Nagyon kellenének a hiteles tudástolmácsok

Alkalmanként szeretek újraolvasni szakkönyveket, mert néhány év eltéréssel nem feltétlenül ugyanazok szólítanak meg belőlük. A napokban épp egy személyiség-lélektan tankönyvet nyálaztam át ismételten, ami nem várt hatást gyakorolt rám.

Ahelyett, hogy valamire elkezdtem volna rezonálni, inkább egy nagy büdös kérdőjel rajzolódott ki bennem a témával kapcsolatban. Fejezetenként bemutattak egy-egy perspektívát, ahonnan a pszichológia nagy nevei vizsgálták a személyiséget és alkották meg elméletüket, valamint tengernyi kutatást és szakirodalmat vonultattak fel, félig alátámasztva, félig cáfolva az elmélet állításait. Ha nagyon sarkosan akarok fogalmazni, akkor annyit lehet kiolvasni egy hat-hétszáz oldalas, komoly tudományos igényességgel megírt féltéglából, hogy sokféléképp lehet szemlélni az emberek tulajdonságait és viselkedését, és tulajdonképp mindegyik elmélet mellett és ellen is szólnak bőségesen bizonyítékok. Akkor most erre tessék gombot varrni!

Azzal együtt, hogy a technológia és az egészségügy elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt egy-másfél évszázadban, onnantól, hogy kezet kéne mosni a dokinak, odáig, hogy endoszkóppal vagy akár robotok segítségével műtenek, simán beleszaladunk abba, hogy egy légúti-légzőszervi megbetegedést okozó vírus garázdálkodását meglehetős tanácstalanság övezi a világban, beleértve a terjedés módját, dinamikáját, területi különbözőségeinek okát, nem beszélve a megelőzéséről vagy a gyógyításáról. Nagyságrendekkel több a kérdés és az ellentmondás mint a hitelesnek tűnő válasz. Pedig mondjuk olyan apróságokat nem lenne rossz tudni, hogy mondjuk az immunrendszerünket tényleg érdemben erősíti ebben a helyzetben mondjuk a vitaminpótlás, vagy annyit ér, mint halottnak a beöntés, ha fél méterről ránk köhög egy fertőzött? Vagy épp azoknak az orvosoknak higgyünk, akik brutálisan megemelt adagban javasolják a C vagy a D-vitamin fogyasztását? És meddig? Mert egyébként korábban az volt az orvosi javallat, hogy egyikből sem előnyös hosszú távon extrém mennyiséget bevinni a szervezetbe. Ezek nem valami komplikált vagy magasröptű kérdések, mégsem tudunk róluk megfelelően tájékozódni.

A saját munkámban rendre találkozom a vezetők részéről azzal a teljesen jogos igénnyel, hogy segítségre van szükségük az emberi működéssel kapcsolatos eligazodásban és befolyásgyakorlásban. Egyszerre kell az, hogy a rendelkezésünkre álló temérdek információt szelektáljuk, leegyszerűsítsük (de ne túlszimplifikáljuk), és emészthetően átadjuk számukra, amiben viszonylag egyértelműen meg tudjuk fogalmazni az esetek többségében bátran alkalmazható megközelítést, és persze az is, hogy nincsenek pirulák, varázspálcák, és minden helyzetre kivétel nélkül tökéletes válaszok. De azért van pár dolog, amit ki merek jelenteni, írok is rá néhány példát. Mondjuk azt, hogy mások motivációjával kapcsolatban nem jó ötlet magunkból kiindulni, sokkal bölcsebb azt megismerni, hogy őket mi mozgatja. Erről lehet beszélgetni is, és megfigyelések is végezhetők a témában. Vagy azt, hogy a célkitűzésekbe érdemes bevonni a végrehajtó személyt, nem csak odabaszni neki, hogy nesze, csináld. Az időnkénti utánkövetés pedig nagyban növeli a teljesülés valószínűségét. De afelől sincs kétségem, hogy a munkatársakkal jó ötlet rendszeres 1/1 megbeszéléseket tartani, és őket figyelmesen meghallgatni. Bátorítani őket továbbá arra, hogy önállóan gondolkodjanak, javaslatokat tegyenek a problémák megoldására. Ha átgondoljunk, hogy a következő pár hónapban vagy hétben mik a legfontosabb prioritásaink, akkor célszerű ezek figyelembevételével beosztani az időnket. Ami nem passzol bele, azok többségére muszáj nemet mondani. Természetesen ezekre is hozhat az élet kivételt, de nagyrészt jól fogunk járni vele, ha így cselekszünk. Hiába sok a változó, nem érzem spekulatívnak az erőteljes állásfoglalást.

Én arra bíztatom a kedves olvasót, hogy a saját szakterületén vállalja fel a hiteles tudástolmács szerepét, tegye közérthetővé mások számára a rendelkezésére álló információkat, legalább azokat, amelyekkel kapcsolatban a tudása és a tapasztalatai alapján mer határozottabban fogalmazni. Ha nem teszi, akkor a tátongó űrt és a piaci igényt be fogja tölteni a magabiztosan szajkózott baromság.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

itt a piros játék

Eredményes vállalati tanulás és képzés: ne hagyd, hogy átverjenek!

Szeretek újraolvasni, vagy más formában ismét feldolgozni értékes tartalmakat. Három évvel ezelőtt Barbara Oakley és Terrence Sejnowski professzorok Learning How to Learn nevezetű, idegtudomány-alapú MOOC kurzusa inspirált arra, hogy megírjam ötödik, ingyenesen letölthető e-könyvemet Az emberi lények tanítása címmel. Pár hónapja belebotlottam könyv formában is az Oakley-Sejnowski forrásba, ráadásul magyarra fordítva, és mint kiderült, diákokat megcélozva, rájuk szabott nyelvezettel (A tanulás tanulása). Két nap alatt, emlékeztető gyanánt beporszívóztam, és erről jutott eszembe, hogy írhatnék egy rövid, kifejezetten napjaink felnőttképzésére kihegyezett összefoglaló cikket arról, hogy minek nem kéne bedőlnie a cégvezetőknek és a HR-eseknek, amikor a munkatársak fejlesztésében gondolkodnak. Már ha számít, amit tudunk az agy működéséről.

Read more »
wise owl

Harcolj úgy, mintha igazad lenne, hallgass úgy, mintha tévednél

Több kutatás jutott arra a következtetésre, hogy a pszichológiai biztonság érzete fontos összetevő egy ütőképes csapat életében. Kb. úgy lehetne leírni, hogy a vezető olyan környezetet teremt, melyben a csapattagok magabiztosan vállalhatják fel a véleményüket vagy végezhetik a munkát; anélkül, hogy tartaniuk kellene attól, hogy valaki ellenük fordítja, ha tévednek vagy büntetést kapnak, ha tévednek. A pszichológiai biztonság érzete lehetővé teszi, hogy bátran és nyíltan megkérdőjelezzük a hiedelmeket, véleményeket vagy épp azokat a módszereket, ahogyan a dolgokat csináljuk.
Ha fontosak számunkra ezek a dolgok, akkor érdemes megtanulni ügyesen egyensúlyozni a magabiztosság és a kétkedés között. Tapasztalatom szerint, egy egészséges mennyiségű kételkedés magunkban megóvhat bennünket attól, hogy arrogáns seggfejek legyünk. Vagy ahogyan egy ősi japán közmondás tartja: kevésbé vagyunk idegesítők, ha befogjuk a pofánkat. 🙂

Read more »
vízilabda

Ha még a világ legjobbjai is feszt botladoznak, mi másra számítanánk mi?

Életünk során mélyen bevésődnek a fejünkbe azok a történetek, melyek során a szegénylegény nekivág az útnak, kiállja a három próbát, aztán elnyeri méltó jutalmát. Azt várjuk tehát, hogy a sikerek lineárisak: nyomjuk, nyomjuk, aztán egyszer csak beköszönt, már akinek összejön. A többiek meg kénytelenek beérni a kudarccal. A valóság azonban ennél lényegesen összetettebb, sokkal kiszámíthatatlanabb hullámvasút. Mégis tartja magát a meggyőződés, hogy elindulsz egy úton, aztán hamar kiderül, hogy vagy a sikeresek vagy a lúzerek táborát szaporítod.

Read more »