Mi a gond a “megoldást hozz, ne a problémát” hozzáállással?

Gyakran hallom azt vezetőktől, hogy a beosztottaik a problémáikkal fárasztják őket, és nem vállalnak felelősséget abban, hogy megoldást találjanak a fennakadásokra. Egyrészről megértem őket, hogy szeretnék elkerülni a panaszkodás elburjánzását, másrészt viszont a "megoldást hozz hozzállás" félelmet kelthet a kollégákban: Mi van, ha nem jót mondok?, Mi van, ha inkompetensnek tűnök?, Mi van, ha nem tartanak felelősségteljesnek?, stb.

A helyzet akár odáig is fajulhat, hogy egy kritikus szempontot nem vesznek figyelembe azért, mert a kolléga nem meri előhozni a problémát. A vezetők a problémák helyett jobban szeretik azt hallani, hogy a munkatársaknak kihívásai vannak. Vannak a francot! Épp szopok egy projekt kellős közepén – gondolják ők…

Miért jelenthet ez gondot?

Nem minden problémára, kihívásra lehet egyszerű választ találni. Több ember véleményét kikérve, másoknak más szempontok lehetnek fontosak.  A megoldás-orientált gondolkodás kikényszerítése érdekképviseletbe csaphat át a helyzet megismerése, elemzése helyett. Több megoldási javaslat is lesz és mindenki igyekszik majd a saját verziója mellett lobbizni, ahelyett, hogy más lehetőségeket is fontolóra venne.

A “megoldást hozz, ne problémát” elvárás félelmet kelthet a kollégákban, elrejthet fontos gondokat és kontraproduktív versenyt eredményezhet.

Szerencsére nem olyan bonyolult elérni azt hogy elkerüljük a picsogást oly módon, hogy biztonságos környezetet teremtünk a kollégáknak arra, hogy bátran elmondják a problémáikat, a rossz híreket:

Teremtsünk biztonságot. Változtassunk a viselkedésünkön racionális és érzelmi síkon is. Ha úgy ítéljük meg, menjünk bele egy probléma részleteibe, értsük meg mélységében. Lehet, hogy egy új nézőpont hozzáadása segít abban, hogy a kolléga máshogyan közelítsen a szituációhoz. Álljunk meg néha, foglaljuk össze, amit hallottunk, megértettünk. Tegyünk fel értelmező kédéseket. Gyakran már ez is elegendő ahhoz, hogy az illető ráébredjen egy potenciális megoldásra.

Engedjük használni a kollégáknak a probléma, gond, issue, para, szívás, stb. szavakat. Sokkal őszintébben írják le helyzetet és érzelmeket is közvetítenek. A kihívás szó egy kicsit kiherélt, olyan érzést kelt, mintha a nehézségeket, problémákat pozítvan élnék meg. Legalábbis nagyon nehéz megítélni, hogy akkor most sírunk vagy örülünk… Segíthet biztonságos közeget teremteni a kollégák számára az, ha az érzéseiket is elmondhatják, kifejezhetik.

A panaszkodás helyett probléma-leírást kérjünk. Segítsünk a munkatársaknak abban, hogy meg tudják különböztetni a panaszkodást a valós veszélytől. A panaszkodást gyakran olyan szavak kísérik, mint a mindig, a soha és kevesebb tény vagy adat szerepel a mondandóban. A panaszkodók nem igazán vállalják fel a felelősséget a téma iránt és a sztori rendszerint két szembenálló félről szól: a köcsögökről (ők) és rólunk a hősökről. Pl.: a logisztika soha nem tartja a határidőket így mindig nekünk kell kihúzni a céget a slamasztikából”.

A probléma-leírás ennél sokkal pontosabb, tényeket, adatokat, összefüggéseket tartalmaz, beleértve az elbeszélő saját sarát is, pl.: az elmúlt 3 hónapban az egyik termék esetében nem tudtuk tartani a szállítási határidőt, a logisztika 2 alkalommal nem tartotta a határidőket, sajnos volt 2 eset is, amikor viszont mi nem tudtunk jól reagálni. Egy ehhez hasonló leírás jobb alapot ad a probléma részleteinek megértéséhez és a közös megoldás kitalásához.

Keressük meg a megfelelő embert a megoldásra. Amikor a kollégánk egy problémával szembesít bennünket, mérjük fel a probléma komolyságát és az egyén képességeit a megoldásra. Ha képes egyedül is megoldani a helyzetet lehet, hogy elég egy egyszerű jóváhagyás a részünkről, hogy elinduljon vagy iránymutatásra, coachingra van szüksége, hogy hogyan gondolkodjon a szituációról ezzel szélesítve a lehetőségeket.
Ha a probléma megítélésünk szerint meghaladja a képességeit, először is köszönjük meg, hogy felhozta a témát. Valószínűleg célszerű lesz mást is bevonni a megoldásba, pl. más osztályról vagy épp saját magunk is szerepet vállalhatunk.

A kollégáink mindig találkoznak problémákkal. Ha bátorítjuk őket arra, hogy ezeket idejében, konstruktív módon felhozzák nekünk, biztonságosabb környezetet teremthetünk, megadhatjuk a szükséges felhatalmazást és  időben reagálhatunk vagy elkerülhetünk egy krízist.

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Cservenyák Tamás Az emberi lények tanítása című, legújabb e-könyvét!

Kattints ide és töltsd le ingyenesen Dobay Róbert Mégis, mire számítottál?című ekönyvét!

More blog posts:

Vezetőknek az irreális elvárásokon való nyafogás helyett

Az év elején többször is megfigyelhettem azt, hogy a vezetőkkel folytatott coachingok gyakori témája az irreális célkitűzések miatti picsogás.

Valahogy úgy pattog ez a szervezeti ábra dobozai között, hogy a nagyfőnik frankón megvizslatnak mindenféle gazdasági, vállalati mutatókat és behasalják a trombitába, hogy idén 10 malac köll gyerekek, sálálálálá.

Read more »

Ok és okozat a munkatársak motivációjában

Sokszor beszélünk arról, hogy a tudás és annak alkalmazása milyen nagy távolságra lehet egymástól, és hogy az ismerethiány szakadékát számottevően könnyebb betömni, mint azt elérni, hogy a tudásból cselekvés legyen. Ennek rendkívül látványos bizonyítéka, amikor egy több mint fél évszázaddal korábban elővezetett innovatív gondolatot elolvasunk mondjuk a vezetéssel kapcsolatban, és azt látjuk, hogy még mindig messze van attól, hogy általánosan elterjedt legyen.

Read more »

Heteim a neurobiológia mocsarában

A 2020-21-es év fordulóján úgy döntöttem, hogy nekifogok a University of Chicago Understanding the Brain: The Neurobiology of Everyday Life című MOOC kurzusának, Peggy Mason professzor előadásában. Sose gondoltam volna magamról, hogy én valaha önszántamból még egyszer biológiával kapcsolatos tanulmányokat fogok folytatni közel három évtized után, hiszen mindig is utáltam ezt a tantárgyat, és középiskolában is csak kegyelemből kaptam meg a kettest belőle az egyik évvégén.

Read more »