Mi teszi a kritikát és a tanácsot hiteltelenné?

Van egy kedvenc régi történetem, jó pár alkalommal hivatkoztam már rá a kollégáimmal folytatott beszélgetésekben, és most már ők is idézgetik, amikor a helyzetet jól leírja. Egy gyerekkori barátomtól származik, aki mellesleg sok éven át dolgozott vezetőként, nem túl szofisztikált munkakörnyezetben. De ez a sztori magánéleti, nem a melóhoz kapcsolódik.

Ez a cimborám egy lakótelepi lakásban élt családjával, amit falun élő, rendkívül dolgos, klasszikus kendős nagymamája segítségével vásároltak meg korábban. Nagyon szoros kapcsolatban voltak a mamával, gyakran látogatta, segített neki a ház körül és a kertjében. Mivel édesanyját sajnos hamar elvesztette, a mama töltött ki valamennyit az űrből számára. A szeretet mellett kettejük kommunikációját a direkt stílus jellemezte, egyik sem kertelt különösebben, nem volt túl PC. Történt egyszer, hogy a barátom nagyobb, kertes házra vágyott, ahogy bővült a család. El is kezdett keresgélni a kisváros környéki településeken. Ami megtetszett neki, megmutatta a mamának is, tekintve, hogy haszonélvezeti joga volt a lakótelepi lakásra, amit az új ingatlanra helyeztek volna át. A mama azonban meglehetősen húzta a száját minden szóba jövő háznál. A barátomnak az volt az utolsó csepp a pohárban, amikor a számára legvonzóbb épület esetében a mama a fürdőszoba kivitelét és állapotát kezdte el kritizálni. Erre az unoka dühösen felhorkant: “MAMA, TE MONDOD, AMIKOR VÖDÖRBE SZARSZ?????” (Gondolom arra hivatkozva, hogy télen, amikor a budiba kéne kimenni a kert végébe mínusz tíz fokban, akkor inkább ezt az alternatívát szokta választani.)

Szóval a kritikát és a tanácsokat egyaránt hiteltelenné teszi, ha a forrása “vödörbe szarik”, mint például

  • vezetőfejlesztés gyanánt divatos újdonságokkal javasolja szórakoztatni a menedzsment tagokat, amikor azok még az alap dolgokat se csinálják rendesen, így 50%-os a fluktuáció
  • megmondja a tutit egy képzéssel kapcsolatban, amikor arra se képes, hogy azokat úgy megszervezze, hogy a résztvevők tudják hol lesz megtartva, ne legyen se ötven se tizenöt fok a teremben, vagy mondjuk akadjon a flipchartra papír
  • az egyórás megbeszélésből negyvenöt percet késik, nem is szól a résztvevőknek, hogy valami közbejött, majd utána “minőségbiztosítási” témában foglal állást, ítélkezik, tesz javaslatot
  • beosztottait fikázza változatos területeken, miközben a saját vezetői munkáját semmivel sem végzi igényesebben, mint a csapattagjai az övéket
  • a fizikai dolgozóktól elvárja a szigorú szünetrend betartását, de ő maga félóránként bukkan fel a dohányzóban
  • “teal” szervezeti kultúráról meg agilitásról papolnak, de adott esetben személyesen ontják ki a belét annak a vezetőtársuknak, aki rálép a lábukra, pontosan megmutatva, melyik kultúrafejlettségi szinten áll a szervezetük jelenleg

És még hosszasan lehetne sorolni. A tetteink sokkal hangosabban kiabálnak, mint ahogy üvölteni tudjuk a szavainkat…

Ahogy a mondás tartja, mindenki jó valamire. Ha másra nem is, elrettentő példának. 🙂

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Ok és okozat a munkatársak motivációjában

Sokszor beszélünk arról, hogy a tudás és annak alkalmazása milyen nagy távolságra lehet egymástól, és hogy az ismerethiány szakadékát számottevően könnyebb betömni, mint azt elérni, hogy a tudásból cselekvés legyen. Ennek rendkívül látványos bizonyítéka, amikor egy több mint fél évszázaddal korábban elővezetett innovatív gondolatot elolvasunk mondjuk a vezetéssel kapcsolatban, és azt látjuk, hogy még mindig messze van attól, hogy általánosan elterjedt legyen.

Read more »

Heteim a neurobiológia mocsarában

A 2020-21-es év fordulóján úgy döntöttem, hogy nekifogok a University of Chicago Understanding the Brain: The Neurobiology of Everyday Life című MOOC kurzusának, Peggy Mason professzor előadásában. Sose gondoltam volna magamról, hogy én valaha önszántamból még egyszer biológiával kapcsolatos tanulmányokat fogok folytatni közel három évtized után, hiszen mindig is utáltam ezt a tantárgyat, és középiskolában is csak kegyelemből kaptam meg a kettest belőle az egyik évvégén.

Read more »

A puhány megmondóember antagonisztikus ellentét?

A legtöbb vezetőt akkor tekintik kompetensnek, ha képesek megoldani problémákat, ki tudják találni, hogy mit kellene tenni egy adott helyzetben vagy épp össze tudják szedni, hogy egy feladat elvégzéséhez milyen támogatásra van szükségük. A sikereikhez hozzájárul az is, hogy ügyesen érvelnek vagy vitatkoznak olykor, így gyakorolva hatást a kollégáikra. Mondhatnánk úgy is, hogy a vállalatok vezetői ideálja egy „határozott faszagyerek”.

Read more »

Stay updated!

Subscribe to our newsletter!