Nagyon kellenének a hiteles tudástolmácsok

Alkalmanként szeretek újraolvasni szakkönyveket, mert néhány év eltéréssel nem feltétlenül ugyanazok szólítanak meg belőlük. A napokban épp egy személyiség-lélektan tankönyvet nyálaztam át ismételten, ami nem várt hatást gyakorolt rám.

Ahelyett, hogy valamire elkezdtem volna rezonálni, inkább egy nagy büdös kérdőjel rajzolódott ki bennem a témával kapcsolatban. Fejezetenként bemutattak egy-egy perspektívát, ahonnan a pszichológia nagy nevei vizsgálták a személyiséget és alkották meg elméletüket, valamint tengernyi kutatást és szakirodalmat vonultattak fel, félig alátámasztva, félig cáfolva az elmélet állításait. Ha nagyon sarkosan akarok fogalmazni, akkor annyit lehet kiolvasni egy hat-hétszáz oldalas, komoly tudományos igényességgel megírt féltéglából, hogy sokféléképp lehet szemlélni az emberek tulajdonságait és viselkedését, és tulajdonképp mindegyik elmélet mellett és ellen is szólnak bőségesen bizonyítékok. Akkor most erre tessék gombot varrni!

Azzal együtt, hogy a technológia és az egészségügy elképesztő fejlődésen ment keresztül az elmúlt egy-másfél évszázadban, onnantól, hogy kezet kéne mosni a dokinak, odáig, hogy endoszkóppal vagy akár robotok segítségével műtenek, simán beleszaladunk abba, hogy egy légúti-légzőszervi megbetegedést okozó vírus garázdálkodását meglehetős tanácstalanság övezi a világban, beleértve a terjedés módját, dinamikáját, területi különbözőségeinek okát, nem beszélve a megelőzéséről vagy a gyógyításáról. Nagyságrendekkel több a kérdés és az ellentmondás mint a hitelesnek tűnő válasz. Pedig mondjuk olyan apróságokat nem lenne rossz tudni, hogy mondjuk az immunrendszerünket tényleg érdemben erősíti ebben a helyzetben mondjuk a vitaminpótlás, vagy annyit ér, mint halottnak a beöntés, ha fél méterről ránk köhög egy fertőzött? Vagy épp azoknak az orvosoknak higgyünk, akik brutálisan megemelt adagban javasolják a C vagy a D-vitamin fogyasztását? És meddig? Mert egyébként korábban az volt az orvosi javallat, hogy egyikből sem előnyös hosszú távon extrém mennyiséget bevinni a szervezetbe. Ezek nem valami komplikált vagy magasröptű kérdések, mégsem tudunk róluk megfelelően tájékozódni.

A saját munkámban rendre találkozom a vezetők részéről azzal a teljesen jogos igénnyel, hogy segítségre van szükségük az emberi működéssel kapcsolatos eligazodásban és befolyásgyakorlásban. Egyszerre kell az, hogy a rendelkezésünkre álló temérdek információt szelektáljuk, leegyszerűsítsük (de ne túlszimplifikáljuk), és emészthetően átadjuk számukra, amiben viszonylag egyértelműen meg tudjuk fogalmazni az esetek többségében bátran alkalmazható megközelítést, és persze az is, hogy nincsenek pirulák, varázspálcák, és minden helyzetre kivétel nélkül tökéletes válaszok. De azért van pár dolog, amit ki merek jelenteni, írok is rá néhány példát. Mondjuk azt, hogy mások motivációjával kapcsolatban nem jó ötlet magunkból kiindulni, sokkal bölcsebb azt megismerni, hogy őket mi mozgatja. Erről lehet beszélgetni is, és megfigyelések is végezhetők a témában. Vagy azt, hogy a célkitűzésekbe érdemes bevonni a végrehajtó személyt, nem csak odabaszni neki, hogy nesze, csináld. Az időnkénti utánkövetés pedig nagyban növeli a teljesülés valószínűségét. De afelől sincs kétségem, hogy a munkatársakkal jó ötlet rendszeres 1/1 megbeszéléseket tartani, és őket figyelmesen meghallgatni. Bátorítani őket továbbá arra, hogy önállóan gondolkodjanak, javaslatokat tegyenek a problémák megoldására. Ha átgondoljunk, hogy a következő pár hónapban vagy hétben mik a legfontosabb prioritásaink, akkor célszerű ezek figyelembevételével beosztani az időnket. Ami nem passzol bele, azok többségére muszáj nemet mondani. Természetesen ezekre is hozhat az élet kivételt, de nagyrészt jól fogunk járni vele, ha így cselekszünk. Hiába sok a változó, nem érzem spekulatívnak az erőteljes állásfoglalást.

Én arra bíztatom a kedves olvasót, hogy a saját szakterületén vállalja fel a hiteles tudástolmács szerepét, tegye közérthetővé mások számára a rendelkezésére álló információkat, legalább azokat, amelyekkel kapcsolatban a tudása és a tapasztalatai alapján mer határozottabban fogalmazni. Ha nem teszi, akkor a tátongó űrt és a piaci igényt be fogja tölteni a magabiztosan szajkózott baromság.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

Miért nem csinálja, ha érti? – a deklaratív és a procedurális memória rejtelmei

Nagy kerek szemeket tudnak mereszteni az emberek amiatt, hogy hiába oktattak másokat egy eszköz vagy módszer használatára, inkább az számít kivételnek, ha valaki alkalmazza. A többségen nem sok nyomot hagyott, hogy alaposan elmagyarázták neki. Bármennyire is tudják, mit kéne tenniük, akárhányszor hallották már a kívánatos gyakorlatot vagy viselkedést, mégse látszik ez meg a napi működésükön, még akkor se, ha értik, akár egyet is értenek vele, sőt, képesek visszaismételni a tudnivalókat szükség esetén.

Read more »

Hogyan változtassuk meg mások gondolkodását?

A viselkedéstudományból elég sok mindent megtudhattunk már az ember működésével kapcsolatban. Kezdjük azzal, hogy igénye van a szabadságra és az autonómiára. Ami már az övé, annak nagyobb értéket tulajdonít, legyen szó akár tárgyakról, akár meggyőződésekről. Ragaszkodik a fennálló helyzethez a változtatással szemben (status quo bias).

Read more »

A kreatív inspirációszerzés négy stratégiája

Több szempontból is fontos, hogy egy vezető képes legyen a benne rejlő kreatív erőket mozgósítani. Friss, új gondolatokra lehet szükség a felmerülő problémák megoldásához, a meglévő folyamatok fejlesztéséhez, a saját csapatuk építéséhez, a munkatársak egyéni erősségeinek és preferenciáinak figyelembe vételéhez a munkamegosztásban, valamint az innovációhoz, ami szinte minden vállalati funkció esetében versenyelőny forrása lehet (pl.: termékfejlesztés, gyártás, szolgáltatás, marketing, értékesítés, ügyfélkezelés, beszerzés, logisztika, HR, stb.).

Read more »