Mi fán terem a produktív meditáció és mire jó?

Hadd kezdjem azzal, hogy én már annyiszor próbáltam megtanulni a mindfulness-meditációt és hasonló társait, tisztában lévén annak számos, tudományosan bizonyított előnyös hatásával, de valahogy képtelen voltam szokássá építeni.

Egyszerűen nem passzolt hozzám, hogy a légzésemre vagy a jelen érzékleteire irányítsam a figyelmemet, majd pedig visszatereljem a fókuszt, amikor a gondolataim elkalandoznak. Pedig szükség lett volna rá, hiszen amit a buddhista szerzetesek “monkey mind”-nak neveznek, a majomként ide-oda ugrándozó gondolataimnak jól esett volna némi megpihenés, nem beszélve azokról az elmélkedésekről, amelyeknek se haszna nem volt, se jó érzéssel nem töltöttek el. De hiába, a többszöri nekifutás ellenére nem tudott véremmé válni a rendszeres gyakorlás, akár magamtól, akár vezetett formában kísérleteztem vele.

Mígnem aztán, Cal Newport Deep Work (Elmélyült munka) című könyvét olvasva rá nem jöttem, hogy életem több szakaszában is rendszeresen végeztem ennek a tevékenységnek a szerző által produktív meditációnak nevezett vállfaját. “A produktív meditáció célja, hogy egy olyan időszakban, amikor a testünk elfoglalt, de az elménk szabad – sétálunk, kocogunk, vezetünk, zuhanyozunk – a figyelmünket egyetlen, jól körülhatárolt szakmai problémára összpontosítsuk. Ez szakmától függően lehet egy cikk vázlatának elkészítése, egy előadás megírása, egy bizonyítás folytatása vagy egy üzleti stratégia továbbcsiszolása. A mindfulness-meditációhoz hasonlóan, ha elkalandoznánk vagy megakadnánk, a figyelmünket újra és újra vissza kell irányítani az adott problémára.”

Ahogy előző blogbejegyzésemben írtam róla, a tudásmunkások számára az elmélyült munka fokozása komoly versenyelőny forrása lehet, mert a nehéz dolgok gyors elsajátítását és a kiemelkedő teljesítmény leadását elősegíti. A produktív meditáció pedig nagyszerű lehetőség a fejben végzett elmélyülésre, ahelyett, hogy mondjuk aggódnánk, soha meg nem történő elképzelt vitákat folytatnánk valakivel, vagy a közéleti szarságokon bosszankodnánk.

Ráébredtem, hogy produktív időszakaimban milyen gyakran alkalmaztam ezt a módszert. Számomra a biciklizés, a gyaloglás, az úszás és a vezetés voltak olyan tevékenységek, amikor fejben el tudtam mélyedni egy-egy szakmai kérdésben. Így aztán jó pár cikk és e-könyv vázlata/tartalma született ily módon, továbbá digitális és offline termékfejlesztési munka zajlott a fejemben sportolás, séta vagy közlekedés során. Maga az idő is gyorsabban telt, kevésbé figyeltem a fizikai küzdelemre és a “mikor érek már oda” türelmetlenségére, a végén pedig kézzelfogható eredménye lett a gondolkodásnak. Már csak le kellett írni, vagy tovább elmélkedni a részleteken, a struktúra, a kulcselemek, a folyamatlépések vagy a workshop gyakorlatok a produktív meditáció során már előálltak, függetlenül attól, hogy a mai napot megelőzően sose hallottam róla, hogy így nevezik a dolgot.

Az agyunk azt a táplálékot rágcsálja várakozás, utazás vagy testmozgás alkalmával, amit adunk neki. A legkisebb ellenállás felé tendál: vagy a múlton törpöl, vagy a bizonytalan jövővel kapcsolatban spekulál, vagy valami kognitív erőfeszítést nem igénylő tartalomfogyasztást választ. Nem egyszerű dolog ezzel a tendenciával szembeszállni és rábírni őt némi hasznos ténykedésre. Akinek hozzám hasonlóan kevésbé testhezálló a légzésre összpontosítás, az gyakorolhatja a figyelem tudatos irányítását így is, sok előnyét élvezve ennek a meditációs alternatívának.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!Mene

More blog posts:

Több nőre van szükség a vezetésben, de nem azért, amiért sokan mondják

Amikor csoportképeket készítenek az ország vagy a világ első embereiről, kétségkívül az öreg, jóllakott, öltönyös faszik dominálnak hosszú évek óta. Az is tény, hogy az emberiség a rengeteg felhalmozott tudás és innováció ellenére a vesztébe hajt, környezetét kizsákmányolja, melynek következtében leginkább magát fogja kinyiffantani (jelenleg úgy tűnik, inkább előbb mint utóbb), a Föld nevű bolygó ökoszisztémája pedig várhatóan ezután is alkalmazkodni fog a helyzethez.

Read more »

Számtalanszor feladtam, de nem bántam meg

A filmekben a szuperhősök mellett gyakran felbukkannak a hétköznapi hősök, akik rendíthetetlen kitartással, lángoló motivációval, bámulatos akaraterővel szántják fel az előttük álló utat, míg el nem érik a hőn áhított sikert, pénzt, csillogást (a “pucér nőkről” és az “annyi más érdekesről” már nem is beszélve). Jön az elmaradhatatlan tanulság is: mindent lehet, csak akarni kell.

Read more »

Nem sok különbség van a hazai és a külföldi menedzserek között

Ennek részben örülünk, részben nem annyira. De ne szaladjunk túlzottan előre, nézzük meg előbb, honnan fúj a szél! Két olyan ember beszélgetett a Legacy legfrissebb podcast adásában, akiket szakemberként nagyra tartok: Márton Mónika és Malchiner Maximilian Péter. Teljesen véletlen, de mindkettőjükkel 2011 magasságában ismerkedtem meg.

Read more »