miért nézi ki úgy a legtöbb szervezetátalakítás, hogy megkeverik az embereket, mint egy pakli kártyát, aztán jön egy új osztás? Kész is a transzformáció, új világ született. Legalábbis az asztal körül.

Mi lenne, ha inkább úgy “kevernénk meg” a munkatársakat a szervezetben, hogy pl. más irodákba kerüljenek, másokkal dolgozzanak együtt vagy új kapcsolatokat alakíthassanak ki?

Gondolj arra a vállalatra, ahol nagyon szívesen dolgoznál. Fogadok, hogy a vezetési hierarchián túlmenően (vagy akár annak ellenére) nagyon jó közösséget alkotnak. Hatékony csapat benyomását keltik és nem pusztán egymással valamilyen kapcsolatban, viszonyban lévő emberi erőforrások. Hogyan ismerheted fel, hogy a munkatársak jó közösséget alkotnak-e? Érzed az energiát, amikor köztük vagy; elköteleződést és közös érdeklődést tapasztalsz aziránt, amit csinálnak. Nincs szükség formális felhatalmazásra, mert természetszerűen elkötelezettek. Nem fosnak attól, hogy kirúgják őket amiatt, mert valami vezető nem ért el valami előre meghatározott számot.

Ettől még szükség van vezetőkre, de nem azért, hogy rá lehessen mutatni valakire, aki mindennek is az ura és ennek megfelelően van fizetve. Nem nekik kell megtestesíteni a kapcsolatot a kollégákkal vagy a társosztályok között. Sokkal inkább az lenne a legfőbb feladatuk, hogy közösséget építsenek vagy épp fenntartsák azt. Segítsenek a munkatársaiknak abban, hogy a tehetségüket teljesítménnyé alakítsák. 

Ha szeretnéd megérteni a különbséget a kapcsolatépítés és a közösségépítés között, kérdezd meg az ismerőseidet a Facebookon, hogy ki segítene kifesteni a házad. A hálózat tagjai kapcsolódnak, míg a közösség tagjai törődnek egymással.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

jutalom játékgépen

A változó jutalmak szerepe a viselkedés befolyásolásában

Ahhoz, hogy egy új viselkedésforma megszilárduljon, szükség van arra, hogy újra és újra beváljon számunkra, és jó érzéssel töltsön el, miután elvégeztük. Így gyökereznek meg a jó szokásaink és a rosszak egyaránt. A viselkedéstudomány szerint a szokások fenntartásában a későbbiekben a változó jutalmak (variable rewards) még erőteljesebb hatást gyakorolnak ránk. Nem annak a változatosságnak van jelentősége, hogy mindig más legyen a jutalom, hanem annak, hogy kiszámíthatatlanul érkezzen.

Read more »

Miért küzdünk a sokszínűség munkahelyi bevezetésével?

Kutatások és szakmai beszélgetések számolnak be arról, hogy a sokszínűség hogyan növeli a nyereséget, a termelékenységet vagy az innovációt. A DEI (vagy divatosabban DEI&B) már évek óta egyértelműen a HR napirendjén van, de nem is kell mélyreható elemzést végeznünk, mert mindannyian tapasztaljuk, hogy milyen kihívás a DEI gondolatát keresztülvinni a vezetőkön.

Read more »
jutalom

Jutalmak és incentívek: miért van jelentősége a megkülönböztetésnek?

Bár a magyar nyelvben jellemzően a jutalom kifejezést használjuk mindkettőre, a viselkedéstudomány angolul megkülönbözteti a “reward” és az “incentive” fogalmát. Hogy miért van ennek jelentősége? Azért, mert az agyunk eltérő területeivel vannak összefüggésben, és más-más funkciókat töltenek be. Ahogy erről már többször értekeztem a Tudatos Vezetés blogon, a viselkedésünket nagyobb részben szokásaink vezérlik, és kevesebbszer fordul elő, hogy átgondolt, tudatos döntéseket hozunk a mindennapi cselekvések előtt. Akkor is, ha hízelgőbb fordítva gondolni erre. Az autopilot üzemmóddal rengeteg energiát takarít meg ugyanis az agyunk, így nem füstöl el olyan gyorsan.

Read more »