Mi a HR igazgatók Top 3 prioritása 2023-ra?

Mielőtt még bárki megijedne, hogy én is beálltam a jósok és jövendőmondók sorába, az alábbi megállapításokat egy friss Gartner kutatásból merítettem. Évente megismételt, több mint 800 HR igazgatót megkérdező felmérésükben arra voltak kíváncsiak, hogy a jelenlegi külső környezet és körülmények közepette mire kellene nekik fókuszálni a jövő évben.

Mindannyian tapasztaljuk azt a három, erőteljes befolyásoló tényezőt, ami mostanában megnehezíti a vállalatok életét: (1) a gazdasági nyomás/lejtmenet, (2) az akadozó globális ellátási lánc, valamint (3) a munkaerőhiány és a munkaerő erőteljesen növekvő költsége.

A felsorolt környezeti hatások kontextusában az alábbi három prioritás emelkedett ki a kutatásból:

1. Vezetői hatékonyság (Leader and manager effectiveness)

A válaszadók 60%-a számára a vezetők fejlesztése top prioritás lesz jövőre, és a HR vezetők (önkritikus, a tényt felvállaló) egynegyede szerint a jelenleg alkalmazott vezetőfejlesztő megközelítésük nem készíti fel a menedzsereket a kihívásokra. A kutatási beszámoló azt állítja, hogy “emberibb” vezetői attitűdre van szükség (“human” leadership). Oké, visszafogom magam, és nem teszek cinikus észrevételt arról, hogy eddig mi a lóf@sz jellegű vezetés kellett volna? Gépies vagy állatias? (Mégse fogtam vissza magam 🙂 )

2. Változásmenedzsment (Organizational design and change management)

A HR igazgatók 53%-a sorolta elsődleges fontosságú kategóriába a változásmenedzsmentet. Egyúttal 43% azt is megállapította, hogy a kollégák már kimerültek a sok változástól. Ráadásul ezt alátámasztja egy korábbi kutatásuk is: a 2016-ban a Gartner Workforce Change Survey-ben még a válaszadók 74%-a azt mondta, hogy hajlandó változtatni a munkahelyi viselkedésén, ha a szervezeti változások ezt szükségessé teszik, 2022-ben ez az arány már csak 38%, azaz kábé a fele! Ebből egyenesen következik, hogy ezt valahogy ügyesebben kell csinálni a jövőben, főleg ha top prioritás…

3. Munkavállalói élmény (Employee experience)

47%-a a válaszadóknak gondolja ezt a legfontosabb fókuszterületek egyikének 2023-ra. (Mondjuk arra kíváncsi lennék, hogy a másik fele a válaszadóknak miért nem…) Tapasztalataim szerint a vállalatok kisebbik hányadának korábban se volt mindegy, miként érzik magukat a kollégáik a munkahelyen. A nagyobb része meg mostanában tanulta meg, amikor hosszú tömött sorokban távoztak tőlük az emberek. Oké, hogy a ló túloldalára is sikerült minden szereplőnek már átesni, láttunk azokra is példákat mind a munkavállalók, mind a munkáltatók részéről, de láthatóan növekszik azoknak a cégeknek az aránya, akiknek szándékukban áll olyan kultúrát építeni, ahova a dolgozók többsége szívesen és nem gyomorgörccsel érkezik reggelente. Ebben pedig, teszem hozzá már én, a sok közül két tényező kiemelkedő hatással van jelen: az egyik a tisztességes anyagi megbecsülés (Herzberg szerint az egyik higiéniás tényező a motivációban), a másik a vezetői viselkedés (ami, ha már Herzbergnél tartunk, részben a higiéniás tényezőkhöz, részben a valós munkahelyi motivátorokhoz kapcsolódik szorosan). 

Még két érdekes adatot közölt a Gartner, ami ide releváns: a HR igazgatók 44%-a bevallja, hogy náluk nincs vonzó karrierút a dolgozók előtt, egy korábbi kutatásukból pedig az látszik, hogy a dolgozók csupán egynegyede lát maga számára a cégen belül karrierlehetőséget, 4-ből 3 inkább házon kívül tartja ezt lehetségesnek.

Gartner kutatás két további prioritásról is beszámolt, mind negyedik és ötödik a listán: továbbra is a toborzást (kiegészítve a belső pályázatok lehetőségével és a profibb onboarding-gal), valamint annak kitalálását és tesztelgetését, hogy miként fogunk a jövőben dolgozni az adott cégnél (future of work).

A HR-es és a felső vezető olvasókat kérdezem: nálatok is hasonlók a prioritások 2023-ra?

Ha igen, akkor valószínűleg tudunk segíteni, attól függően, hogy hol tartotok épp az úton, akár az alapok lerakásával (Tudatos Vezetés I.), akár a folytatással, ha az alapok már tényleg jól működnek, és a vezetők nem ott rontják el. Tudatos Vezetés PRO programunk a viselkedéstudomány (behavioural science) és az idegtudomány (neuroscience) 21. századi felfedezéseire építve segít a vezetőknek a személyes továbbfejlődésben, munkatársaik megtartásában, az elköteleződés és a teljesítmény fokozásában, valamint az eredményesebb változáskezelésben. Ha cég képviseletében, ügyvezetőként vagy HR igazgatóként érdekelnek a részletek, szívesen mesélünk róla többet. E-mail: [email protected]

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Egy szakajtó menedzsment haiku című, legújabb e-könyvét

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Lehetőségek és tévhitek az irodai környezet kialakításával kapcsolatban

Azt hiszem, azt nem sokan vitatják, hogy a fizikai környezetünk hatással van a hangulatunkra, közérzetünkre, sőt akár a motivációnkra is. Ha nap mint nap deprimáló helyen kell huzamosabb ideig tartózkodnunk, akkor az kiszívja belőlünk az életkedvet. Nem véletlenül fotózkodnak az emberek mindenféle számukra kellemes helyeken, legyen az hegytető, tengerpart, csodás kilátással rendelkező irodai tárgyaló, vagy bármi szokatlan lokáció, és osztják meg ezeket a képeket országgal-világgal (bár ennek más okai is vannak).

Read more »

De jó lett volna gyerekként megtanulni!

Belefutottam a Big Life Journal 5-11 éves gyerekeknek szóló színezős munkafüzetébe, ami a Growth Mindset magocskáit próbálja elültetni ifjú olvasói fejében. Azt tapasztalom a mindennapokban, hogy felnőttként is messze túl sokat foglalkoznak az emberek olyan dolgokkal, amire nincs ráhatásuk, és egyáltalán nem eleget olyanokkal, amiket a saját vagy mások érdekében módjukban állna megtenni. Hogy mit tanít az 50 oldalas könyvecske egyik lapja erről?

Read more »

Hogyan vált elérhetővé 5 év legjobb teljesítménye, komfortzónán belül?

Már egy korábbi bejegyzésben ekéztem azt az általánosító baromságot féligazságot, hogy alapvetően a komfortzónán kívül érhető el komolyabb teljesítmény, ott lenne elsősorban a tanulás zónája, ad absurdum ott várnának ránk a csodák. Természetesen nem állítom, hogy mondjuk a versenysportban ne lenne létjogosultsága az edzésprogramba tudatosan és rendszeresen beletervezett határon túli megfeszítéseknek, de az emberek 99 százaléka irgalmatlan messze van a versenyzők céljaitól, terhelésétől és életmódjától.

Read more »