Milyen hatást gyakorolsz másokra?

Vezetőként, edzőként, tanárként leginkább abban méretünk meg, hogy milyen hatást tudunk másokra gyakorolni. Többet, magasabb szintű teljesítményt tudtak magukból kihozni (akár olyat, amit ők se gondoltak volna)? Szemléletmódjuk formálódott? Sikerült fejlődniük, tanulniuk? Kipróbálták a gyakorlatban, amit elméletben már tudtak? Megvalósítottak olyan dolgokat, amikről korábban csak beszéltek, urambocsá képtelenségként emlegettek? Átugrották a saját árnyékukat? Karrierjükben előreléptek?

Motivációvesztett állapotból átfordultak bizakodásba, vagy akár lelkesedésbe? Rátaláltak arra a feladatra, ami igazán nekik való? Megerősítést kaptak az erősségeikre? Megfogalmaztak egy jövőképet, vagy akár kisebb és konkrétabb célokat, és elkezdtek rajtuk szisztematikusan dolgozni? Megtapasztalták, hogy az erőfeszítéseik eredményeket szülnek? Változtattak a korábbi viselkedésükön és látták annak előnyeit az emberi kapcsolataikban? Hatékonyabbá vált a működésük? Ügyesebben kooperáltak társaikkal? Helyes, jó lelkiismerettel vállalható döntéseket hoztak? Biztosan lehetne még hosszasan sorolni a területeket, ahol lehetőségünk van másokra pozitív hatással lenni.

Gyakran látjuk, hogy nem mindenkinek sikerül efféle hatást kiváltani kollégáiban, tanítványaiban. Amikor a vezetői viselkedés nyomán elpárolog a motiváció, nem alakul ki elköteleződés, egy helyben toporgás, bizonytalanság, bizalmatlanság vagy tehetetlenség érződik, nem válik világossá a dolgok értelme, csak a negatívumokra és a hibákra akad figyelem, mindezek tetszőlegesen összekotyvasztott mérgező elegyéből pedig kialakul egy alapvetően motiválatlan, reményvesztett, negatív hozzáállású, panaszkodó, rossz hangulatú munkahelyi légkör. Ezt a felsorolást is bőségesen lehetne még újabb elemekkel kiegészíteni.

A mindennapokban nem feltétlenül vagyunk tudatában annak, hogy cselekedeteink melyik irányba billentik a mérleget, de ha időnként megállunk és visszatekintünk a csapatunkban lévők eredményeire, fejlődésérére, valamint a közösségben uralkodó légkörre és hangulatra, kapunk némi indikációt rá. Természetesen nem mi vagyunk az egyetlen befolyásoló tényező, de azért ott szereplünk a mérvadó hatások között. Sőt, meglepő módon még külsős közreműködőként, arányaiban lényegesen kisebb időkeretben is. Ezt a bejegyzést például egy friss visszajelzés ihlette, amit egy nyolc évvel ezelőtti Tudatos Vezetés programrésztvevőm adott a napokban, megköszönve a közös munkánk során kapott szemléletet. Jóleső érzéssel, de meglepődve nyugtáztam a dolgot. Ugyanis nagyrészt magam sem tudom, hogy a két marékkal, különféle csatornákon, éveken át elszórt magok aztán hol és hogyan szökkennek szárba, mit indukálnak akkor vagy később az adott üzenetre fogékony tanítványok életében.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál? című ekönyvét!

More blog posts:

The willpower trap

When we see others achieve their desires, their goals, we often admire their character or their determination they have been blessed with. We may think that if we are really committed to do something, we will succeed. Unfortunately, however, we oversimplify the nature of change when we conclude that it is only through willpower that we can achieve the goal we set out to achieve. If we fail to lose weight, can’t resist sweets or regularly work late from home, or have a notorious shopping compulsion, we simply say we couldn’t resist. But it’s too easy. What if there are other things beyond willpower that play a role in our failures or even our successes?

Read more »

What’s wrong with a “bring the solution, not the problem” attitude?

It is quite understandable that we don’t want our colleagues to keep complaining to us about problems and not take responsibility for the solution. But if we expect them to come to us only when they have the solution as well, they may be afraid to tell us and withhold problems that we should be aware of. Fortunately, it’s not that difficult to avoid the constant whining by creating a safe environment for colleagues to feel free to tell us their problems and bad news:

Read more »