Mi fán terem a produktív meditáció és mire jó?

Hadd kezdjem azzal, hogy én már annyiszor próbáltam megtanulni a mindfulness-meditációt és hasonló társait, tisztában lévén annak számos, tudományosan bizonyított előnyös hatásával, de valahogy képtelen voltam szokássá építeni.

Egyszerűen nem passzolt hozzám, hogy a légzésemre vagy a jelen érzékleteire irányítsam a figyelmemet, majd pedig visszatereljem a fókuszt, amikor a gondolataim elkalandoznak. Pedig szükség lett volna rá, hiszen amit a buddhista szerzetesek “monkey mind”-nak neveznek, a majomként ide-oda ugrándozó gondolataimnak jól esett volna némi megpihenés, nem beszélve azokról az elmélkedésekről, amelyeknek se haszna nem volt, se jó érzéssel nem töltöttek el. De hiába, a többszöri nekifutás ellenére nem tudott véremmé válni a rendszeres gyakorlás, akár magamtól, akár vezetett formában kísérleteztem vele.

Mígnem aztán, Cal Newport Deep Work (Elmélyült munka) című könyvét olvasva rá nem jöttem, hogy életem több szakaszában is rendszeresen végeztem ennek a tevékenységnek a szerző által produktív meditációnak nevezett vállfaját. “A produktív meditáció célja, hogy egy olyan időszakban, amikor a testünk elfoglalt, de az elménk szabad – sétálunk, kocogunk, vezetünk, zuhanyozunk – a figyelmünket egyetlen, jól körülhatárolt szakmai problémára összpontosítsuk. Ez szakmától függően lehet egy cikk vázlatának elkészítése, egy előadás megírása, egy bizonyítás folytatása vagy egy üzleti stratégia továbbcsiszolása. A mindfulness-meditációhoz hasonlóan, ha elkalandoznánk vagy megakadnánk, a figyelmünket újra és újra vissza kell irányítani az adott problémára.”

Ahogy előző blogbejegyzésemben írtam róla, a tudásmunkások számára az elmélyült munka fokozása komoly versenyelőny forrása lehet, mert a nehéz dolgok gyors elsajátítását és a kiemelkedő teljesítmény leadását elősegíti. A produktív meditáció pedig nagyszerű lehetőség a fejben végzett elmélyülésre, ahelyett, hogy mondjuk aggódnánk, soha meg nem történő elképzelt vitákat folytatnánk valakivel, vagy a közéleti szarságokon bosszankodnánk.

Ráébredtem, hogy produktív időszakaimban milyen gyakran alkalmaztam ezt a módszert. Számomra a biciklizés, a gyaloglás, az úszás és a vezetés voltak olyan tevékenységek, amikor fejben el tudtam mélyedni egy-egy szakmai kérdésben. Így aztán jó pár cikk és e-könyv vázlata/tartalma született ily módon, továbbá digitális és offline termékfejlesztési munka zajlott a fejemben sportolás, séta vagy közlekedés során. Maga az idő is gyorsabban telt, kevésbé figyeltem a fizikai küzdelemre és a “mikor érek már oda” türelmetlenségére, a végén pedig kézzelfogható eredménye lett a gondolkodásnak. Már csak le kellett írni, vagy tovább elmélkedni a részleteken, a struktúra, a kulcselemek, a folyamatlépések vagy a workshop gyakorlatok a produktív meditáció során már előálltak, függetlenül attól, hogy a mai napot megelőzően sose hallottam róla, hogy így nevezik a dolgot.

Az agyunk azt a táplálékot rágcsálja várakozás, utazás vagy testmozgás alkalmával, amit adunk neki. A legkisebb ellenállás felé tendál: vagy a múlton törpöl, vagy a bizonytalan jövővel kapcsolatban spekulál, vagy valami kognitív erőfeszítést nem igénylő tartalomfogyasztást választ. Nem egyszerű dolog ezzel a tendenciával szembeszállni és rábírni őt némi hasznos ténykedésre. Akinek hozzám hasonlóan kevésbé testhezálló a légzésre összpontosítás, az gyakorolhatja a figyelem tudatos irányítását így is, sok előnyét élvezve ennek a meditációs alternatívának.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

More blog posts:

Lehetőségek és tévhitek az irodai környezet kialakításával kapcsolatban

Azt hiszem, azt nem sokan vitatják, hogy a fizikai környezetünk hatással van a hangulatunkra, közérzetünkre, sőt akár a motivációnkra is. Ha nap mint nap deprimáló helyen kell huzamosabb ideig tartózkodnunk, akkor az kiszívja belőlünk az életkedvet. Nem véletlenül fotózkodnak az emberek mindenféle számukra kellemes helyeken, legyen az hegytető, tengerpart, csodás kilátással rendelkező irodai tárgyaló, vagy bármi szokatlan lokáció, és osztják meg ezeket a képeket országgal-világgal (bár ennek más okai is vannak).

Read more »

De jó lett volna gyerekként megtanulni!

Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről?

Read more »

Hogyan vált elérhetővé 5 év legjobb teljesítménye, komfortzónán belül?

Már egy korábbi bejegyzésben ekéztem azt az általánosító baromságot féligazságot, hogy alapvetően a komfortzónán kívül érhető el komolyabb teljesítmény, ott lenne elsősorban a tanulás zónája, ad absurdum ott várnának ránk a csodák. Természetesen nem állítom, hogy mondjuk a versenysportban ne lenne létjogosultsága az edzésprogramba tudatosan és rendszeresen beletervezett határon túli megfeszítéseknek, de az emberek 99 százaléka irgalmatlan messze van a versenyzők céljaitól, terhelésétől és életmódjától.

Read more »